Ónody-Molnár Dóra Működik az orbáni „oszt jó napot” taktika

Máté András az SZFE-ről és az egyetemek átalakításáról

Mi pillanatnyilag egy félperifériás helyzetben lévő ország vagyunk. A Palkovics-Parragh projekt, amit én Magyarország Összeszerelő Műhely Projektnek hívok, ezt a félperifériás rendszert tartósítja még akkor is, ha beválik. De nem fog, mert már az összeszerelő műhelyhez is képzettebb emberek kellenének – nyilatkozza a Jelennek Máté András nyugalmazott docens, akinek nagyszabású tanulmánya jelentet meg a Jelen online felületén Mi lesz most veled, felsőoktatás címmel. Most a legújabb fejleményekről kérdeztük.

A tanulmány ide kattintva olvasható.

Önök jelezték a rektori konferencia felé, hogy volna feladata az SZFE és a kormány konfliktusában. Kaptak választ?

Semmiféle választ nem kaptunk, de nem is számítottunk rá. Ez részünkről inkább afféle provokáció volt, hogy miért nem szólalnak meg, hogy itt baj van, ha már egyszer idegen országok rektori konferenciái ezt megtették. Elég csak megnézni a cseh rektori konferencia honlapját, hogy hogyan kell egy rektori konferenciának működnie, milyen ügyekben és mikor kell megszólalnia. Ez, hogy idehaza így alakult, egy hosszú folyamat következménye, ami 2011-ben vette kezdetét, akkor, amikor a nemzeti felsőoktatási törvény elvette az egyetemektől a rektorválasztás jogát. Aztán négy év után visszaadták, amikor már biztosak lehettek benne, hogy a rendszer működik így is, kiváltképp azáltal, hogy jöttek a kancellárok, akik a kellő hatalmat magukhoz ragadták. 2013-ban aztán Debrecenben a minisztérium élt a 2011-ben megkapott jogával, és olyan rektort nevezett ki, aki a szenátusi rangsorszavazáson csak harmadik lett, egyharmados támogatottsággal. Amikor az illetőnek lejárt az első periódusa, akkor a szenátus már sima többséggel választotta meg.

Tehát lényegében olyan rektorok vették át az egyetemek vezetését, akik belesimulnak ebbe a rendszerbe?

Az egyetemi szenátusok és más vezető testületek is maguktól tudják már, hogy olyan rektort kell választani, aki jóban van a minisztériummal. Ez azért nagyon fontos, mert a felsőoktatás állami támogatásán belül rendkívül megnőtt annak a résznek az aránya, amit a miniszter joga elosztani. Egyedül az SZFE-s Upor László volt az, akit megválasztottak jelöltnek és a minisztérium nem nevezte ki, de még őrá sem mondtak nemet, hanem egyszerűen csak elmismásolták a dolgot, húzták az időt addig, amíg a fenntartóváltás be nem jött.

2012-ben azonban még a rektori konferencia kiállt a diákok mellett, ekkor hívták életre az Oktatói Hálózatot és a Hallgatói Hálózatot is. Azóta azért hallgatnak tehát, mert kicserélődtek a rektorok?

Igen, kicserélődtek a rektorok és más lett a hangulat is. Tulajdonképpen volt egyfajta belső hangulat, hogy ha bevezetik a kancellári rendszert, akkor valamennyi rektornak föl kéne állnia, de ez nem történt meg. Volt példa arra, hogy a rektorok egyeztettek az Oktatói és a Hallgatói Hálózattal, de egyik napról a másikra mintha elveszítették volna a telefonszámunkat és az email-címünket. Akkor még megalakult a Klinghammer István nevével fémjelzett tanácskozó testület, a felsőoktatási kerekasztal…

Emlékszem, Parragh László nagyon ágált ellene.

Igen. Annak a kerekasztalnak, noha keményen bíráltuk, voltak pozitív elemei. Klinghammer ugyanis természetesnek találta, hogy egy professzor odamegy ennek a kerekasztalnak az ülésére, természetesen nem szavazati jogú tagként, és ott hozzászól; volt az Oktatói Hálózatnak olyan tagja, aki ezt megtette. Vagyis volt egy ilyen párbeszéd jellege a kerekasztalnak, de aztán vele együtt ez az egész kerekasztalostul, párbeszédestül, eltűnt, kukába került.

A jelenlegi felsőoktatási államtitkár, Bódis József is úgy ahogy, de ellenállt annak idején a rektori konferencia elnökeként a kancellári rendszernek. Most nem lehet vele kommunikálni?

Semmit az égvilágon. Bódisnak nyilván az álláspontja és az üléspontja között megvan az összefüggés. Holott rektorként egypár dologban nagyon értelmes álláspontot hangoztatott. Ezek egyike a felsőoktatás alapítványi formában való fönntartásáról szólt, csak akkor az autonómianövelő átalakulás lett volna. Igaz, az utolsó rektori vezetőként tett nagy, nyilvános megszólalásában volt két, számomra félelmetes megnyilvánulása. Az egyik az, hogy jónak minősítette a Palkovics-féle úgynevezett sebességváltó stratégiát. Ugyanakkor volt egy kis elszólása is, ami nyilvánvalóvá tette, mi a híd közte és Palkovics között: az, hogy mindketten megmunkálásra váró munkadarabnak tekintik a hallgatót. A hallgató hallgat és végrehajtja azt, amit mondanak neki és megtanulja azt, amiről azt mondják, hogy meg kell tanulnia.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!