Ónody-Molnár Dóra Mozgósítással lehet csak trolltalanítani az előválasztáson

László Róbert: Aki állva maradt, lesz szíves kampányolni

Minél nagyobb az ellenzéki előválasztáson való szavazói részvétel, annál kisebb a jelentősége annak, hogy megpróbálják-e befolyásolni az eseményt Kubatov Gábor aktivistái – nyilatkozza lapunknak László Róbert, a Political Capital választási szakértője, akit arról is kérdeztünk, nem erodálja-e az ellenzéki szavazóbázist, hogy a pártok látszólag számos helyen lepacsizták az indulást.

Játsszunk el a gondolattal, hogy Kubatov Gábor teljes gőzzel szervezi a fideszes aktivistákat azért, hogy részt vegyenek az ellenzéki előválasztáson, és leadják a szavazatukat Dobrev Klárára. A Fidesznek van olyan aktivistabázisa, amely bármikor és szinte bármire bevethető. Ehhez nem kell százezres tömeget mozgatni, tízezres, de akár már néhány ezres fideszes aktivistatömeg is jelentősen befolyásolhatja a miniszterelnök-jelölti választás kimenetelét. És miért Dobrev? Mert ő „Gyurcsányné”. Ha beindulna egy ilyen fideszes akció az előválasztáson, lehet-e ellene védekezni?

Már hosszú évekkel ezelőtt is, akkor, amikor az előválasztás ötlete először merült fel, az volt a legfőbb aggály, hogy a fideszes trollokat hogyan lehet kiszűrni. A rövid válasz az, hogy sehogy. Ez a probléma létezik. Valószínűleg korábban ez volt az egyik oka, hogy senki nem akart ebbe érdemben belevágni.

Ez volt a fő oka?

Ez volt az egyik ok. 2018 előtt ez csak az ötlet szintjén merült fel, de a pártok nem álltak bele. Még a nulladik feltétel sem teljesült, történetesen az, hogy a komolyan vehető ellenzéki pártok hajlandók lettek volna kooperálni. Enélkül felesleges is lett volna az előválasztás kivitelezésének problémáiról beszélni. De értelmiségi diskurzus volt, és az egyik legfőbb aggály a fideszes trollokkal függött össze. Sok más probléma megoldódott. Például a már említett együttműködési hajlandóság, amibe azóta majdnem az összes komolyan vehető ellenzéki párt beleállt. A fideszes aktivisták beavatkozását megelőzni képes megoldás azonban nem született, nem is születhetett meg. Igaz, erre találták ki az értéknyilatkozatot, amit a szavazás előtt a résztvevőknek alá kell írni.

Ez a trollokat nem zavarja. Szerintem még az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa is aláírná, ha ezzel Orbán 2022-es újabb győzelméhez járulhat hozzá.

Igen, legfeljebb néhány embert foghat ez vissza, az elkötelezett híveket aligha.

Sokan mondják, hogy az értéknyilatkozat erős szűrő. Nem írja alá akárki. Ráadásul a kisebb városokban, településeken ismerik az emberek a Fidesz-aktivistákat, azonnal kiderülne, ha tömegesen jelennének meg az ellenzéki előválasztáson. A trollok sem szívesen kockáztatnák meg, hogy kvázi lebukjanak. Én meg azt kérdezem: miért ne?

Én sem érzem, hogy ez komoly visszatartó erővel bírna; sok az olyan elkötelezett Fidesz-szavazó, akinek, ha felülről azt mondják, hogy „így tudsz segíteni”, akkor semmiféle lelkiismereti problémát nem okoz aláírni egy ilyen nyilatkozatot. A nagyobb cél ugyanis az, hogy Orbán Viktor hatalomban maradjon. Miért is ne támogatnák valamelyik ellenzéki miniszterelnök-jelöltet egy előválasztásban, ha azzal hozzásegítik Orbánt egy könnyebben legyőzhető kihívóhoz? Felmerült még az is, hogy a szavazók járuljanak hozzá egy kisebb összeggel ahhoz, hogy ez az előválasztás megvalósuljon. Ezt az ötletet végül elvetették, nem véletlenül: a trollokat nem riasztotta volna el, vélhetően kifizették volna helyettük, rengeteg ellenzéki érzelmű szavazó viszont emiatt maradt volna távol. Az érdemi válasz a problémára nem technikai, hanem politikai: minél nagyobb a részvétel, minél több az ellenzéki szavazó, annál nehezebb kívülről megzavarni a folyamatot.

