Lakner Zoltán Szombati Kristóf: A Fidesz tartalmat adott a munkaalapú társadalomnak

Odafordulás és helyi építkezés lehet a rendszerrel szembeni ajánlat

Állampárt jött létre a vidék perifériás tereiben, jellemzi a helyzetet Szombati Kristóf antropológus, szociológus, aki szerint a Fidesz által kiépített állam – habár fenntartja az egyenlőtlenséget és a mobilitás hiányát – egyidejűleg több társadalmi csoport biztonság és rend iránti igényét képes kielégíteni. A beállt társadalmi viszonyok nehezen törhetők fel, mégis érdemes lenne belevágni a helyi közösségek országos hálózatának kiépítésébe, anélkül, hogy aztán ezt be akarnák darálni a létező vagy leendő pártok szervezeti rendjébe.

Megérthető csak a vidék, a vidéki szavazatok felől az április 3-i választási eredmény?

Azért sem lehet pusztán a vidékre leszűkíteni a kérdést, mert ilyenkor mindig úgy beszélünk, mintha a város és a vidék világának semmi köze sem volna egymáshoz. Ha megnézzük a választási eredményeket, Salgótarjánban, Veszprémben vagy Gyöngyösön – és persze az ország sok más településén – is visszaszorult az ellenzék. Ráadásul eleve nehéz definiálni, mi a vidék, sokak számára minden vidék, ami nem Budapest. Én viszont inkább úgy fogalmaznék, hogy a vidékhez soroljuk azokat a tereket, ahol van a mezőgazdaságnak hagyománya, az ezzel összefüggő életmód kultúrája a mai napig tovább él, és bizonyos gazdálkodási formák is még megvannak.

Ebből az is következik, hogy a vidék nagyon sokszínű, eltérő méretű és gazdasági hagyományú települések, térségek egyaránt beletartoznak. Közülük egyes térségek stagnálnak, perifériás helyzetben maradtak, és ami azt illeti, éppen ezeken a helyeken növekedett a legnagyobb mértékben a Fidesz szavazataránya. Más térségek fejlettebbek, sőt akár kiemelt helyzetben vannak, mert nagy összegű támogatások érkeznek például a borturizmus fejlesztésére. Az sem mindegy, hogy az ország melyik részéről beszélünk, hiszen a fejlettebb Nyugat-Magyarország, ahonnan ingázni lehet Ausztriába, más képet mutat, mint a deprivált borsodi vagy nógrádi falvak világa.

Az is változás a korábbiakhoz képest, hogy a Fidesz egészen kis településekre is behatolt, oda, ahol korábban nem létezett pártpolitika. Hogyan érte ezt el?

A klientúra-hálózatok kiépítése révén. A kistelepüléses térségekben ez a kulcsmozzanat. Állampárt jött létre, ezen kívül semmi más nem létezik az itt élők számára. Az ellenzék szinte meg sem jelenik a látóterükben. Mivel pedig csak az állampártot érzékelik, ahhoz igazodnak.

De mivel lehetett ezt elérni?

Egyrészt a közmunka révén. A helyben élők tudják, hogy ezt a polgármester adja, ő meg azért tudja adni, mert ezt „a ­Viktorék csinálják”. Ennek kapcsán az is el van hintve, hogy ha „jól” szavaznak, akkor a polgármester több közmunkát tud adni. Ettől kezdve közös ügyük, hogy erős legyen a Fidesz. Nagy a jelentőségük a fejlesztési forrásoknak is. Ezeknek az elosztásában fontos szerepet játszanak azok a helyi „brókerek”, akik átlátják a rendszert, azt, hogy kivel kell jóban lenni a pályázati pénzek megszerzéséhez, egyúttal azt is tudják, hogyan szervezzék meg a közösséget annak érdekében, hogy teljesítsék a feltételeket. Ez a forrás is az államon keresztül érkezik, nem is létezik másféle pénz.

Most akkor arról beszélünk, hogy a „munkaalapú társadalom” tényleges tartalommal bír?

Legalábbis így élik meg. Tényleg több a munkalehetőség, a stagnáló vidékeken leginkább a közmunka miatt, a dinamikusabb térségekben meg azért, mert valóban lezajlott egyfajta újraiparosítás. Ennek fő oka a globális gazdaság átstrukturálódása, jobban bekapcsolódott a termelési láncokba Kelet-Európa, és ezt a Fidesz felhasználta a saját céljaira. Az én egyik kutatási területemen, a gyöngyösi-hatvani térségben három-négy komoly gyár jelent meg az elmúlt években, és teljesen felszippantották a korábban parlagon heverő munkaerőt.

Az 1980-as évek, a bányák bezárása óta nem fordult elő, hogy el lehetett menni a térségen belül az iparba dolgozni, komolyabb jövedelemért. Az itt élők még variálnak is a munkahelyekkel, például bent vannak egy-másfél évig a gyárban, ahol három műszakban dolgoznak, majd amikor úgy érzik, hogy már eleget kerestek, mert, mondjuk, összegyűjtöttek annyit, hogy felújítsák belőle a fürdőszobát, akkor eljönnek a gyárból és beiktatnak egy közmunkás- vagy napszámos-fázist. Aki addig reggel hatra bement a gyárba, most reggel hétkor a szőlőben kapál.

Akkor ez azt is jelenti, hogy van valamilyen perspektívájuk, tervezni tudják az életüket.

Így van, és képesek több lábon állva biztosítani a családjuk megélhetését, amit korábban nem tudtak megtenni. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert ezt a szisztémát sokszor lokális parancsuralmi rendszerként képzelik el, holott van egy bizonyos játéktér. De persze ezek a dinamikusabb vidéki térségek. A rosszabb helyzetű településeken csakis az állam által biztosított megélhetés létezik, egyféle játszmát lehet játszani, abban kell részt venni. Pontosan ezért növekedett éppen ezeken a helyeken nagyon nagyot a Fidesz.

Az ilyen típusú településeken korábban is csak az állam volt jelen, ez mégsem járt együtt ilyen mértékű egyoldalú politikai kötéssel. Ennek mi az oka?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!