Ónody-Molnár Dóra Mélyítette az antiszemitizmust a Soros-kampány, kulcsszerepben a kormánypropaganda

Elég sokáig az volt a sztereotípia, hogy a szélső- jobboldaliak fehér, nagydarab munkásosztálybeli férfiak, de ennek nem sok köze van a valósághoz – nyilatkozza lapunknak Félix Anikó szociológus, a Goldziher Ignácról elnevezett Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet operatív igazgatója és kutatója, a Zsidó Világkongresszus tanácsadója, akivel kielemeztük a Medián antiszemita atti- tűdöket mérő kutatását és az általa írt anti- szemita cselekményekről szóló riportot.

Mi volt a cél a kutatóintézet létrehozásával?

Egyrészről az alapítók úgy gondolták, fontos, hogy létrejöjjön a Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó közösségét magáénak tudható országban egy olyan kutatóintézet, ami épít arra a hihetetlenül gazdag kulturális és történeti hagyományra, ami a magyarországi zsidóságot jellemzi. A Mazsihisz, a Rabbiképző és a Zsidó Múzeum és Levéltár alapítókként maguk is részei ennek az örökségnek, így megfelelő hátteret tudnak nyújtani egy nemzetközileg is számontartott kutatóintézetnek. Az interdiszciplinaritás azt jelenti, hogy a történelemtudományi fókusz mellett a szociológiai, politológiai és filozófiai összefüggéseket is vizsgáljuk. Így valamennyi olyan aspektust igyekszünk feltárni, amely a zsidóság és a magyar társadalom, illetve a zsidóság és más csoportok viszonyrendszerében fontos lehet és értelmezésre vár.

Milyen időtartamban elemzik a zsidóság helyzetének alakulását?

A kezdet nagyjából a XIX. század és napjaink a másik végpontja a kutatásaink időfókuszának.

Mi az oka annak, hogy most bontottak zászlót?

Az ötlet már régóta megfogalmazódott, de számos nehézség gátat szabott az indulásnak. Magam másfél éve végzem az előkészítő munkálatokat, illetve már van több olyan kutatás, ami elindult ebben a felkészülési időszakban.

Mondana erre példát?

Részt veszünk egy három éves kutatásban, amely a haifai egyetem vezetésével zajlik. Ebben én vagyok a magyar kutatás vezetője. Öt országban, Magyarországon, Németországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában vizsgáljuk a holokauszttal kapcsolatos diskurzust. A vizsgálat kiterjed a holokausztról szóló politikai diskurzusra, arra, hogy az milyen témákkal kapcsolódik össze, valamint van egy oktatásra fókuszáló része is, amelynek keretében azt nézzük meg, hogy a holokausztot hogyan, milyen módszerekkel és milyen eredménnyel oktatják.

Csak hogy értsük, vizsgálják például, hogy mi áll a magyar tankönyvekben?

Természetesen. Az oktatási modul mellett, annak okán, hogy a közelmúltban a NAT körüli, emlékezetpolitikai kérdésekkel összefüggő hírek közbotrányt is okoztak, azt a politikai diskurzusról szóló modulban is vizsgáljuk.

Sikerült a folyamatba beemelni egy fekete öves antiszemitát, Takaró Mihályt. Nyilván e kutatás egyfajta tükröt tár a társadalom elé, de valójában mi a célja?

A kutatás felmutatja az egyes országok közti párhuzamokat és különbözőségeket, ami önmagában is érdekes információ. A munka végső fázisában megpróbálunk javaslatokat tenni arra nézvést, hogyan lehetne sikeresen módosítani az oktatáspolitikai irányokon, illetve arra vonatkozóan, miként lehetne a közbeszédben változást elérni e téma tekintetében.

Mivel állnak először a nyilvánosság elé?

