Ónody-Molnár Dóra Majtényi László: Ajánlatosabb a legalitás talaján maradni

Minden demokrácia válságról válságra bukdácsol, de fennmarad, az autoriter rendszerekben nincs válság, csak összeomlanak. Orbán azért terjeszti ki az abszurditásig hatalma határait, mert jól tudja, mennyire törékeny az, amit létrehozott – nyilatkozza lapunknak Majtényi László jogtudós, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, akivel azt is kitárgyaltuk, érdemes-e az ellenzéknek kértharmados felhatalmazás híján forradalmi alkotmányozásban gondolkodnia. Az ő leghatározottabb álláspontja az, hogy igen, de nem úgy, ahogy sokan gondolják.

Van-e jelentősége utólag annak, hogy a Fidesz a 2010-es kétharmados győzelme után volt-e az alkotmányossághoz szükséges konszenzus?

Hogyne lenne jelentősége. Éppen ezért szeretném, ha az ellenzék, hogy a legaktuálisabb viták egyikére utaljak, már most mondja el, hogy mit akar tenni az esetleges választási győzelme után. Nem teszik, amire szerintem csak és kizárólag egyetlen mentségük van: maguk sem tudják. Holott, ha valamit érdemben akarnak kezdeni, akkor ki kell lépniük az orbáni kommunikáció keretei közül, és egy új narratívát fölmutatni. Valamitől az is gondolják, hogy a szabadság, a demokrácia, az alkotmányosság kérdésköre az embereket nem érdekli. A dolgok jelenlegi állása szerint persze, hogy nem, hiszen olyan médiaközegben élünk, amely csak a kormányzati lózungokból él, a nemzeti önérdek mantrájából, a brüsszeli bürokratákkal folytatott állandó küzdelemből, a menekültek által fenyegetett ország képéből, a romaellenességből, ami azért is végképp abszurd, mert a szavazni hajlandó romák körülbelül kilencven százaléka a Fideszt támogatja.

Hiszen a Jobbiktól való félelem a karjaikba lökte őket.

Valójában inkább az, hogy az egyetlen értelmezhető ajánlatot a Fidesztől kapták, a közmunkával. Elképesztőnek tartom, hogy miközben az ellenzék azon kínlódik, hogy nem tudja a táborát növelni, valójában eddig semmilyen ajánlatot nem adott a romáknak. Nyilván taszítja a romákat a Jobbikkal való együttműködés ténye, de szerintem a Jobbik, legalábbis a vezetői, morálisan mára tényleg túlléptek a korábban nyomasztó rasszizmusukon. Az Orbán-kormány ugyanakkor romaellenes rasszista propagandát is folytat, és ha csak a romák egyharmada az ellenzékre szavazna, az földcsuszamlásszerű győzelmet hozna számukra.

Visszatérve az alkotmányozáshoz…

Annak, hogy fölemlítem az ellenzék céljainak nyílt kommunikációját, az a jelentősége, hogy Orbán Viktor 2010 előtt végig homályban tartotta a politikai céljait, szó sem volt semmiféle rendszerváltásról vagy új alkotmányról, s még a két választási forduló között is azt mondta, hogy nagy alkotmányos átrendeződésre nem kell számítani. Ám a győzelem után három héttel már arról beszélt, hogy a parlament valójában alkotmányozó nemzetgyűlés, amely fölhatalmazást kapott a néptől az alkotmányozásra, és arra is utalt, hogy ő ezt már korábban világossá tette. Csakhogy ez közönséges hazugság volt. Emlékszem, egyetlenegy megjegyzése volt a kampányban, amellyel Puskás Öcsi híres mondását, a „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”-t variálta úgy, hogy kis győzelem kis változás, nagy győzelem nagy változás. Ezt azért nem minősíteném úgy, hogy ezzel világossá is tette a politikai céljait.

De kétharmaddal legálisan alkotmányozhatott.

