Nem örömtűz, hanem máglya

Mohácsi Erzsébet és Farkas Lilla Gyöngyöspatáról és a jövőről

| 2020.06.05. 17:18

Olvasási idő kb. 15 perc

A Kúria kimondta: ki kell fizetni az érintett gyöngyöspatai roma gyerekeknek a kártérítést azért, mert éveken keresztül elkülönítve oktatták őket. Éreznek elégtételt? Vagy inkább szomorúságot, hogy a legvégsőkig kellett ezt az ügyet vinni?

Mohácsi Erzsébet: Van bennem keserűség is, öröm is, bizonytalanság is. Az öröm csak pillanatnyi. Annyi csupán, hogy végre megkapják a kártérítést ezek az emberek. Helyi szinten ez nagy dolog, még ha jelképes is az összeg. Van, aki tényleg el tudja kezdeni belőle az életét, s vesz egy kis házat Gyöngyöspatán. De ha távolabb tekintünk, akkor azt látjuk, hogy nem lesz előrelépés, országos szinten biztosan nem.

Nem kell a térség fideszes képviselőjének, Horváth Lászlónak tartania attól, hogy tömegével indulnak ilyen perek?

M.E.: Nem kell tartania attól, hogy bárki bele merné vágni a fejszéjét. Ez szélmalomharc. És biztosan megváltoztatják a jogalapot adó törvényt.

Farkas Lilla: Én úgy jöttem vissza ebbe az ügybe, hogy teljesen ki voltam égve. És továbbra is ki vagyok égve. Látom, hogy teljes visszarendeződés van az oktatáspolitikában, visszarendezik a közoktatási szabályokat a deszegregációs kormányprogram előtti időszakra, tehát visszazuhanunk a 2002 előtti évekbe. A CFCF-nek (Esélyt A Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány – a szerk.) azért volt értelme perelnie, mert egy kormányprogram végrehajtását segítette. Ha reszegregációs kormányprogram van, azt nem lehet bíróságokon megállítani.

farkas_lilla_sm (1)
 Farkas Lilla
Fotó: Simon Márk
 

Ez az első olyan kártérítési ügy a CFCF életében, amely már úgy kezdődött el, hogy anyagilag bizonytalan volt az alapítvány sorsa. Ez mennyire nehezíti a képviseletet?

M.E.: Az alapítványnak ugyan bizonytalan volt a sorsa, de András (Ujlaky András a CFCF egyik alapítója – a szerk.), Lilla és én tudtuk, mit kell tennünk, ha van pénz, ha nincs. Tudtuk, mire van szükségünk ahhoz, hogy egy pert végig vigyünk, és tudtuk azt is, hogy mire van személyes kapacitásunk. Ez volt a kérdés, nem az, hogy támogatja-e valaki az alapítványt. Már régóta úgy dolgoztunk, hogy nem támogatták a munkánkat. A kérdés inkább a jövőnk. Hogy akarjuk-e tovább csinálni. Nagyon úgy néz ki, széllel szemben nem érdemes. Megállapodtunk, ha kifutnak az ügyeink, nem dolgozunk tovább, mert nem látjuk értelmét. Most azonban megrémültem ettől. Mert mi lesz akkor? Bezárjuk az alapítványt? Nem okos dolog az összes hidat felégetni magunk mögött.

Azt állítják, 2010 előtt az alapítvány kormányprogramot hajtott végre, miközben iskolafenntartó önkormányzatokat pereltek, sőt 2009-ban az Oktatási Minisztériumot és a mindenkori oktatási minisztert is.

