Kormos Lili Orr Máté: Örülök, hogy most élünk

Van egy doboz, benne egy macska, amiről gondolhatjuk azt, hogy él, de azt is, hogy meghalt, ameddig ki nem nyitjuk a dobozt, bármelyik változat igaz lehet. Ez röviden Schrödinger macskájának története, és ez a gondolatkísérlet adta az alapját Orr Máté festőművész legújabb kiállításának, A Schrödinger jaguárja címűnek.

Schrödinger macskájával kapcsolatban az a kérdés, hogy él-e még a macska. De mi a helyzet Schrödinger jaguárjával?

Ez a bizonyos macska a Schrödinger és Albert Einstein közötti levelezésben bukkant föl, mint gondolatkísérlet, de ha tovább olvasod a levélváltásukat, akkor a következő bekezdés így szól: „Így elkerülhetjük, hogy naivan érvényesnek fogadjunk el egy homályos modellt a valóság reprezentálására (…) Különbséget kell tennünk egy elmosódott, életlen fénykép és egy felhőket vagy ködöt ábrázoló éles kép között.” A macska a dobozban azt hivatott szemléltetni, hogy attól, hogy épp nem tudjuk megnézni, a valóság még vagy ilyen vagy olyan. Naivitás egyszerre két ellentétes állítást igaznak venni. Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a dolgokat, amikor valamiről gondolkodni akarunk. A kiállításnak is az volt az alapötlete, hogy figyeljük meg azt, amitől félünk, vagy ami triggerel bennünket, és próbáljuk megérteni. Ezért is gondoltam, hogy jó lesz a Schrödinger-szálat behozni, mert kifejezetten erről szól ez is. A képeken egyébként sok természeti motívumot, főleg állatokat használok. Azt gondoltam, ha a házi macskát jaguárra cserélem, a nézők erről a természetre fognak asszociálni.

Itt van például a képed a kutyáról, aki meg akarja harapni a fölötte repülő kacsát, de az a csőrével belecsíp a kutya farkába. Ha akarom, akkor ez a kép akár lehet komikus is, de kiválthat feszültséget is a benne lévő agresszió. Mi volt a szándék: a feszültséget keltő érzés átkeretezése valami olyanná, ami komfortos számunkra, vagy hogy gondolkodjunk azon, hogy mitől is félünk?

Én ennél a képnél pont arra gondoltam, hogy felületesen szemlélve a kacsa az áldozat és a kutya az agresszor, de ha jobban megnézzük, akkor kölcsönös agresszió történik. Szerintem az átkeretezés egy jó megragadása ennek.

Te például, hogy vagy a félelmeiddel és szorongásaiddal?

Nyilván vannak, ahogy mindenki másnak is. Szerintem jó gyakorlat, ha időt töltünk azzal, hogy megfigyeljük ezeket az érzéseket, hogy megértsük, mitől félelmetesek, én is próbálom ezt csinálni. Van erről egy elég plasztikus gyerekkori sztorim: mindig ijesztgettek minket, hogy ha nem megyünk be órára, akkor igazolatlant fogunk kapni. Úristen! Igazolatlan óra! Aztán elkezdődött a gimnázium, ahol elmondták, hogy ez csak akkor probléma, ha harminc ilyen összegyűlik, de ha van öt, az semmi. Ez egy olyan dolog, amitől automatikusan megijedtem, mert olyan kontextusban hallottam, amelyben félelmetesnek tűnt, pedig nem volt az. Ha előbb megismerem, akkor simán ellóghattam volna néhány órát. De nem is kell ennyit visszamenni az időben a saját életünkben, mert viszonylag aktuális jelenség minden társadalomban, hogy ijesztgetésekkel próbálják manipulálni az embereket, könnyen lehet ilyesmire példát találni. Ezért is tetszik nekem az, amit Selye János írt egyszer, hogy a természetben az interakciók nagyrésze a közömbösségről szól. Nem veszik fel a harcot az élőlények, nem menekülnek, egyszerűen nem vesznek tudomást a másikról. Egy csomó dolog iránt lehetnénk közömbösek, ehelyett megpróbáljuk őket előjelekkel felruházni.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!