Jelentősége van annak a négyötödös szabálynak is, amely mostanában vita tárgya, s bár igaz, hogy az alkotmányjogászi szakma többsége szerint ez 1998-ban tartalmilag már érvényét veszítette, mindenesetre az Alkotmányban benne maradt, és Orbán Viktor első dolga volt hatályon kívül helyezni, amit nem létezővel nem szoktak tenni. Szóval, noha ezek mind-mind fontos tényezők, de nem is abszolút ügydöntőek. Én Sólyom László volt államfővel, a magyar alkotmányosság egyik jelentős gondolkodójával értek egyet, aki azzal kritizálta Orbán Alaptörvényét, hogy a kétharmad nem csak tört szám. Ez tartalmi alkotmányossági érvelés. Az alkotmányosságban egyaránt fontos a formai és a tartalmi érvelés is, s a szakjogászok a formait ugyanolyan súlyúnak tekintik, mint a tartalmit. Az, hogy a kétharmad nem csak tört szám, azt jelenti, hogy az Alkotmánynak ki kell fejeznie a társadalom csoportjainak közös értékvilágát. Ez az Alaptörvényt tekintve nem állja meg a helyét. Az a kétharmad miatt formailag legális ugyan, de súlyos problémák vannak vele abban a tekintetben, hogy titokban folyt az előkészülete, amelyben az ellenzéknek nem osztottak érdemi lapokat, öt-hat napot adtak mindössze a parlamenti vitára, vagyis az Országgyűlés szerepe is csak formális volt, s mindez a formai dimenziót is sérti. Nem értek ugyanakkor egyet azzal, amit Jakab András a Jelennek kifejtett, miszerint ha Orbán az Alaptörvényt népszavazással megerősítette volna, akkor is ugyanott tartanánk, ahol most, mert a szavazás eredménye ugyanúgy kifejezte volna a megosztott társadalmat. Orbán gyáva volt népszavazással megerősíttetni az Alaptörvényt. Ha lett volna számára sikeres népszavazás, ma a legalitást és legitimitást vitató érvek sokkal erőtlenebbek lennének. A magyar alkotmányosságnak amúgy is rettenetes tehertétele, hogy a nép soha nem volt bevonva ebbe a folyamatba semmilyen szinten, sem 1848 áprilisában, az alkotmányozó törvénycsomag elfogadásakor, sem az 1945-46-os alkotmányozás során. De a ’89-es alkotmányozásnál is elmaradt a nép bevonása.

Miért maradt el a népszavazás?

Szerintem ennek egyetlen oka volt, mégpedig az, hogy megmérte, ahogy minden intézkedését megméretteti a házi közvélemény-kutatóival, és nyilván úgy nézett ki, hogy nem lenne meg az egyszerű többsége. Nem tudok elképzelni más indokot.

Ha győz az ellenzék, elég-e az egyszerű többség az alkotmányozáshoz, ahogy azt már többen felvetették?

Nem, ezt semmiképp nem állítom. Ez bonyolult ügy. A véleményem az, hogy konszolidált körülmények közt az alkotmányozásnak a nyilvánosság előtt kell zajlania. Nem népi alkotmányozásra gondolok, mert az csődöt szokott mondani, például Izlandon is, mert az nem jó, ha cipészek, szabók, menedzserek mondják meg, mit tartalmazzon egy Alkotmány, hanem arra, hogy az alkotmányozás, ha nem is kifejezetten a nép által, de a nép színe előtt átláthatóan történjen. A társadalom afféle kommentelő minőségben legyen bevonva, s a parlamenti demokrácia keretei között a népi részvételt komoly gesztusokkal kell biztosítani. Például a petíciós jogot be kell vezetni, amely azt jelenti, hogy a népnek, ha valamely ügyben ezt akarja, joga van helyi és országos szinten megmozdítani a „lomha államgépet”. Ezen kívül vissza kell helyezni a működő intézmények közé, természetesen parlamentáris tematikai keretek között, a véleménynyilvánító és az ügydöntő népszavazást. Fontosnak tartanám azt is, hogy az ombudsmanokat, vagyis a nép szószólóit társadalmi részvétellel jelöljék. Ezeknek az ügyeknek igenis, a szimbolikus gesztusokon túl is van jelentőségük. Márki-Zay Péter javaslatát, hogy a nép közvetlenül válassza a legfőbb ügyészt, képtelen ötletnek tartom, de, kérdem, miért is ne szólhatna bele a nép a népügyvéd ombudsmanok választásába?

