Martin József Péter: A megélhetési válság lesz a keserű ébredés

Tóth Ákos | 2022.09.15. 09:29

Olvasási idő kb. 16 perc

Lesz valamiféle kompromisszum Brüsszel és a magyar kormány között, véli Martin József Péter, de szerinte már oda a pávatánc ideje, Brüsszel kiismerte Orbán Viktort, vagyis komolyan és közelről fogja ellenőrizni a megállapodás végrehajtását. A Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatójával a NER kötőszövetéről, a haveri pénzekről, továbbá arról is beszélgettünk, vajon miért és meddig tűri el a magyar társadalom az irdatlan korrupciót.

A kormány azzal próbálja leszerelni Brüsszel jogállami kifogásait, hogy egy állítólagosan független korrupcióellenes szervezetet hozna létre. Van, aki azt mondja, hogy ez a NER totális meghátrálása, mások azonban úgy vélik, épp ellenkezőleg, csak egy újabb kelepce az uniós döntéshozóknak. Ön melyik véleményt osztja?

Valójában egyiket sem, a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Mindenesetre nem árt leszögezni, hogy ebben a rendszerben fából vaskarikának tűnik független intézményről beszélni. Az állami intézmények már nagyon régóta nem függetlenek, 2014-15-től kezdődően a kormány lényegében valamennyit a saját fennhatósága alá vonta, kivéve a bíróságokat, amelyek egész sokáig tartották magukat, de most egyre erősödő nyomás alatt állnak. Illúzió volna tehát azt feltételezni, hogy majd most hirtelen föláll egy független hatóság, amely betölti majd azt a kontroll-szerepet, amelyet egyébként egy sor állami szervezet nem lát el, kezdve az ügyészségtől az Állami Számvevőszéken át a versenyhivatalig bezárólag. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy ez nem egy egyoldalú vállalás, inkább egy, a tárgyalások során kialakult közös nevező lehet. Az persze nagyon nagy kérdés, hogy az EU milyen garanciákat kér annak érdekében, hogy ez az intézmény valóban ellássa a feladatát.

Ó, hát garanciális elemek bőven vannak, elég csak az intézmény létrehozásában résztvevő Varga Juditra vagy Rogán Antalra gondolni.

Ez nyilvánvalóan a vicc kategóriájába tartozik. Ha a NER politikai elitje felügyeli a korrupcióellenes küzdelmet, akkor csakis egy újabb Patyomkin-intézményről és látszatintézkedésről lehet szó. Viszont azt is gondolom, hogy elég sokáig tartott ugyan, hogy az EU átlásson a szitán, pontosabban: hogy át akarjon látni a szitán, de mára ez megtörtént, és aligha hagyja magát olyan könnyedén megvezetni.

Csak épp a megvilágosodás folyamata alatt uniós pénzekből kiépült a NER.

Igen, ez így van, nagy kár, hogy nem 4-5 éve láttunk olyan nekibuzdulást az EU részéről, mint amit most tapasztalunk. De most már nem hiszem, hogy az EU belegyezne egy olyan intézkedésbe, amely csak a parasztvakításról szól. Szerintem komoly intézményi garanciákat kér majd, és ne feledjük azt sem, hogy a részletek még nem ismeretesek, például fogalmunk sincs arról, hogy ki fogja vezetni ezt a hatóságot. Ez azért lényeges kérdés lesz. Én arra számítok, hogy ez az intézkedés része lesz egy nagyobb, több elemből álló csomagnak. Vagyis szerintem előbb-utóbb lesz megállapodás.

Úgy véli, hogy a megállapodás egyes elemei egymást erősítik majd?

Abból indulok ki, hogy a magyar kormánynak mindenképpen szüksége van az uniós forrásokra, mert az ország gazdaságilag-pénzügyileg nagyon rossz helyzetben van. Ennek érdekében sok mindenre hajlandó lesz a kormány, csak ezt nem így kommunikálja. A közvélemény felé igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy a lehető legkisebb engedményt teszik. Folytatni akarják a pávatáncos trükköket, amelyekkel eddig sikeresen vezették meg az Uniót. Csakhogy ez nem fog már sikerülni, mert az EU-ban lejátszódott egy paradigmaváltás, s ez a jogállamisági mechanizmus elindításához kötődik. Egy évtizedig az unióban nem volt meg a politikai akarat a rendszerszintű jogállami problémák felismerésére és orvoslására, ma már megvan. Ugyanakkor az EU-nak jóval kisebb ugyan a veszítenivalója, de nem érdeke Magyarország térdre kényszerítése.