Tervezünk egy konferencia-sorozatot, amely a XIX-XX. század különböző időszakaiban a zsidóság szerepét, helyzetét vizsgálja. Ennek első része június végén lesz, 28-án, Trianon és a zsidók címmel. Ezt a Facebook oldalunkon lehet követni.

A Mazsihisz elkészített egy kétéves jelentést is, amelyhez kapcsolódik a Medián már rendszeres antiszemitizmus vizsgálata. Ezek mit mutatnak?

A jelentés azokat az antiszemita incidenseket foglalja össze és elemzi, amelyeket a Mazsihisz Biztonsági szolgálata gyűjtött össze 2019-ben és 2020-ban, míg a Medián reprezentatív mintán végzett el egy úgynevezett attitűd-felmérést. Ezeket most egyszerre közöljük, mert úgy gondoljuk, kiegészítik egymást, e két jelentés együtt mutat egy viszonylag komplex összképet.

Az incidensjelentés milyen eseményeket rögzít?

A fizikai atrocitásokat, a fenyegetéseket, a rongálásokat, az antiszemita gyűlöletbeszéd és az antiszemita összeesküvés-elméletek eseteit, illetve az úgynevezett közéleti antiszemitizmust. Azért alkalmazunk ennyire széleskörű vizsgálatot, hogy valóban megértsük, mi folyik Magyarországon, hiszen míg a fizikai atrocitások kevéssé jellemzőek…

…büszke is rá a kormány.

Nyugat-Európában néhány, jól lehatárolható csoport az, amely fizikai atrocitást követ el a zsidósággal szemben, míg a társadalom nagy része távol tartja magát az ilyen cselekményektől. Magyarországon kevesebb a fizikai inzultus, ugyanakkor a politikai diskurzusban és az attitűdök szintjén nagyon is érzékelhető az antiszemitizmus. Az előző évekhez képest például növekszik a gyűlöletbeszéd és az összeesküvés-elméletek tárgykörébe tartozó antiszemita esetek száma.

És ezek eljutnak a bírósági szakig?

Feljelentés van ugyan, de jellemző az „ismeretlen” tettes kategóriája, amely meghatározza a nyomozás sikerét, pontosabban a sikertelenségét.

Hol érhető tetten ez a bűncselekmény?

Az antiszemita összeesküvés-elméletek, a gyűlöletbeszéd és a közéleti antiszemitizmus esetei legtöbbször online valósulnak meg vagy verbális támadások útján, illetve konkrét közéleti események formájában. Jóval kevesebb a konkrét fizikai térben megvalósuló eset. A gyűlöletbeszéd egyik altípusa offline, ez azon eseteket rögzíti egyebek közt, amikor valaki mondjuk horogkeresztet vagy Dávid-csillagot rajzol egy köztéri emlékműre vagy egy közszereplő plakátjára. Egy másik kategória, amikor közszereplőt inzultálnak, a harmadik pedig az, amikor ismert az elkövető, akár olyannyira, hogy közszereplő is. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos események jelentős része a Mi Hazánk Mozgalomhoz kapcsolódott az elmúlt két évben.

A Jobbikhoz már kevésbé?

Két konkrét eset kapcsolódik a Jobbikhoz a 2019-2020-as évet áttekintő jelentésből, Bíró László és Kulcsár Gergely elindítása bekerült az adatgyűjtésbe. Ezek önmagukban ugyan nem merítik ki az antiszemita bűncselekmények fogalmát, de hozzájárulnak a közbeszédben az antiszemitizmus normalizálódásához.

Mely csoportra jellemző még a közéleti antiszemitizmus?

