Majtényi László: Ajánlatosabb a legalitás talaján maradni

| 2021.06.04. 07:00

Olvasási idő kb. 17 perc

Van-e jelentősége utólag annak, hogy a Fidesz a 2010-es kétharmados győzelme után volt-e az alkotmányossághoz szükséges konszenzus?

Hogyne lenne jelentősége. Éppen ezért szeretném, ha az ellenzék, hogy a legaktuálisabb viták egyikére utaljak, már most mondja el, hogy mit akar tenni az esetleges választási győzelme után. Nem teszik, amire szerintem csak és kizárólag egyetlen mentségük van: maguk sem tudják. Holott, ha valamit érdemben akarnak kezdeni, akkor ki kell lépniük az orbáni kommunikáció keretei közül, és egy új narratívát fölmutatni. Valamitől az is gondolják, hogy a szabadság, a demokrácia, az alkotmányosság kérdésköre az embereket nem érdekli. A dolgok jelenlegi állása szerint persze, hogy nem, hiszen olyan médiaközegben élünk, amely csak a kormányzati lózungokból él, a nemzeti önérdek mantrájából, a brüsszeli bürokratákkal folytatott állandó küzdelemből, a menekültek által fenyegetett ország képéből, a romaellenességből, ami azért is végképp abszurd, mert a szavazni hajlandó romák körülbelül kilencven százaléka a Fideszt támogatja.

Hiszen a Jobbiktól való félelem a karjaikba lökte őket.

Valójában inkább az, hogy az egyetlen értelmezhető ajánlatot a Fidesztől kapták, a közmunkával. Elképesztőnek tartom, hogy miközben az ellenzék azon kínlódik, hogy nem tudja a táborát növelni, valójában eddig semmilyen ajánlatot nem adott a romáknak. Nyilván taszítja a romákat a Jobbikkal való együttműködés ténye, de szerintem a Jobbik, legalábbis a vezetői, morálisan mára tényleg túlléptek a korábban nyomasztó rasszizmusukon. Az Orbán-kormány ugyanakkor romaellenes rasszista propagandát is folytat, és ha csak a romák egyharmada az ellenzékre szavazna, az földcsuszamlásszerű győzelmet hozna számukra.

Bazánth Ivola

Visszatérve az alkotmányozáshoz…

Annak, hogy fölemlítem az ellenzék céljainak nyílt kommunikációját, az a jelentősége, hogy Orbán Viktor 2010 előtt végig homályban tartotta a politikai céljait, szó sem volt semmiféle rendszerváltásról vagy új alkotmányról, s még a két választási forduló között is azt mondta, hogy nagy alkotmányos átrendeződésre nem kell számítani. Ám a győzelem után három héttel már arról beszélt, hogy a parlament valójában alkotmányozó nemzetgyűlés, amely fölhatalmazást kapott a néptől az alkotmányozásra, és arra is utalt, hogy ő ezt már korábban világossá tette. Csakhogy ez közönséges hazugság volt. Emlékszem, egyetlenegy megjegyzése volt a kampányban, amellyel Puskás Öcsi híres mondását, a „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”-t variálta úgy, hogy kis győzelem kis változás, nagy győzelem nagy változás. Ezt azért nem minősíteném úgy, hogy ezzel világossá is tette a politikai céljait.

De kétharmaddal legálisan alkotmányozhatott.