Nincs néha az az érzése, hogy az Unióban is megtanultak Orbán Viktor firnyákos fejével gondolkodni? Az olyan trükkökre gondolok például, mint amilyenekkel kikerülnék Magyarországot a globális minimumadó kapcsán.

Dehogynem, a folyamatos pávatánc előbb-utóbb visszaüt, ha másképp nem, akkor ilyen módon. Ugyanakkor az EU-nak legalább két okból nem érdeke a magyar gazdaság destabilizálódsa. Az egyik az, hogy rengeteg nyugati vállalat van Magyarországon, vagyis a gazdasági környezet radikális romlása és a magyar makrogazdaság összeomlása rájuk is károsan hatna, a másik ok pedig az ukrajnai háború. Ezért is gondolom, hogy kompromisszumra jutnak majd, de szemben a korábbi hasonló esetekkel, az EU nagyon szorosan nyomon fogja követni azt, hogy miként alakulnak a magyar vállalások. Biankó csekket már nem fogadnak el.

Van itt még valami: ha elzárják az uniós forrásokat, akkor Orbánnak talán nem is maradna más választása, mint az elszakadás.

Ne zárjunk ki ezt az irracionális katasztrófa-szcenáriót sem ezekben a vészterhes időkben, de nagyon kis valószínűséget adok ennek a forgatókönyvnek. Orbán ebben az esetben teljesen légüres térbe kerülne, már nem lenne érdekes senki számára. Akkor aztán végképp megszűnne a pávatánc. Ugyanakkor a magyar társadalom, meglehetősen paradox módon, nagyon erősen pártolja az EU-t, egy friss Medián-fölmérés szerint a lakosság 88 százaléka, közte a Fidesz-szavazók kétharmada, a tagságunk mellett áll. Annak ellenére, hogy folyamatosan hergelik az embereket „Brüsszel” ellen.

Egyébként mit kockáztatna a NER azzal, ha Magyarország csatlakozna az Európai Ügyészséghez?

Az országnak ez egyértelműen a hasznára válna, a NER számára viszont valóban kockázatos lenne, hiszen olyan ügyek kerülhetnének célkeresztbe, amelyeknek eddig eredményesen falaztak a hatóságok, személy szerint például a legfőbb ügyész, Polt Péter. Persze az Európai Ügyészség sem csodaszer, senki ne gondolja, hogy a csatlakozásunk másnapján rabszíjon vezetnék el Mészáros Lőrincet, de tény, hogy a korrupt elkövetők egy részét előbb-utóbb megbüntetnék.

Az Európai Ügyészség vizsgálhatná például a hosszú ideje fektetett Microsoft-botrányt?

Nem, az Európai Ügyészség csak a 2021 utáni ügyeket vizsgálhatja, azokat, amelyek a felállítása után keletkeztek. De ez mindenképpen nagy előrelépés lenne, mert vannak ugyan OLAF-vizsgálatok, csakhogy az eleve nagyon kevés ügyet vesz górcső alá, másrészt…

…másrészt, ha kiderül, hogy Orbán Viktor veje korrupt módon gazdagodott engedelmes önkormányzatok által, akkor legfeljebb az uniós támogatást a magyar állam fizeti vissza.

Pontosan így van, Tiborcz István és az ő közvilágítási projektje miatt a magyar állam állt helyt az adófizetők pénzéből.

Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mindenki jó útra tér. Lehetséges ez? Vagy csak óvatosabbak lesznek a jövőben?

Nem valószínű, hogy mindenki jó útra tér… De ha lesz megállapodás az unióval, akkor kénytelen lesznek óvatosabbá válni. Arra számítok, hogy ennek a végrehajtását az EU árgus szemekkel és közelről fogja monitorozni.

Csakhogy a rendszer nem úgy van fölépítve, hogy folyamatosan etetni kell a jószágot?

De, pontosan. S ha elkezdik tiszteletben tartani a jogállami normákat, akkor tulajdonképpen a rendszer lényege vész el számukra, a pénz összetartó ereje tűnik el, ami előbb-utóbb belső harcokhoz vagy akár a NER összeomlásához is vezethet.

Más kérdés, hogy kívánatos-e egy ilyen forgatókönyv, hiszen ma valószínűleg Mészáros Lőrinc Magyarország egyik legnagyobb foglalkoztatója, nem feltétlenül lenne jó, ha egyik pillanatról a másikra bedőlne.

Nincs könnyű válasz erre a kérdésre, hiszen becsléseim szerint a gazdaság 20 és 30 százalék közötti része a NER érdekeltségében van, és ha ez mind „bedől”, akkor bedől az egész gazdaság. Ez valóban nem lehet kívánatos forgatókönyv. Morális oldalról azonban nyilvánvalóan szükséges volna egyfajta vagyoni elszámoltatás. Az ellenzék sokat vitatkozott erről a választások előtt, hozzám legközelebb az a Sajó András, a CEU professzora által hangoztatott vélemény áll, hogy szükség lenne egy új kiegyezésre, amelynek a lényege az lenne, hogy egy új politikai vezetés hagyná az intézményeket működni, cserébe pedig bizonyos pozíciókat megtarthatnak. De persze ettől most nagyon messze vagyunk.

Akkor egy egyelőre még a körvonalaiban sem érzékelhető majdani váltás esetén visszatérünk a rendszerváltozás csapdájába, a múlt bűneivel való kiegyezéshez?

Nincs jó megoldás, csak rossz és még rosszabb között lehet választani. Én ezt a kiegyezést tartanám kivitelezhetőnek politikailag és gazdaságilag.

De kikkel kell kiegyezni? Hiszen például Mészáros Lőrincre magam egy nagyobb bevásárlást sem mernék rábízni, tutira elrontaná.

Kiegyezni nyilván a politikai elitek tudnának adott esetben. De nem győzöm hangsúlyozni: most ettől nagyon távol vagyunk, ez a kérdés akkor lenne aktuális, ha az ellenzék nyert volna április 3-án, vagy legalábbis szorosra tudta volna hozni a meccset. Az egy teljesen más kérdés, hogy kik a NER végrehajtói. Köztük, így Mészáros mögött is, vannak fölkészült üzletemberek, például az, aki a 4iG-t irányítja. A rendszer jellemzőihez tartozik, hogy sok jó szakembert alkalmaznak, köztük olyanokat is, akiknek ideológiailag nincs sok közük a NER-hez.

A NER az úgynevezett kritikus infrastruktúrát, a médiát, a bankrendszert, a távközlést, az autópályák üzemeltetését, a gázüzletágat, már elfoglalta. Mi jöhet még?

Egyetértek a felsorolással, de azért az agráriumot se felejtsük ki. A kiskereskedelmi láncok elfoglalásának a szándéka is érzékelhető már régóta. Kétségtelen, a szabályozott ágazatok jelentős részét uralják, ez óriási szelete a magyar gazdaságnak. Ugyanakkor van egy teljesen vagy majdnem teljesen érintetlen szelet, ez pedig az exportra termelő vállalatoké, azoké, amelyek nem függenek a közbeszerzésektől.

Hiszen piacképesek.

Igen. A minicégeket leszámítva a magyar üzleti szféra három alapvető szegmensből áll: a multik, a NER-es cégek és a piacorientált magyar vállalkozások. Az előbbi adja a hozzáadott érték majdnem felét, az utóbbi kettő összesen körülbelül ugyanennyit. A NER-világ és a piaci cégek világa két külön valóság. De van itt egy nagyon komoly ellentmondás. A magyar beruházási ráta 2016 óta folyamatosan nő és 2020-ban például az egyik legmagasabb volt az EU-ban. És nemcsak az állami beruházásokról van szó, hanem az üzleti beruházásokról is. A külföldi tőkebeáramlás egyelőre nem torpant meg, épp ellenkezőleg, folyamatosan nőtt. Egyrészt tehát bizonyos szektorokból kivásárolja a NER a külföldi tőkét, lásd a minapi Vodafone-tranzakciót, ugyanakkor a maradó üzleti szereplők jelentős része, ideértve a multikat, fogalmazzunk így, kiegyezett a rendszerrel. Ezt a rendszert tekinti az új normának, korrupcióstul, túlárazásostul. Amíg tudnak pénzt keresni, addig nem érdekli őket különösebben, hogy a jogállállami normákat megsértik. A Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idei felmérésében a megkérdezett menedzserek szerint az elmúlt években javultak az üzleti feltételek, és nem csak az adózási feltételekben, hanem a politikai stabilitást és a jogbiztonságot tekintve is. Ez két dolgot mutat. Egyfelől azt, hogy a jelenlegi megélhetési válságban is viszonylag stabil a rendszer. Másfelől pedig azt, hogy a rendszeren belül nagyon nehéz érdemi korrekciókat tenni. A NER kiépült, a NER-es korrupciót egy-egy intézkedéssel nehéz, szinte lehetetlen visszafordítani. A rendszer a lojalitáson alapul, s nem a piacon, nem az érdemeken, hanem az elfogadáson, vagy ha tetszik a közéleti apátián. A szabályozás és az intézmények a rendszert szolgálják, és ez mindaddig így marad, amíg lesz pénz a rendszerben.