Elsősorban a kormánymédia és a kormányközeli szereplők jelenítik meg, amikor mind kortárs, mind „történelmi” szélsőjobboldali figurákat normalizálnak. Említettük már Takaró Mihály szerepét, illetve azt, hogy bizonyos problémás történelmi személyiségek miként jelennek meg a tankönyvekben. Az sem mellékes, hogy kortárs közéleti személyiségeket – az elmúlt két évből Raffay Ernőre és Siklósi Beatrixra gondolok – a kormány kitüntet, illetve pozícióba juttat. A történelmi narratíva esetében a Mi Hazánk és a kormány gyakorta ugyanazokat a történelmi eseményeket tematizálják, ezekben a Mi Hazánk esetében megjelenik az antiszemita tartalom is, például a Tanácsköztársaság vagy Trianon esetén, amikor például az ellenséges csoport, elnyomók, elkövetők vélt vagy való zsidó származására utalnak. Az összefonódásra példa még a jelentésből, hogy Raffay Ernő megjelent a Mi Hazánk egyik rendezvényén, ahol előadást tartott, de ugyanabban az évben a kormány ki is tüntette.

Az, hogy az online térben elkövetett antiszemita cselekmények száma megnőtt, gondolom, leginkább a járvány következménye, amely eleve jó táptalaja lehetett az antiszemita jelenségeknek.

A bezártság kétélű fegyver volt, hiszen a fizikai atrocitások világszerte csökkentek, ugyanakkor a felfokozott indulatok a világhálón vezetődtek le sok esetben. Újfajta támadási metódusok is létrejöttek. Például kialakult a zoombombing nevű jelenség, amelynek a célja, hogy megakadályozza az „ellenséges szervezetek”, ebben az esetben zsidó intézmények, programok, iskolák online működését, elárasztva őket antiszemita, illetve pornográf tartalommal. Mindenhol igaz, hogy a frusztráció eleve könnyen vezet a bűnbakkereséshez, ráadásul a járvány önmagában is új munícióval szolgált különféle összeesküvés-elméleteknek. Az először vírusszkeptikus, majd oltásellenes csoportokban terjengő nézetek esetében jellemzőek voltak az antiszemita összeesküvés-elméletek alapvető toposzai. Ezek új törésvonalakat eredményeztek a társadalmakban, nem csak a szélsőjobboldal körében „arattak” sikert ezek az elméletek. Sőt, ezen csoportok egy része egyébként szívből tiltakozna, ha őket bárki is antiszemitizmussal vádolná.

Nem okoz nehézséget kutatóként, hogy a közösségi média-felületek elkezdtek védekezni az ilyen tartalommal szemben?

Nehezíti a dolgunkat, de megvannak a technikák arra, hogy ezeket a jelenségeket rögzítsük. Az más kérdés, hogy vajon elérik-e a szolgáltatók ezzel a lépéssel a kellő hatást. Ezek az antiszemita szervezetek átvándorolnak ugyanis más közösségi platformokra, benne vannak a vérkeringésben, ez a legfontosabb kommunikációs felületük. A Telegram például a szélsőjobboldal kánaánja, ahol szinte semmilyen policy-t nem vezettek még be a tartalmak korlátozására. Nem vagyok meggyőződve, hogy a letiltás lenne a megfelelő eszköz az antiszemitizmus elleni fellépésben.

Egyébként növekszik a társadalomban az antiszemitizmus?

A Medián jelentéséből az derül ki, hogy a társadalom masszív egyharmadáról beszélünk. Ez 2005 és 2011 között emelkedett erre a szintre, egyidejűleg az ország radikalizálódásával. Az összeesküvés-elméletek elfogadottsága kissé magasabb lett, mintha az egyre bizonytalanabb világunkban növekedne is az igény is ezekre a „magyarázó” elméletekre. A holokausztot relativizálók aránya is relatíve magas, a társadalom egyötödére jellemző.

Van ennek korosztályi jellegzetessége?