F.L.: Ez nem ellentmondás. A kormánypolitika fejlesztéspolitikával párosult, amit az EU támogatásaiból finanszíroztak. Ez vonzó volt a településeknek, s a CFCF ösztökélni próbálta azokat az intézményeket, önkormányzatokat, amelyeknek a pénz kellett ugyan, de integrálni már nem akartak. Aztán, a kormányzaton belül megváltozott az irány, amikor 2006-ban a liberális miniszter helyére szocialista került, s a CFCF a szaktárcával szemben is pert indított. Nem akartuk kerülni a konfliktust, megélhetési jogvédővé válni, olyanná, aki egész életében ebből a szakmából él. Volt egy víziónk arról, milyen az az oktatási szakpolitika, amellyel egyetértünk, és ahhoz próbáltuk alakítani a működésünket, eljátszani a rossz rendőrt akár, amitől a minisztérium illetékes osztályai ódzkodtak. Ezért is gondolom, hogy nem gond, ha a CFCF-et elaltatjuk. Azt látom, és nem csak magyar, hanem régiós viszonylatban is, hogy azokban az országokban, ahol sok roma él, nem tarthatók fenn a kisebbségi civil intézmények többségi támogatás nélkül. Kényszerű többségi jogvédő intézmények alatt intézni a kisebbségi kérdéseket. Amint átalakult az Uniós támogatási rendszer, a progresszív szervezetek megroggyantak, és nem látom annak a lehetőségét, hogy újra vissza lehessen állítani azt a vibráló, sokszínű szervezetrendszert, ami valaha működött. El tudom fogadni, hogy egy TASZ-féle szervezet alatt legyen a cigány jogvédelem, annyit várnék el, hogy úgy szülessenek a döntések, mint a CFCF-ben. Vagyis egy roma többségű testület döntsön és a gádzsó erőforrásokat használjanak föl a végrehajtásra.

Gyöngyöspata
  

Fotó: MTI/Komka Péter

 

Ha lenne erős roma polgárjogi mozgalom, akkor is ennyire elengedhetetlen lenne a többségi társadalom szolidaritása?

F.L.: Ha a roma polgárjogi mozgalomra úgy gondol, mint a feketék mozgalmára az Egyesült Államokban…

… úgy.

F.L.: …nem szabad elfelejteni, hogy ott sem működött a dolog a többségi társadalom támogatása nélkül. Amerikában a nem feketék is komoly erőforrásokkal járulnak hozzá az ügyhöz. Ráadásul ott több tízmilliós kisebbségről beszélünk. Az egész Európai Unióban összesen hétmillió roma él. Magyarországon egy nyolcszázezres népcsoportból hogyan tudna ugyanolyan belső erőforrás kinőni, mint amekkora egy 30 milliós közegből Amerikában? És bár ott az erőforrások jelentős része a többségtől jön, de a kisebbségi döntéshozók határoznak arról, mire költik el. Európában azonban valahogy elvész az a tudat, hogy persze, dolgozz a kisebbségekért, de ne te legyél már a megmondó ember helyettük. Legyél szolga, ne pedig gazda.

Mi volt az oka, hogy az Uniós támogatási rendszer és a nagy adományozó szervezetek, mint például az OSI, egyszerre vonták ki a pénzeket a jogvédelemből?

F.L.: Az OSI egyfelől lemásolta, amit az EU csinál, másfelől komoly belső szervezeti átalakuláson is átesett, s az új működési szabályok a többségi vonalba nem illeszkedő területeket, mint amilyen a roma jogvédelem is, marginalizálták. Adatvédelemmel, sajtószabadsággal vagy klímaváltozással foglalkozni többségi, középosztálybeli történet, amire sokan jó szívvel adnak pénzt. A menekültjoggal foglalkozókat segíti az ENSZ témára szakosodott szervezete, ami elképesztő összeget költ a jogesélyre. Ezt a befogadó államok is támogatják, hiszen megvan az igényük arra, hogy legalább a joghoz jutás látszatát fenntartsák. Amikor azonban kisebbségként vagy jelen egy önmagát példaként statuáló politikai rendszerben, mint amilyen az EU, hazai szinten kellene a jogesélyhez forrásokat szerezni, de a saját államod miért adna? Az EU-nak a korlátozott kompetenciáin kívül nincs szakpolitikája, rábízza a tagállamokra, mit csinálnak. Amikor még EU-n kívül voltunk, más volt a helyzet.

A gyöngyöspatai kártérítési ügy 2015-ben indult, tehát akkor, amikor a jogvédelemre nemigen voltak források, az ügyvédek pro bono dolgoztak. Nem féltek attól, hogy az ügyet nem tudják befejezni?

M.E.: Csökkentett tervvel működtünk, nem volt benne annyi terepmunka, mint korábban. Tudtuk, mire van szükségünk, mi az, amit feltétlenül be kell szerezni. A tényfeltárást végző ügyvédet még ki tudtuk fizetni, a többiek pro bono dolgoztak.