De alkotmányozni csak kétharmados többséggel lehet?

Igen, így gondolom.

Létezik egy olyan teória is, amely leginkább Vörös Imre nevéhez köthető, amely szerint a jelenlegi alaptörvény kizárólagos hatalomgyakorlásra vonatkozó részeinek hatálytalanítása egyszerű többséggel is megoldható

 

Nézze, a magyar forradalmas nép, gyönyörű forradalmaink voltak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én addig tudok csak egy forradalom híve lenni, amíg az első vércsepp ki nem csordul. Vagyis az én felfogásom szerint a forradalmat nem a lázadás, hanem a pátosz teszi. Ha megnézzük az 1848-as forradalmi alkotmányozást: az teljes mértékben a legalitás keretei között ment végbe, a király szentesítette parlament által elfogadott, a törvényes kormány által előkészített törvényeket, amelyek jelentősen korlátozták a királyi hatalmat. Az alkotmányos rendet a királyi önkény borította vérbe, mégpedig azzal, hogy Ferenc József Jellasicsot ráküldte a törvényes kormányra majd később behívta az oroszokat. 1945-’46-ban nem lehetett legalitásról beszélni, mert valójában egy teljesen összeomlott, el is vérzett magyar közhatalom helyébe a semmiből kellett valamit létrehozni, mégis, a jogalkotók, annak ellenére, hogy az egész eljárás abszurd volt ebben a speciális helyzetben, igyekeztek valamilyen módon ragaszkodni a legalitáshoz, 48-hoz. Az 56-os forradalom is a teljes legalitás talaján zajlott, mert Nagy Imre a diktatúra törvényes miniszterelnöke volt, s ekként vált a forradalom vezetőjévé. A legalitást épp Kádár ellenforradalma törte meg, ordas hazugságokkal. Ebből természetesen nem következik, hogy ennek mindig így kell történnie, a francia forradalmak fütyültek a legalitásra, de az igen, hogy ezekben van felismerhető nemzeti jelleg…

… csakhogy e nemzeti jelleg, ahogy Kis János írja, a „százéves háborúban” edződött, vagyis végzetesen megosztott a társadalom.

De nem a történelmi Magyarország és a modern Magyarország régen kihűlt százéves háborúja miatt, hanem azért, mert olyan hatalom van ebben az országban, amely eddig soha nem látott mértékben közvélemény-érzékeny. A demokratikus pártok is mindig próbáltak lehetőségeket keresni a népszerűségük növelésére, de az Orbán kormánynak praktikusan a legfőbb tevékenysége a hangulat mérése, miközben a hangulatot brutális kommunikációs fölényével ő maga gyártja. Minden olyan pillanatban, amikor a népakarat szembefordul velük, azonnal visszavonulnak vagy valami sajátos elterelő taktikát alkalmaznak, amellyel utóbb eljutnak oda, ahová eredetileg tervezték. Szerintem okkal lehet bírálni az ellenzéket, hogy amit az önkormányzati választások után tett, illetve nem tett, az több volt, mint bűn, óriási politikai hiba, jelesül az ölébe hullott óriási helyi médiaportfólióval nem kezdett semmit. Ha csak azt az összeget, amit a zöldségpucolásra használt városi újságokba és a gyakran senki által nem nézett helyi televíziókba ölnek, összeadták volna, akkor a KESMA-val konkurálni képes országos ellenzéki média alakulhatott volna ki.