A kutatás szerint nincsen. Mint ahogy más szocio-demográfiai jellemzőkkel sem írhatóak le a csoporthoz tartozók, a diplomások körében valamivel alacsonyabb a számuk. Ugyanez igaz az elkövetőkre is. Kicsit eltávolodva az antiszemita cselekmények elkövetőitől és tágabb értelemben beszélve a „szélsőjobboldaliakról”, sokáig az volt a sztereotípia, hogy fehér, nagydarab munkásosztálybeli férfiak, de ennek nem sok köze van a valósághoz. Ugyanakkor az utóbbi időszakban érzékelhető a szélsőjobboldal egyfajta építkezési fázisa, ez az útkeresés megjelenik például a testközpontúságukban, hogy ha „valami történik”, ők már készen álljanak a nagy megmérettetésre.

Miben érhető tetten még ez az útkeresés?

Látszódik ez a történelmi eseményekhez való kapcsolódásukban is, próbálnak narratívákat kialakítani és köréjük építeni egy identitást és közösséget. Ennek egyik legrégebbi példája a Budavári kitöréshez kapcsolódó hősi narratíva és az arra épített Becsület napja, ami a magyar szélsőjobb számára identifikációs pont. Azt gondolom, az ilyen események betiltása csak a tünetet csökkenti, az okot nem szünteti meg. Jobban hiszek az alternatíva felkínálásában, az alternatív narratívák beemelésében.

Milyen jellegzetességei vannak még ma Magyarországon az antiszemitizmusnak?

A Medián kutatásából, illetve más hasonló, azt megelőző kutatásokból is az derül ki, hogy az antiszemitizmus kapcsolódik a homofóbiához és az autoriter nézetekhez, ezekkel kéz a kézben jár. A politikai diskurzus szintjén érdekes módon ez máshogy konstruálódik. Magyarországon a kormány az ellenzéket azért vádolja antiszemitizmussal, amiért összeállt a Jobbikkal, az ellenzék pedig a kormány emlékezetpolitikai rendezvényeit és a Soros-kampányt kéri számon. Tehát nincs egységes nézet arról, mit definiálunk antiszemitizmusnak.

A Soros-kampány antiszemita kampány volt?

Ezt a kampányt nem lehet önmagában vizsgálni, hiszen más dolog Amerikában bírálni Soros Györgyöt és más Magyarországon, ahol az 1990-es években a MIÉP hosszú-hosszú éveken át rajta keresztül jelenítette meg az antiszemita topikokat, gondoljunk csak a bankározásra, a nagytőkézésre, a háttérhatalmazásra. A kódolt nyelvezetnek nagy hagyománya van ebben a régióban, s ezek a kifejezések akkor is antiszemita tartalommal telítődnek, ha esetleg nem is gondoljuk annak.

Korábban úgy mérték, hogy a kampány nem mélyítette az antiszemitizmust.

De van ilyen utóhatása. A Medián kutatásában volt olyan kérdés is, hogy különféle egykori és jelenlegi közéleti személyiségek közt fölsoroltak négy zsidót, köztük Soros Györgyöt és Kertész Imrét és Sorost a megkérdezettek 57 százaléka gondolta zsidónak, többen, mint Kertész Imrét. Ez kiváltképp úgy mond sokat, hogy eközben maguktól csak a megkérdezettek 3 százaléka azonosította Sorost zsidóként, vagyis maguktól nem feltétlenül gondolkodnak így az emberek, de egy kis stimuláció már könnyen elindítja őket ezen az úton.

A magyarországi baloldalon érzékelhető az a Nyugat-Európában meglévő jelenség, hogy Izrael bírálata kapcsán a progresszív baloldal valójában antiszemita toposzokat éleszt föl?

Az Izrael-bírálatba csomagolt antiszemitizmus Magyarországra kevésbé jellemző. Az antiszemitizmus itthon főként a szélsőjobboldalhoz köthető, ami azért érdekes, mert Nyugat-Európában a szélsőjobboldali pártok ma Izrael-barátként láttatják magukat, miközben idehaza Izrael-ellenesek. A magyar kormány Izrael-barátsága friss jelenség, hatása hosszú távon akár kedvező is lehet, de a mérések szerint a magyar társadalom egyelőre neutrális Izraellel szemben.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.