F.L.: A munkatársaink vállalták fel ezt az ügyet, s már akkor lehetett tudni, hogy ránk, kurátorokra fog hárulni sok önkéntes munka.

 Mohácsi Erzsébet
Fotó: Szabó-Strell Kristóf
 

Mohácsi Erzsébet néhány éve Angliában él. Okozott nehézséget Londonból irányítani a gyöngyöspatai ügyet? 

M.E.: Lelkiismeret-furdalást okozott. Szerettem volna többször találkozni az ügyfelekkel, szerettem volna ott lenni a tárgyalásokon, részt venni a terepmunkában. Sokszor kerestek az ügyfelek. És most is keresnek, folyamatosan. Szerintem még olyan is van köztük, aki nem tudja, hogy nem Magyarországon élek már. Igazából Budapestről is ugyanazt tudnám csinálni, mint most innen. Kiírom a Facebookra, ha a karantén alatt éheznek a családok, babaholmit kérek, ha gyerek születik, megszervezem, hogy valaki elvigye a cuccokat.

Lilla pedig doktori iskolai ösztöndíjasként külföldön tanult, amikor a kártérítési per tárgyalásai folytak.

F.L.: A szakmai részt illetően tartottam a kapcsolatot a kollégáimmal. De nem ügyfeleztem. Az a legnehezebb része a munkának, mert teljesen kilátástalan a helyzetük és ebben nem tudsz nekik segíteni.

Mennyire volt váratlan, hogy a kormány ilyen erővel nekimegy a gyöngyöspatai kártérítési ügynek és politikai célokra használja ezt a polgári pert?

F.L.: Ebből a perből csak azért lett nagyfontosságú ügy, mert az Orbán-kormány január-februárban kipécézte magának, hogy új ellenséget kreáljon, miközben olyan alapvető jogintézményeket vett támadás alá, mint a nem vagyoni kár.

M.E.: Egy roma újságíró állította, hogy most a CFCF örömtüzet gyújt. Azt válaszoltam neki, hogy amit lát, az nem örömtűz, hanem máglya, és nem a CFCF gyújtotta! A kormányzat a helyi önkormányzattal, a képviselőjével rakta ezt, és maga a miniszterelnök gyújtotta meg, és most a romákat hajigálja rá, válogatás nélkül: diákot, szülőt, civil szervezeteket, téged, engem. Nincs örömtűz ott, ahol máglya ég…

A 2004-es alapítás óta volt olyan időszak a CFCF életében, amikor azt érezték, hogy megéri a küzdelem, amikor esély kínálkozott arra, hogy tényleg jobb legyen roma gyerekeknek?

F.L.: A nyíregyházi görögkatolikus ügy volt a választóvonal. Amíg az ember megy előre, éppen az az ügy tűnik a legfontosabbnak, amin dolgozik. Mindenkinek vannak mérföldköves ügyei, mindenki a „nagy” ügyet akarja megcsinálni. A CFCF-ben azt szerettem, hogy nem volt ilyen „igazi, nagy” ügy. Szisztematikusan tártuk fel, milyen típusú szegregációk vannak, azokkal szemben mit kell kimondatni a bírósággal vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósággal (EBH). Ez a munka folyt és senki nem gondolta, hogy „na, most ezt a nagy ügyet megoldjuk, és nem lesz feladatunk többé”.

M.E.: Én a kis ügyeket szerettem, amelyek nem is igazán kerültek a nagy közönség elé. Ott volt Taktaharkány, ami megoldódott bírósági per nélkül.

F.L.: Igen, az EBH-ügy volt. A CFCF roma közösségi munkásai képviselték a szervezetet, még csak nem is jogász. És nagyon kellett hozzá a helyi roma kisebbségi képviselő, Józsi bácsi (Balázs József – a szerk.). Ő egy józan, aktivista helyi vezető volt, sajnos már nem él, aki maga hozta az ügyet, ő kérte a CFCF segítségét is. A taktaharkányi iskolában tehetséggondozási programra hivatkozva szegregálták a romákat a nem romáktól. A gyerekek külön épületben voltak, ebédelni se mehettek együtt, hasonló volt a gyöngyöspatai helyzethez. Az egész ügyet csak romák csinálták végig.

