Tóth Ákos Ujhelyi István: Nem akarok az árral úszni

„Esély – Magyar Szociáldemokraták Pártközössége” néven szervezne új mozgalmat Ujhelyi István, az MSZP Európai Parlamenti képviselője, aki szerint a szocialista pártnak ebben a formájában vége – másként kell gondolkodniuk, másként kell elosztaniuk az erőforrásokat, és a hajdani nagypárt struktúrája helyett úgynevezett esélykörök laza, de együttműködő hálózatát kialakítani. Ujhelyi Istvánnal az eddigi átalakítási kísérletek tanulságairól, a lehetséges baloldali szövetségekről és saját politikai jövőjéről is beszélgettünk.

Miért pont most lépett elő? Mit hozott ez a választás, amit korábban nem lehetett tudni az MSZP helyzetéről, miért érzi úgy, hogy épp most kell gyökeresen változtatni?

Ezt az igényt természetesen nem a választás eredménye hozta elő, egy ennél esetleg kedvezőbb helyzetben is lépnünk kellett volna. A belső kényszer eddig is megvolt, de a választásról választásra újratermelődő külső kényszerek közt mozogtunk, és valójában nem volt elég bátorságunk szembenézni saját helyzetünkkel. Az ismét narancssárgába borult országtérkép láttán viszont már tényleg nincs mit halogatni, muszáj kimondani, hogy nem lehet ugyanazt, csak legfeljebb kicsit másképp, talán még kicsit jobban is csinálni. Ennek az ideje lejárt.

Azt mondja, lett volna belső kényszer. Önben is volt? Hiszen lehetett volna alkalma már előre lépni, de ahelyett inkább az EP-képviselői posztot választotta.

Álltam elő hasonló javaslatokkal korábban is, de mindig voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ráérünk még.

Kik?

Jóhiszemű párttársaink, akik azt mondták, hogy az MSZP törzsszavazói mindig velünk vannak, s bármi, ami megbontaná a köztünk lévő érzelmi kapcsot, veszélyeztetné a holnap eredményeit. Ez szép, csak épp a várt eredmények nem jöttek.

Tehát, ha jól értem, akkor már korábban is volt önben szándék a változtatásra, de a véleményével kisebbségben maradt.

Igen, így volt.

És most lát reális esélyt a többség megszerzésére?

Amikor előálltam a javaslataimmal, akkor nem tudtam, mi lesz a párttársaim reakciója, s valóban, azt hiszem, meglepetésszerű sokkot okoztam. Az azóta eltelt idő során azonban egyértelművé vált, mindenki úgy érzi, muszáj az MSZP-t a politikatörténet polcára helyezni, és helyette egy szociáldemokrata mozgalmat indítani. Vagyis igen, van esélyem arra, hogy megvalósítsuk az elképzeléseimet.

Emlékeim szerint két nagy szimbolikus átalakítási kísérletet is átélt már az MSZP. Az egyik Gyurcsány Ferenc nevéhez kötődik, aki Kádár öröksége helyett Nagy Imre mellett tette le a voksát, s megszabadult a Köztársaság téri székháztól. A másik Tóbiás Józseféhez, aki a 2014-es kudarc után hálózatosodást hirdetett. Gyurcsány ma a DK elnöke, és a Köztársaság téri helyett vett Jókai utca székház megvásárlásával nyakig eladósította az MSZP-t, Tóbiás József pedig a hírek szerint Tenerifén él. Miből gondolja, hogy az ön átalakítási kísérlete ezeknél sikeresebb lesz?

Mindez csak toldozgatás-foldozgatás volt. Senki nem vette a fáradságot, hogy ténylegesen szembenézzen az MSZP kopásával, ezért nem egyszerűen újratervezésről vagy a párt megújításáról beszélek, hanem az újjászületésről. Igen, meglehet, hogy belebukok. Csakhogy akkor sem szeretnék az a szocialista vezető lenni, aki a 2024-es EP-választásokon öt százalék alá viszi a hajdani nagy pártját.

A jelenlegi helyzetben úgy látja, ennek lenne két év múlva a legnagyobb realitása?

Két év hosszú idő, nem tudom. De nekem már az is nagyon kevés, ha választásról választásra indulva egyre kisebb célokat tűzünk magunk elé. Az, amiről én beszélek, hosszú távú építkezés, amelynek csak egyetlen megállója az EP-, majd az önkormányzati választás.

Ugyanakkor többen is úgy vélik, elég csak Donáth Annára, a Momentum elnökére vagy Tordai Bencére gondolni – ő valószínűleg a Párbeszéd társelnöke lesz –, hogy az EP-választás tiszta képletet teremt majd az ellenzéki térfélen, így például ez utóbbi szervezet, amely eddig szövetséget alkotott az MSZP-vel, önállóan méretné meg magát.

Építkezzen mindenki, keresse a saját pártja karakterét. Ebből persze nem következik az, hogy az útjaink nem találkoznak majd a jövőben.

De mi vagy mi lenne az MSZP saját karaktere?

A 132 éves magyar szociáldemokrata mozgalmat kell újjáélesztenünk. Meggyőződésem, hogy azok a cölöpök, amelyeket Horn Gyula levert, szilárdak, és ezen a pályán rajtunk kívül nem tud más építkezni.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!