De valóban kivéreztették őket.

Ma már ez valóban reménytelen, de 2019 végén megcsinálhatták volna, ha a Szabad Városok Szövetsége több lenne szóvirágnál. Minden polgármester egyenként jár tárgyalni egy adott tárcához, de mennyivel másképp nézne ez ki, ha csak együtt lettek volna hajlandók egyeztetni. Orbán, aki az első pillanatban még békejobbot nyújtott a településeknek, azután megfojtotta őket. Nem csoda, hiszen csak két dolgot tisztel, az erőt és az eltökéltséget. Sem erőt, sem eltökéltséget nem tapasztalt az önkormányzatok részéről, és most isszuk ennek következményeit. Mindig jó biznisz, persze racionális keretek között, bátornak lenni. Visszatérve az eredeti témánkhoz: én rokonszenveznék a radikális, de legalista politikával, de ennek van egy apró feltétele, az, hogy az ellenzék nyerje meg a választást. Tény, hogy ekkora esélye erre sosem volt.

Most kipróbálnak valami újat, az összefogást.

Igen, és ha az állami vagyon kimenekítésére, vagyis a fekete keddre gondolok, amit én a Mindenlopás Napjának neveztem el, az azt bizonyítja, hogy a rendszer retteg az ellenzéki győzelemtől.

De van-e értelme a választásnak, ha a győztes a kormányzáshoz szükséges intézményrendszert nem tudja irányítani?

Ez így nem igaz. Először is, nagyon jó lenne lezárni végre azt a vitát, hogy nem is érdemes nyerni. Ez reményvesztő szöveg. Vannak nemzeti karakterek, ilyennek gondolom a mindenbe belenyugvó cselekvésnélküliséget is, azt, hogy a dolgok majd maguktól megoldódnak, ezt a keleties patópálságot. Ebből következően szerintem politikailag aktív és offenzív ellenzékre van szükség, olyanra, amely kilép a Fidesz kommunikációs teréből.

Mit szól a bojkott felvetéséhez?

A bojkottot a célszerűségi okból nem helyeslem, szerintem most sehová nem vezet. Ahogy a kishitűség sem. Az ellenzéki szavazók közönsége számszerű többséget alkot, amely eddig csak saját elfojtottságát érzékelte, ahelyett, hogy az erejét megtapasztalta volna.

Csakhogy ebben a választási rendszerben eleve 0-2-ről indul a meccs.

Nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy így is, média nélkül is lehet nyerni. Igen, a Tóka Gábor-féle számítás szerint 3,5 százalékos győzelem hoz minimális előnyt. Az én álláspontom az, hogy egy csomó minden az ellenzék ölébe hullik már egy minimális győzelem esetén is. Gondoljunk csak az adóhatóságra, a rendőrségre…

…ehhez képest az se biztos, hogy a kormányalakítást aláírja a köztársasági elnök.

Én ezt nem hiszem, de kétségtelen, bármi megtörténhet. Ha valaki azt kérdi, megvalósulhat-e az, hogy így szervezik ki az állami vagyont és a közfeladatokat, azt kinevetem. Nem adnék ötleteket, de talán még az sem kizárt, hogy végül még az adóhatóságból is csinálnak valamiféle, az aktuális kormánytól független ügynökséget. Ami most zajlik, az már a hatalmi ágak megszüntetése, amellyel igyekeznek lebénítani a választáson esetlegesen győztes ellenzéki parlamentet és kormányt. De hangsúlyozom, akármennyire lenyomorított is a megszerzett hatalom, összehasonlíthatatlanul jobb helyzetet idéz elő, mint a hatalomnélküliség. És van mozgástere egy új kormánynak.

Majd a rendőrség nyomoz, de az ügyészségen elakadnak az ügyek.

Az is fontos, ha nyomoz, s felderíti, mi történt. Az Orbán-rendszer törékeny képződmény ugyanis. Minden demokrácia válságról válságra bukdácsol, de fennmarad, az autoriter rendszerekben nincs válság, csak hipp-hopp összeomlanak. Orbán azért terjeszti ki az abszurditásig hatalma határait, mert jól tudja, mennyire törékeny az, amit létrehozott. Ha a kormány esélyeit nézzük, hogy csak egyetlen elhanyagolt példát mondjak: hiszek az információszabadságban, ami hatalmas fegyver. Ha nincs glasznoszty, a Szovjetunió talán még ma is döglődik. 1641-ben Londonban a Király Titkos Tanácsának nyilvánosságra került papírlapja lett Earl of Strafford veszte. Az, hogy sikerült fölnyitni XIV. Lajos titkos nagy vasszekrényét, alapvetően változtatta meg a francia közvéleményt, mert előkerültek a titkos iratok. Orbán a kormányülések nyilvánosságát megszüntette ugyan, de azért ezek a jegyzőkönyvek is megvannak itt vagy ott. Nem lehet mindent eltüntetni.

Csakhogy ott a médiahatóság.

Értem én, de akkor is az az álláspontom, hogy érdemes a legalitás talaján maradni. Nem is tisztán a hagyományok miatt, hanem…

… a polgárháborús veszély miatt?

Nem azért. Meggyőződésem, hogy ha a rendőrség a kormányzati hatalom kezében van, akkor fönn tudja tartani a rendet anélkül is, hogy a 2006-os súlyos jogsértéseket a rendőrség és a tüntetők is újból elkövetnék. Nem látom, mi haszna volna a legalitás fölszámolásának, inkább csak a veszélyeit érzékelem. Azt hiszem, egy kifejezetten offenzív, tehetséges, támadó, de a legalitás talaján álló kormányzat esélyei erősebbek a jó kormányzásra. Ugyanakkor abban is hiszek, hogy alkotmányos forradalomra van szükség, ahogy Karácsony Gergely is március 15-én szelíd forradalmat emlegetett, amit úgy képzelek el, hogy a moralitás és a legalitás ereje az alkotmányos helyreállítás oldalán állhat, s két oldalról fogja satuba az Orbán-féle hatalmi erőket: egyrészt a kormány, másrészt az utca oldaláról. Megkezdődik a nép színe előtti alkotmányozás nem rövid folyamata. Mert ha a választási győzelem után csak a szakpolitikákra koncentrál a kormány, akkor a történelem egyik legtörékenyebb koalíciója lehet ez, és kiderülhet, hogy itt tűz és víz alkot koalíciót. Ugyanakkor, ha a kormány meghirdeti, hogy szabad, demokratikus, alkotmányos Magyarországot akar, s a választás után azonnal elfogad egy ezt alátámasztó emelkedett politikai nyilatkozatot, amit persze komolyan is vesz, akkor van esély. Ennek azt is ki kellene mondania, hogy a kormány nem akar revánsalkotmányt, nem akarja eltaposni a másik oldalt, épp ellenkezőleg, egy társadalmilag elfogadott Alkotmányt szeretne kialakítani, olyat, amely a nép előtt íródik, akkor talán ki lehet húzni Orbánék lába alól a talajt. Ellenkező esetben jön a nemzetárulók, a kommunisták, a globalista sorosisták már unott, de újramelegíthető vádja, és ezzel a hivatkozási alappal a CÖF bérelt buszokkal Budapestre cipel majd megint százezer embert. De ha nincs ilyen hivatkozási alap, akkor ahogy Kis János megjegyzi, ezt nem tudja majd megtenni a Garancsik, a Mészáros Lőrincek vagyona védelmében. Azért aligha fognak összegyűlni a népek.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.