Nem könnyű feladvány ez. A közvélemény-kutatások szerint elég szoros küzdelem várható, ami azt jelenti, hogy még nagy részvétel esetén is jelentős befolyást érhetnek el az előválasztásba bekapcsolódó fideszes aktivisták.

Ne felejtsük el, hogy kétfordulós a rendszer, legalábbis a miniszterelnök-jelölti küzdelemben. A friss kutatások szerint most többé-kevésbé fej-fej mellett halad Jakab Péter, Karácsony Gergely és Dobrev Klára. Ez persze szeptember közepéig még változhat. Meg hát abban is alig van még tapasztalat, hogy egy előválasztáson – ami nagyon más, mint egy választás – ténylegesen részt vesz-e és úgy szavaz-e a válaszadó, ahogy a kutatónak mondta. A kérdésre visszatérve: a kétfordulós rendszer valamelyest alkalmas arra, hogy kifejezésre juttassa a másodlagos preferenciákat. Azért fontos ez, mert ha csak egyetlen forduló lenne, hat jelölt esetén akár 20-30 százalékos eredménnyel is az első helyen végezhet a győztes, és ez felerősítheti a rosszhiszeműen leadott szavazatok súlyát. A második fordulóban viszont csak hárman maradnak, sőt jó esély van rá, hogy egyikük majd visszalép, így 3-4 kiesett jelölt szavazói dönthetik majd el, hogy az állva maradt kettő közül kit látnának szívesebben. Ha nem fej-fej melletti küzdelem alakul ki, ebbe már jóval nehezebb kívülről bezavarni.

Van-olyan veszély, hogy ha az egyik jelölt csak kis különbséggel győz, akkor az esetleges fideszes trollkodás gyanúja megbontja az ellenzéki egységet? Vagy a pártok már eléggé elkötelezettek, és akárki jön is ki győztesként, beállnak mögé?

Bárhol, bármilyen helyzetben alakul ki szoros eredmény, nincs az a vesztes fél, amelyik ne találna érvet arra, hogy vitassa a végeredményt. Fél Amerika nem fogadta el például sem George W. Bush 2000-es, sem Donald Trump 2016-os győzelmét. Mégis, ha nem lesz nyilvánvaló a rosszhiszemű beavatkozás, nem hiszem, hogy bármely szereplő erre hivatkozva kérdőjelezné meg a végeredményt. Most úgy tűnik, minden nehézség ellenére a pártok elkötelezettek az előválasztás eredményes lebonyolításában. Közös érdekük, hogy kiálljanak az előválasztás szervezői, informatikai rendszere és a teljes procedúra mögött, és egységes erővel induljanak neki a kampánynak. Ha lesznek is kisebb-nagyobb értelmezési viták, súrlódások, azokat az azt követő hónapokban el fogjuk felejteni, a jövő évi kampányban nem lesz jelentőségük.

Teoretikus a kérdés, mégis aktuális: nincs elkésve az ellenzék az előválasztással? Egyre több olyan ügy kerül nyilvánosságra, amely egyenként is alkalmas lenne a kormány gyengítésére, de a választókat elbizonytalanítja, hogy a szokásosnál is szétesettebb az ellenzék, még egy olyan ügy esetén is, mint amilyen a megfigyelési botrány. Nagy igény lenne az egységes megszólalásokra, az ügygazdákra, ehelyett most előválasztási kampány van, ami miatt elporladnak az botrányok. A közvélemény-kutatásokban már látszik ez a szétesés: a Fidesz erősödött a biztos szavazóknál.