Jelentősége van annak a négyötödös szabálynak is, amely mostanában vita tárgya, s bár igaz, hogy az alkotmányjogászi szakma többsége szerint ez 1998-ban tartalmilag már érvényét veszítette, mindenesetre az Alkotmányban benne maradt, és Orbán Viktor első dolga volt hatályon kívül helyezni, amit nem létezővel nem szoktak tenni. Szóval, noha ezek mind-mind fontos tényezők, de nem is abszolút ügydöntőek. Én Sólyom László volt államfővel, a magyar alkotmányosság egyik jelentős gondolkodójával értek egyet, aki azzal kritizálta Orbán Alaptörvényét, hogy a kétharmad nem csak tört szám. Ez tartalmi alkotmányossági érvelés. Az alkotmányosságban egyaránt fontos a formai és a tartalmi érvelés is, s a szakjogászok a formait ugyanolyan súlyúnak tekintik, mint a tartalmit. Az, hogy a kétharmad nem csak tört szám, azt jelenti, hogy az Alkotmánynak ki kell fejeznie a társadalom csoportjainak közös értékvilágát. Ez az Alaptörvényt tekintve nem állja meg a helyét. Az a kétharmad miatt formailag legális ugyan, de súlyos problémák vannak vele abban a tekintetben, hogy titokban folyt az előkészülete, amelyben az ellenzéknek nem osztottak érdemi lapokat, öt-hat napot adtak mindössze a parlamenti vitára, vagyis az Országgyűlés szerepe is csak formális volt, s mindez a formai dimenziót is sérti. Nem értek ugyanakkor egyet azzal, amit Jakab András a Jelennek kifejtett, miszerint ha Orbán az Alaptörvényt népszavazással megerősítette volna, akkor is ugyanott tartanánk, ahol most, mert a szavazás eredménye ugyanúgy kifejezte volna a megosztott társadalmat. Orbán gyáva volt népszavazással megerősíttetni az Alaptörvényt. Ha lett volna számára sikeres népszavazás, ma a legalitást és legitimitást vitató érvek sokkal erőtlenebbek lennének. A magyar alkotmányosságnak amúgy is rettenetes tehertétele, hogy a nép soha nem volt bevonva ebbe a folyamatba semmilyen szinten, sem 1848 áprilisában, az alkotmányozó törvénycsomag elfogadásakor, sem az 1945-46-os alkotmányozás során. De a ’89-es alkotmányozásnál is elmaradt a nép bevonása.

Miért maradt el a népszavazás?

Szerintem ennek egyetlen oka volt, mégpedig az, hogy megmérte, ahogy minden intézkedését megméretteti a házi közvélemény-kutatóival, és nyilván úgy nézett ki, hogy nem lenne meg az egyszerű többsége. Nem tudok elképzelni más indokot.

Ha győz az ellenzék, elég-e az egyszerű többség az alkotmányozáshoz, ahogy azt már többen felvetették?

Nem, ezt semmiképp nem állítom. Ez bonyolult ügy. A véleményem az, hogy konszolidált körülmények közt az alkotmányozásnak a nyilvánosság előtt kell zajlania. Nem népi alkotmányozásra gondolok, mert az csődöt szokott mondani, például Izlandon is, mert az nem jó, ha cipészek, szabók, menedzserek mondják meg, mit tartalmazzon egy Alkotmány, hanem arra, hogy az alkotmányozás, ha nem is kifejezetten a nép által, de a nép színe előtt átláthatóan történjen. A társadalom afféle kommentelő minőségben legyen bevonva, s a parlamenti demokrácia keretei között a népi részvételt komoly gesztusokkal kell biztosítani. Például a petíciós jogot be kell vezetni, amely azt jelenti, hogy a népnek, ha valamely ügyben ezt akarja, joga van helyi és országos szinten megmozdítani a „lomha államgépet”. Ezen kívül vissza kell helyezni a működő intézmények közé, természetesen parlamentáris tematikai keretek között, a véleménynyilvánító és az ügydöntő népszavazást. Fontosnak tartanám azt is, hogy az ombudsmanokat, vagyis a nép szószólóit társadalmi részvétellel jelöljék. Ezeknek az ügyeknek igenis, a szimbolikus gesztusokon túl is van jelentőségük. Márki-Zay Péter javaslatát, hogy a nép közvetlenül válassza a legfőbb ügyészt, képtelen ötletnek tartom, de, kérdem, miért is ne szólhatna bele a nép a népügyvéd ombudsmanok választásába?

De alkotmányozni csak kétharmados többséggel lehet?

Igen, így gondolom.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés