Szabó Brigitta Mellár Tamás: Az Orbán takarodj szlogennél sokkal több kell

Óriási csata előtt áll az ellenzék, a 2022-es választásokat csak akkor tudja megnyerni, ha összefog és ha a lakosság nagy része megérti, hogy az orbáni rendszernek nincs perspektívája, mert az országot zsákutcába, leszakadásba vezeti – mondta Mellár Tamás országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja, aki a napokban jelentette be, hogy elindul az ellenzéki előválasztáson Baranya 1. számú választókerületében, Pécsen és környékén. A pécsi egyetem professzor emeritusa az egyetemi modellválásról is beszélt lapunknak.

Ön az egyetemi modellváltást intézményesített lenyúlásnak minősítette, amelynek során a kormány közpénzt lop el, amit majd a holdudvarba tartozók, az alapítványokon keresztül, milliós fizetések formájában talicskázhatnak ki az intézményekből. Az átalakítás, tette hozzá, megfosztja az egyetemi oktatókat és hallgatókat az alapvető jogaiktól, és minden hatalmat annak a kuratóriumnak a kezébe ad, amelynek tagjait Orbán minisztere nevezi ki, örök időkre. Közölte, minden erejével azon lesz, hogy ne valósuljon meg a tervbe vett átalakítás. Mit tud tenni?

Belenyugodni semmiképp. Az átalakítás ugyanis nem vetít előre semmiféle olyan eredményt, amely javítana az egyetemek helyzetén. Kétségtelen, hogy az egyetemi rendszer megérett egy komoly átalakításra, de ami most történik, az nem reform, hanem pénzlenyúlás, vagyonmentés és káderpolitika. Ha esetleg jövőre megtörténik a kormányváltás, bizonyára megtaláljuk a módját, hogy e modellváltást semmissé tegyük. Ugyanakkor szakmai alapokon, bal- és jobboldali szakértőket bevonva, ki kell alakítani egy új koncepciót a reformra. Olyan új működési modellre van szükség, amely 20-30 évig érvényes marad. Ha az megvan, akkor társadalmi vitára kell bocsátani, végül el kell fogadtatni a politikai szereplőkkel. Évek, amiről beszélek. Egy reformot így kell megcsinálni és nem pár hónap alatt lenyomni mindenki torkán a senkivel nem egyeztetett változtatásokat.

A kormány szerint a szenátusok maguk kérték a modellváltást.

Kényszerhelyzetben. Világossá tették ugyanis, hogy ha az egyetemek nem önmaguk kérik az átalakítást, akkor elesnek a fejlesztési forrásoktól és a kétszer 15 százalékos béremeléstől. Ez visszautasíthatatlan ajánlat. Számos helyen elmondtam, hogy a modellváltás a legtöbb szereplő számára előnytelen, felszólaltam az Országgyűlésben napirend előtt, továbbá beadtam egy törvénymódosítási javaslatot annak érdekében, hogy a kuratóriumok több mint felét a szenátusok határozhassák meg. Utóbbiról hosszú vita volt a Parlament kulturális bizottságában.

Mit jelent az átalakítás egy főállású egyetemi tanárnak?

Úgy látom, sokan nem élik meg jól. A tanárok két dolgot szeretnének, szabadon végezni az oktatói és a tudományos munkájukat, és megkapni érte a megfelelő anyagi megbecsülést. Mindezt demokratikus viszonyok között. De ha az egyetemek kuratóriumaiba a politika által delegált, teljhatalmú vezetőket tesznek, akkor a szenátus nyilvánvalóan nem tudja garantálni az oktatói szabadságot. Az eddigi átalakítások során is minisztereket, a NER-hez közel álló vállalkozókat tettek be az egyetemi vezetésbe. A miniszterelnök kinyilvánította, hogy azt akarja, a kuratóriumokba nemzeti elköteleződésű embereket és ne úgymond internacionalista egyéneket kérjenek fel. Szerintem pedig nem az a kérdés, hogy a tudomány nemzeti vagy nemzetközi, hanem az, hogy helyes megállapításokat tesz-e vagy sem, hoz-e eredményeket vagy sem. A tudomány halála az, ha nemzeti keretek közé zárják be. A tudományos kérdések és igazságok egyetemesek. Maga az egyetem szó is az univerzálisra utal. Az egyetemi tanárok fizetése valóban nagyon alacsony, ezért szerintem jogos elvárás, hogy végre anyagi biztonságba kerüljenek. De a modellváltás egyáltalán nem arra megy, hogy kiszámítható életpálya-modelleket kapjanak az oktatók. Innen, a Parlamentből nézve azt éltem meg, hogy hiába voltam 42 évig egyetemi tanár, az ottani fizetésem még a csúcsán is éppen harmada volt annak, mint amit országgyűlési képviselőként kapok. Ez így nincs rendjén.

És mit jelent a diákoknak a váltás?

Részt vettem egy online konferencián, amelyet egyetemi hallgatók szerveztek. Ott 600 fiatal szavazott az egyetemi modellváltásról és több mint 90 százalékuk elutasította a kormány terveit. Jól látják, hogy sokkal inkább korlátokat, mintsem lehetőségeket hoz ez az ő számukra is.

Az egész modellváltás illeszkedik abba az irányvonalba, hogy a Fidesz a gazdasági és a kulturális elitet, a felsőoktatásban résztvevőket, mindazokat, akik meghatározóak lehetnek az országban, politikailag és ideológiailag bekebelezze.

Én optimista vagyok, mert ugyanezt akarták a kommunisták is, de nem sikerült nekik, mert egyre többen látták be, hogy a rendszer arra visz, hogy Magyarország egyre jobban lemaradjon a világ fejlett részétől. Amikor 1988-ban Soros-ösztöndíjjal, adjunktusként az USA-ba, a Princetoni Egyetemre kerültem, nem győztem csodálkozni, hogy hol vagyunk mi ehhez. Az első két hónapban állandóan csomagolni akartam, hogy megyek haza, mert teljesen reménytelen, hogy Magyarország egyszer odajut. Aztán kezdett világosodni, s a fényévtávolságból az elmúlt évtizedekben sikerült valamit ledolgozni. Most vissza akarunk menni oda, ahonnan indultunk? Olyan egyetemi rendszert akarunk, ami ideológiailag legitimálja a rendszert? Közben meg lemaradunk a nemzetközi versenyképességben. A románok és a bolgárok a nyakunkon vannak, míg 30 évvel ezelőtt Magyarország éllovas volt a régióban.

Majd jön a Fudan egyetem, és felhúzza Magyarországot.

Remélem, meg tudjuk akadályozni.

A modellváltást vagy a kínai egyetemet?

Mindkettőt.

És azt mondja, ehhez mindenképp kormányváltás kell?

Mindenképp kormányváltás kell, különben csak passzív ellenállás lehetséges, ami nem vezet sehova. Az egyetemek kezében nincs eszköz. Csinálhatnák azt, amit az SZFE. De a színművészetinek van egy nagy előnye. Az egész egyetemi vagyon az emberek fejében van, vihetik magukkal és újból kezdhetik, máshol. De vannak olyan tudományok, ahol a műszerek, a különböző eszközök is kellenek a munkához, amiket nem tudnak elvinni.

Az ellenzék inkább készen áll a kormányváltásra, mint 2018-ban?

Láttam az együttműködést 2018-ban, sőt a bőrömön is éreztem, hiszen függetlenként indulva próbáltam minél szélesebb körű támogatást magam mellé állítani, ami nem nagyon sikerült. A pártok úgy gondolták, egyedül szállnak a ringbe. Ennek ellenére, sikerült bejutnom a Parlamentbe Baranya 1. körzetből. Most egészen más a hangulat.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!