És amíg a magyar társadalom ezt elfogadja.

Ez nagyon fontos. Litkai Gergely stand-up-ja jut erről eszembe, aki a Transparency sátra előtt a Sziget fesztiválon azt mondta, hogy a magyar ember úgy van a korrupcióval, hogy várja, előbb-utóbb csak sorra kerül ő is. Ténykérdés: a magyar társadalom rendkívül toleráns a korrupcióval kapcsolatban. Az Eurobarométer 2020-as felmérése szerint Magyarországon a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint a korrupció elfogadhatatlan, miközben egy másik, idei felmérés szerint a magyar társadalom 91 százaléka szerint elterjedt a korrupció az országban. Van tehát egy erős korrupció-tudatosság, ami sajátos módon nem vált ki elutasítást. A NER nem lehetne ennyire korrupt, ha nem volna ekkora apátia és félrenézés a stiklikkel kapcsolatban. Azt hiszem, az egyén élményrendszere és a nagy korrupció oda-vissza erősítik egymást, hiszen ki szeret számlát adni, például, ha nem feltétlenül kell, ráadásul az emberek azt látják, hogy a társadalom csúcsain nagyban megy a síbolás. Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy az állampolgárok lennének felelősek a Mészáros Lőrinc és köre által eltulajdonított ezermilliárdokért, de azt igen, hogy nagyon sokan megkötik a saját maguk kisebb-nagyobb kompromisszumát. A civil kurázsi és a szabálykövetés nem divat Magyarországon, a megalkuvás és az okosba’ intézés annál inkább.

De ennek is megvan a határa, a személyes aura. Az internetadó tervezett bevezetésével ezt lépték át.

Az igazi határ szerintem az lehet, amikor az egyén hiába köt már kompromisszumokat, mégis egyre rosszabbul él. Az ellenzéki pártok sokáig félreértelmezték a valóságot, amikor azt sugallták, hogy a rendszer nyertesei kizárólag csak az oligarchák meg a kormányzó elit. Magyarországon 2013 és 2020 között 35 százalékkal nőttek a reálbérek, aztán jött a Covid-válság, amit ellensúlyoztak egyrészt a haveri pénzosztásokkal, másrészt a választások előtti iszonyatos mértékű költekezéssel. A mostani megélhetési válságig tehát nagyon-nagyon sokaknak volt az az élményük, hogy még ha csak kicsit is, de jobban élnek. Ez pedig egész egyszerűen elfedte azt, hogy milyen iszonyatos korrupció van az országban. A keserű ébredés akkor lesz, amikor bekopogtat a családokba a megélhetési válság. Persze még azután is kérdéses, hogy a polarizáció és a politikai alternatíva hiánya miatt mindez milyen időtávon erodálja majd a rendszert.

Keserűen egyelőre mindenesetre a végrehajtói botránytól bűzlő Völlner Pál ébredhetett, hiszen a volt igazságügyi államtitkár és a családja vagyonát zárolták. Rosszkor volt rossz helyen, példát statuálnak vele?

Nem látok bele az ügy részleteibe, tény, hogy 2017-18 óta, időről időre megesik, hogy kisebb halakat fölmutatnak az EU felé. Szerintem ez történik most is, beáldozhatták őt. Persze, a helyzetet az jellemzi a legjobban, hogy még egy ilyen intézkedést is gyanakvással néz az ember, és azt találgatja, hogy kinek milyen politikai érdeke fűződik hozzá.

Hamarosan erkölcsi dilemmába kerülhet a Transparency International Magyarország is, hiszen az elképzelések szerint a tervezett korrupcióellenes szervezet mellett lenne egy civilekből álló munkacsoport, amely afféle kontroll-szerepet látna el. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szervezetbe épp önöket ne hívná be a kormány.

Egyelőre nincsenek érdemi információink erről a munkacsoportról, azt azonban bizonyosan állíthatom, hogy minket senki nem fog biodíszletként használni. Ha meghívnak, akkor garanciákat fogunk kérni arra vonatkozóan, hogy érdemi beleszólásunk, hatásunk legyen a folyamatokra.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés