Láng Zsuzsa Négykezes a Hatszínben

Mikor nyertünk, elbúcsúztunk a családunktól

A Hatszín Teátrum tulajdonosai még kora ősszel hirdettek pályázatot a színház működtetésére, amelyre meghívták Földvári Pétert is, aki azonnal felkérte volt kolléganőjét, Kerekes-Katz Petrát, hogy együtt kezdjenek bele az új feladatba. Terveiknél talán csak a lelkesedésük nagyobb.

Derült égből érkező villámcsapásként szembesültek a hírrel, hogy nyertek?

Földvári Péter: Villámcsapásnak nemigen volt nevezhető a döntés, hiszen ennek a pályázatnak addigra már volt négy fordulója. A bemutatkozást követően összeállítottuk a pályázat első verzióját, aztán a másodikat, meg a harmadikat – emlékezik a stációkra Földvári Péter. – Végül novemberben érkezett az a bizonyos mail, amiből kiderült, hogy miket választottak.

Korábban mindketten a Karinthy Színházban dolgoztak, és elindítottak egy művészeti ügynökséget is, de ez azért másfajta feladat lesz.

F. P.: Nyilván megkérdezhetik tőlünk, miért gondoljuk, hogy egy színház üzemeltetésével és vezetésével is megbirkózunk, úgyhogy gyorsan válaszolnék is a kérdésre. Egyrészt azért, mert a Stellatus ügynökség olyan személyi hátteret ad, amivel meg tudjuk állni a helyünket. Másrészt azért, mert láttunk már színházat belülről. Karinthy Marci mellett nagyon sokat tanultunk arról, hogyan lehet szerethető és színvonalas színházat csinálni, úgyhogy itt most meg is próbálkozunk vele.

Mi volt a pályázatukban az az érv, ami meggyőzte a tulajdonosokat arról, hogy ez lesz a nyerő?

F. P.: Talán az, hogy nem elsősorban egy gazdasági alapon működő befogadó színházat szeretnénk üzemeltetni a Jókai utcában – vagyis jöjjön, aki csak akar és ki tudja fizetni, az összes többi minket nem érdekel, hanem egy elég komoly szakmai koncepciót raktunk le az asztalra. Azt szeretnénk, ha a Hatszín közösségi térként működne. Mivel huszonnégy órában béreljük a helyet, a nap mind a huszonnégy órájára megtöltenénk élettel és tartalommal az épületet.

Kerekes-Katz Petra: Itt az épületen van a hangsúly, hiszen a színháztermen kívül rengeteg lehetőség és közösségi együttlétre alkalmas tér van a házban. Ha lehet ilyet mondani a járvány miatti lezárások kellős közepén, a lehető legjobb időben kaptunk egy színházat, amikor egyetlen nézőt sem tudunk beengedni. Szeretnénk tovább vinni a befogadó jelleget, de szeretnénk mellé sok saját produkciót is, sőt, azt sem tagadjuk, hogy nem bánnánk, ha egy idő múlva átfordulna ez az arány. Már március elején lesz egy saját bemutatónk, Bödöcs Tibor Meg sem kínáltak című könyvéből, Keresztes Tamás rendezésében Thuróczy Szabolcs alakítja majd a művészlelkű alkoholista szobafestőt. És ha majd tényleg bejöhetnek élő emberek, akkor a színházon kívül is birtokban vennék a rendelkezésre álló tereket.

Ez az épület réges-régen a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Szakszervezet székháza volt. Balett előadásoktól kezdve kongresszusig minden műfajt befogadott padlástól a pincéig, a büfében reggeltől estig pezsgett az élet.

K-K. P.: Terveink szerint ezentúl estétől reggelig is pezsegni fog: akár író-olvasó találkozók, felolvasások, előadás utáni ankétok, közönségtalálkozók helyszíne lesz. Vagyis ne csak előadást nézni jöjjön be a közönség – amúgy ennek leplezetlenül van anyagi megfontolás is a hátterében –, hanem ha már ott van, lakja be a többi programot, vagy csak kellemes időtöltési lehetőséget kínáló teret is. Például a szintén a házban lévő Móra Könyvkiadó előtere szombatonként, illetve vasárnap gyerekszórakoztató központ lesz, és mondjuk Kovács Patrícia olvas nekik mesét, amíg anyuka bevásárol vagy elmegy kávét inni.

Vannak már jelöltek, esetleg jelentkezők, akik együttműködnének a tervek megvalósításában?

K-K. P.: Lassan körvonalazódik az együttműködés például az SZFE-vel: egy bábrendező osztály keresett meg minket azzal, hogy itt játszanák a már működő előadásaikat, és esetleg itt zajlanának a vizsgaelőadásaik. De az is felmerült, hogy az SZFE-s vizsgafilmeket is itt mutatnák be a mozivá alakított színházteremben. Elgondolkozunk az éjszakai élet beindításának lehetőségéről is. Nyilván nem zajos mulatót álmodunk ide, de azt reálisnak tartjuk, hogy ha este 7-9-ig lement egy előadás, utána még 11-től lehetne egy kabaré vagy művészpódium, azoknak, akik később belevetnék magukat a környező romkocsmák világába. Találjanak kedvükre való szórakozást. Elképzeléseink megvalósításának jelenleg két akadálya van: a pénz és a nézők hiánya.

Azért talán jelent némi könnyebbséget, hogy nem „élesben“ kellett átvenniük az üzemeltetést, vagyis nem másnaptól kellett tovább játszania a színháznak.

K-K. P.: Van időnk felkészülni, és olyanná építhetjük a Hatszínt, amilyenné szeretnénk. Megpróbálkozunk a streemeléssel is, ebben is szereténk újdonságokkal előállni. Kiírtunk egy pályázatot, amely már le is zárult: huszonegy pályázat érkezett, többnyire olyan alkotóktól, akik anyagiak vagy hely hiányában tudják streemelni a produkcióikat. Mi abban tudunk segíteni nekik, hogy helyet, illetve streemelő társaságot biztosítunk számukra. A kiválasztásban háromtagú zsűri – Székely Kriszta, Simon Kornél és Szabó Kimmel Tamás – dönt. Ennek több előnye is lehet, egyrészt kereshetünk vele pénzt, másrészt később játszhatjuk ezeket az előadásokat.

Színházat és ügynökséget párhuzamosan vezetni – ez még békeidőben sem kis vállalkozás.

F. P.: Ügynükségben is volt már vagy‘ hat évnyi tapasztalatom, tavaly augusztusban váltam külön a meglévőtől. Úgy véltem, hogy körülbelül 15-20 ember lesz, akire számíthatunk, de úgy tűnik, alulterveztem, mert már ötven feletti a tagság, és talán a névsorból is kiderül, hogy elég nívós a gárda, hiszen mások mellett például Szabó Kimmel Tamás, Simon Kornél, Kovács Patrícia, Egri Márta, Lázár Kati, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Bodó Viktor is velünk tart. Az sem titok, hogy ezekre a művészekre a Hatszínben is számítunk majd. Lehet, hogy kicsit túlságosan is optimisták vagyunk, de már márciustól számítunk itt előadásokra. A pályázatunkban is szerepelt, hogy mindazok a társulatok, illetve produkciók, amelyek eddig is itt tartották az előadásaikat, továbbra is itt folytatják. Az Orlai Produkciót, gondolom, nem kell bemutatni senkinek, jön a S.Ö.R és a G.Ö.R.CS. is. Röviden: ami eddig repertoáron volt, az marad is. De sorra jelentkeznek új produkciók és gondolkodunk saját előadásokban is, például Presser Gábor könyvére alapozva tervezünk egy estet, amelyben Jordán Adél, Szabó Kimmel Tamás, Thuróczy Szabolcs és Simon Kornél énekelne Presser-dalokat – szerencsére Pici bácsi sem mondott rá nemet. Tervben van továbbá Krúdy Gyula Szindbádjának kamaraelőadása, amelyet Schlanger András rendezne, Lázár Kati és Földes Eszter játszana benne, illetve egy Honthy Hanna életét és munkásságát bemutató kamaradarab is.

 Amit eddig felsoroltak, az több évre elegendő muníciónak látszik.

F. P.: Ma  még könnyen beszélünk és ígérünk, mert tök üres a színház, de bizakodásra ad okot, hogy sokan dolgoznának velünk. De ha a Jóisten is úgy akarja, szeptemberben már el tudunk kezdeni egy teljes évadot, és ennek jó esetben már úgy tudunk nekimenni, hogy június végén meghirdethetjük a 2021-22-es programot. Igaz, ennek az az ára, hogy mindketten elbúcsúzunk a családunktól, hiszen nagyjából soha többé nem látnak minket.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.