Ez részben igaz, de ugyanennek a helyzetnek van egy másik olvasata is. Az elmúlt 11 évben számtalan ügy volt, amelyet az ellenzék képtelen volt kihasználni, pedig nem lehet azt mondani, hogy a kormány ne kínálta volna őket tálcán.

Akkor ennek az előválasztáshoz nincs köze?

Rengeteg ziccert kihagytak korábban is, ehhez képest az egész június a Fudan-ügyről szólt. Azt sikeresen napirenden tartották, viszonylag sokáig, a kormányoldalt is meglepve. Ha ez és az ezt követő kellemetlen ügyek nincsenek, egészen a Pegasus-botrányig, Orbán Viktor aligha dobta volna be a népszavazási kezdeményezését.

Ami kétségtelen jó a Fidesznek. A népszavazás biztos, hogy gyengíteni fogja az előválasztást.

Igen, ez is bizonyosan benne van. Világos volt, hogy augusztustól október közepéig az előválasztás foglalkoztatni fogja a közvéleményt, és ezt nem lehet elrejteni a kormány nyilvánosságbuborékában élők elől sem. Ezzel kellett szembeállítaniuk valamit. Ha a Kúrián is hamar átmennek a kormány népszavazási kérdései, a két kampány részben fedni fogja egymást.

Nem csökkenti az előválasztás hitelességét, hogy ilyen nagy számban kötnek alkukat egymás jelöltjeire a pártok? Az embernek az az érzése, hogy a két legerősebb ellenzéki párt, a DK és a Jobbik taktikai okokból egymás kebelére borult. De pont a taktikázást hivatott az előválasztás minimalizálni, hogy ne a titkos egyeztetések során dőljön el, ki az alkalmas jelölt.

Ahhoz, hogy az előválasztás létrejöjjön, sok feltételnek teljesülnie kellett. 2018 előtt több párt hajlandósága is hiányzott bárminemű együttműködéshez, 2019-re ez megváltozott. A teljes országot lefedő szervezete viszont alig egy-kettőnek van közülük, sőt többüknek több megyényi fehér foltjai vannak. Ezt a tényt ismerve, naivitás volt bárki részéről azt feltételezni, hogy 106 választókerületben hat párt jelöltjei feszülnek majd egymásnak. A káderhiány is egy a sok tényező közül, ami életre hívta az együttműködést és az előválasztást.

Ennek a pártlogikának akár helye is lehet. De nem tolták ezt túl? Olyan pártok kezdtek el együttműködni, amelyek ezzel lehetetlenné tesznek fontos értékválasztásokat. Gondolok itt arra, hogy vannak olyan szavazók, akik soha nem fognak Gyurcsányra szavazni, mint ahogy olyanok is akadnak, akik nem szavaznának a Jobbikra. A nagy összeborulás távol tarthatja ezeket a szavazókat.

Egyrészt nincs elég képviselőjelöltjük, másrészt a szűkös erőforrásaikat is optimalizálniuk kell. Annak nem sok értelme lett volna, hogy esélytelen jelöltek százai induljanak el pusztán azért, hogy minden választókerületben meglegyen annak a látszata, hogy 5-6 jelölt közül lehet választani. Ha 11 és fél évnyi Orbán-rezsim után a körzetek döntő többségében akad két vagy három jelölt, akik között érdemi küzdelem alakulhat ki, az már vállalható rajt. Ettől még igaz az, hogy a júniusi visszalépéshullámot sokan úgy élhették meg, hogy megint nem a választók, hanem a pártvezetők döntenek. Ezt a kommunikációs hibát megelőzhették volna, ha nem jelentenek be sok olyan jelöltet, akiket aztán hamar vissza is léptettek. Fel kellett volna mérniük, hogy az egyfordulós rendszerben – hiszen az egyéni jelöltek esetén egy forduló van – úgysem marad állva ilyen sok jelölt, mert egyszerűen nincs értelme. Azokat kellett volna csak bejelenteni, akik aztán végig is csinálják a procedúrát. Természetesen nem azt mondom, hogy füstös szobákban kellett volna a hat pártnak a 106 kerület 2-3 jelöltjét kiválasztania, de számolhattak volna a visszalépés-sorozat kockázatával. Mégsem hiszem, hogy ennek végzetes lenne a hatása. Ha a legtöbb helyen legalább két jelölt éles küzdelmét fogjuk látni, akkor a választók el fognak felejtkezni arról, mi is történt júniusban. Ennek persze szükséges feltétele, hogy tényleges küzdelem alakuljon ki. Ha sok helyen azt látjuk majd, hogy csak az egyik jelölt veszi komolyan a kampányt, a többiek meg alibiznek, az tényleg súlyos legitimációs problémát okozhat. Aki regisztrálta magát, aki összegyűjtötte az aláírásokat, az lesz szíves kampányolni.

Húsz éves a Political Capital. Ez szép kor. Hogy érzi, a kezdeti célokat teljesítette az elemző intézet?

A PC értékválasztása húsz éve változatlan: elkötelezettek vagyunk a parlamentáris demokrácia, a piacgazdaság, az euroatlanti orientáció és az emberi jogok mellett. Az ezredfordulót követő években ez egészen megúszós, már-már unalmas hitvallás volt, mégis, óriási a jelentősége, hogy ezt már akkoriban rögzítettük. Ki a fene nem hitt ezekben az értékekben? Mindenki hitt. A MIÉP-et leszámítva az összes parlamenti párt, a véleményformálók zöme, a teljes civilszféra, és nem mellesleg, a legtöbb magyar. Mára ott tartunk, hogy ezek az értékek a hatalom antitézisét jelentik. Nem mi változtunk. Amikor ezt a céget létrehozták, az alapítók aligha gondolták, hogy egyszer majd a demokratikus intézmények, elvek védelmezőjeként fog a PC fellépni. Azt se higgyük ugyanakkor, hogy 2010 minden előzmény nélkül hozta el a változást a szerepfelfogásunkban. Már 2005-ben az ügynöklisták nyilvánosságáért tettünk aktív lépést, vagy hogy a saját szakterületemről hozzak példát: 2008 végén bejelentettük, hogy kifogást fogunk benyújtani a 2009. januári ferencvárosi időközi egyéni országgyűlési választás névjegyzéke ellen. Mégpedig annak érdekében, hogy még 2010 előtt arra ösztönözzük a parlamentet, hogy egyenlítsék ki végre az egyéni választókerületek lélekszáma között tátongó ordító aránytalanságokat. A legnagyobb és a legkisebb kerület között ekkor több mint két és félszeres volt az eltérés. Az Alkotmánybíróság is kötelezte már erre a parlamentet, évek óta alkotmányos mulasztásban voltak. Az volt a félelmünk, hogy ha így zajlik le a 2010-es választás, és csak néhány mandátumon múlik akár a parlamenti többség, akár a kétharmad, támadható lesz az eredmény, és ez alkotmányos válsággal fenyeget. Amikor bejelentettük, hogy nemcsak elemzést írunk erről, hanem az időközi választás ellen benyújtandó kifogással egy közjogi folyamatot is elindítunk, sokan mondták, hogy „ez nem a ti dolgotok”, „ne avatkozzatok bele a politikába!”. Mi viszont úgy láttuk, hogy a parlamentáris demokrácia iránti elkötelezettségünkből fakadóan és a kellő szaktudás birtokában kutyakötelességünk lépni. Természetesen minden létező politikai szereplőtől támadást kaptunk emiatt. Végül a 2010-es választás után jutott el a folyamat oda, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a választókerületi térképet; jobb lett volna előtte. Az alkotmányos válságot pedig egyrészt azért úsztuk meg, mert a Fidesz 176-ból 173 egyéni kerületet megnyert, így semmi jelentősége nem volt a kerülethatároknak, másrészt azért, mert a Fidesz öt mandátummal többet szerzett, mint amennyi a kétharmadhoz elegendő volt, harmadrészt meg talán azért is, mert ez is egy volt a sok magaslabda közül, amit a Fidesz ellenzéke nem bírt lecsapni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.