M.E. Egyezséggel zárult, megértették, mi a probléma, és változtattak rajta. Mindig sikeresebb az ügy akkor, ha sikerül meggyőzni a feleket. Amikor a bíróság mondja meg, hogy mit kell tenni, az nem mindig olyan hatásos. A szarvasi evangélikus iskola ügye is egyezséggel zárult. Ott rejtett kamerával készítettünk felvételeket a diszkriminációról, és amikor lement az RTL műsorában az anyag, másnap leült velünk Prőhle Gergely, aki akkor az Evangélikus Egyház országos felügyelője volt, azonnal bejött hozzánk az irodába, és normális hangnemben megbeszéltük, hogyan változtatnak a működésükön.

Említették, hogy a görögkatolikus iskola ügye választóvonal volt. Ez volt az a fordulópont, amikor érezhetővé vált, hogy már nem a deszegregáció hanem a reszegregáció a kormányprogram? Hiszen az oktatásért is felelős miniszter a szegregáló iskola mellett tanúskodott.

M.E.: Érezhető volt ez már korábban is, de ez nagy kiábrándulás volt, igen. Ekkor vált világossá, hogy nagy harc lesz. Az mindig bevett szokás volt, hogy üzengetnek vagy a helyi roma vezetőt ellenünk fordítják. De olyan sosem volt, hogy a miniszter megjelenjen a bíróságon és ellenünk valljon. Balog Zoltán egy vasárnap késő este felhívott és számon kért, mert korábban arról volt szó, hogy felfüggesztjük a pert és neki nem kell tanúskodnia. De úgy döntöttünk, hogy csak a másnapi tárgyaláson adjuk be a felfüggesztési kérelmet, hadd jöjjön csak oda tanúként, ha már önként jelentkezett, és ezen nagyon megsértődött. Látszott, hogy az utolsó pillanatig harcolni fog, s így is lett. Addig ment, amíg meg nem változtatták a szabályt, hogy az egyháznak lehessen szegregálni. Így lesz ez Gyöngyöspatával is. Lesz majd törvény, ami megszünteti a szegregációs perek jogalapját, amit ugyan meg lehet majd támadni az EU bíróságán, de az évekbe telik.

 Mohácsi Erzsébet és Farkas Lilla a bíróságon, 2011-ben
Fotó: MTI/Kallos Bea
 

Hogyan tovább?

M.E.: Sötéten látom a jövőt. De lesz folytatás, lesz még dolgunk, csak nem most.

F.L.: Ha nem lesz pénz jogvédelemre, akkor a kezdeményezés visszaszáll a közösségekhez, amelyeket két dolog érdekel. Egyrészt, hogy ne öljék/bántalmazzák és a közbeszédben ne stigmatizálják a romákat. A másik fontos kérdés a lakhatás. A rendszerváltáskor és azóta sem rendezték az általuk elfoglalt ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonviszonyukat, így lényegében a privatizációból kizárták őket, a lakhatáshoz kapcsolódó közszolgáltatásokhoz pedig nem tudnak a szociális helyzetüknek megfelelő áron hozzájutni.

És mi lesz az oktatással?

F.L.: A deszegregáció progresszív többségi szakpolitikusok és roma vezetők által felvállalt agenda volt, nem közösségi követelések halmaza. Progresszív roma vezetők nélkül nem lesz, aki legitimálja a pereket.

M.E.: Azért az tény, hogy 15 éve a szegregáció szót senki nem ismerte. Biztos vagyok benne, hogy a mi munkánk nyomán lett általánosan ismert ez a fogalom romák körében is, amelyhez egyértelműen társul a törvényellenesség. Amikor a cserdi polgármester vagy más roma vezetők üdvözlik az ítéletet, sokszor az alapítvány nevének említése nélkül beszéltek az ügyről. Meglehet, furcsa, de nekem ez jól esik, nagy eredménynek tartom. Azt jelzi ugyanis, hogy ők is károsnak tartják a szegregációt. Ehhez mi már nem kellünk. Nézzék meg, hogyan képviseli Glonczi László Nyíregyházán a romákat! Talán lesz ebben az országban egyszer tizenöt Glonczi László. Akkor lesz esély.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés