Ónody-Molnár Dóra Össztársadalmi igény a szegregáció

Orsós János: A C betű nem került ki mögülünk

Ha nem úgy gondolkodunk a cigány gyerekekről, mint a sajátjainkról, vagy nem ugyanolyan értéket tulajdonítunk a faluszéleken élő cigány gyereknek, mint a saját gyerekünknek, akkor megette a fene az egészet – nyilatkozza lapunknak Orsós János, a sajókazai Ámbédkar Iskola alapítója, aki szerint a szegregáció össztársadalmi igény, s a mindenkori kormány ezt szolgálja ki.

A járványügyi helyzetre hivatkozva a humántárca megvonta az Igazgyöngy Alapítványtól és a Magyar Evangéliumi Testvérközösség iskoláitól az állami támogatásuk felét. Az önök iskolájától a teljes összeget, 40 millió forintot. Az önök iskolája kapcsán a Palkovics László vezette innovációs tárca azt közölte, hogy folyamatosan tárgyalnak az Ámbédkar vezetésével az új tanév zavartalan lebonyolításáról, s az iskola gimnáziumból technikummá alakul. Hol tart ez a tárgyalás? Rendeződött a helyzet?

A gimnáziumi osztályokat felmenő rendszerben vezetjük ki, tehát igen, technikummá válunk, de emellett a közoktatáshoz is tartozunk, a még meglévő gimnáziumi évfolyamaink miatt. A helyzetünk annyiban rosszabb is a másik két intézményhez képest, hogy a gimnáziumi diákjaink után még a fele normatívát sem ajánlották meg a közoktatási államtitkárságon. A Klubrádiónak azt nyilatkozta Maruzsa Zoltán államtitkársága, hogy mi nem is kerestük meg őket azzal, hogy hosszabbítsák meg a köznevelési megállapodásunkat.

Ez így volt?

Amikor nyáron kiderült, a jogszabályi környezet nem teszi lehetővé, hogy az ITM szerződjön velünk, megállapodtunk az innovációs tárcával, hogy ők fordulnak az EMMI-hez, hogy ezt az évet segítsenek áthidalni, hosszabbítsák meg velünk a köznevelődési megállapodást még erre a tanévre. Az ITM fordult ezzel a megkereséssel a közoktatási államtitkársághoz, mintegy megadva a súlyát a kérésünknek. Hiszen bennünket már tavaly elhajtott Maruzsa Zoltán.

Akkor személyesen kereste meg az EMMI-t?

Igen. Az államtitkárság akkor azt válaszolta, hogy ha kérjük, államosítanak bennünket. Ekkor került a képbe, megmenekülést ajánlva, Palkovics László. A megmenekülésünkhöz technikummá kell alakítanunk az iskolát, aminek az előkészületeit már akkor elkezdtük. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkársága tehát most az ITM-nek adott nemleges választ a mi iskolánkkal kapcsolatban. Akármilyen módon fogunk megállapodni az innovációs tárcával, azokat a diákokat, akik a felmenő rendszerben megszűnő gimnáziumban vannak, az ITM semmiféle támogatásban nem részesítheti. Vagyis a gimnáziumban tanuló diákjaink után jelenleg nem kapunk kiegészítő támogatást. Ez harmincmillió forint, amiből közlekedési támogatást adtunk, rezsit fizettünk és étkezést biztosítottunk. Az EMMI-hez már nem tartozunk, mert ők köszönik, nem kérnek belőlünk, az ITM-hez pedig még nem tartozunk. Vagyis sehonnan nem kapunk kiegészítő finanszírozást.

Hány napja van az ITM-nek a probléma megoldására ahhoz, hogy ne menjenek csődbe?

Már becsuktunk volna, ha nem kérjük az embereket arra, hogy segítsenek ebben a nehéz helyzetben. Több mint 400 hazai és külföldi magánszemély és különféle szervezetek siettek a segítségünkre. Még Indiából és Szlovákiából is kaptunk adományokat. Így nyolcmillió forint összejött, amivel október elejéig tudunk működni. Szeptember végén kifizetjük a tanárok elmaradt útiköltségeit és az ebédet, amit megelőlegezett nekünk a szolgáltató. Az októbert is el tudjuk indítani. Ráadásul két fronton indultunk el az adománygyűjtésben: a működtetésünkre és a diákok ösztöndíjára is kérünk támogatást. Az ösztöndíjnak ugyanis van megtartó ereje, a gyerekek bent maradnak a rendszerben.

Korábban azt javasolták, hogy azok a diákok, akik gimnáziumi érettségi szereznek, kaphassák meg ugyanazt az állami ösztöndíjat, amit a szakmunkások. Azt is kérték, hogy azt a pénzt, amit az iskolát otthagyó fiataloknál közmunkára költ el a kormány, fordítsa inkább az ösztöndíjra.

A kormány a hátrányos helyzetű fiatalokat tömegesen bevezeti a közmunka világába, amiből kitörni már nem tudnak, s erre többet fizet ki az állam, mint ha a szakképzési ösztöndíjnak megfelelő összeggel támogatná a gimnáziumi tanulmányaikat.

Ezzel a javaslattal mi lett?

A társadalomban nincs igény arra, hogy a szegény sorsú, roma gyerekek érettségizzenek. Ha pedig nincs ilyen igény, akkor elhalnak az ilyen kezdeményezések is. Ugyanakkor, mivel mi most csatlakozhatunk az ITM-hez és érettségire épülő szakmákat taníthatunk, ezzel a mi diákjaink problémája a szakképzési állami ösztöndíjak rendszerében megoldódik.

De ehhez át kell alakítaniuk az iskola profilját, pedig amikor megalapították, nem véletlenül döntöttek a gimnázium mellett. Azt hangsúlyozták, hogy az érettségi az a lépcsőfok, amellyel ki lehet törni a gettóból.

Egy bizonyos szint alá nem lehet menni a nagyon szegény gyerekekkel, mert ha azt megtesszük, abból előbb-utóbb elfekvő lesz. Az ITM tudott a gondjainkról, s megkeresett minket, hogy nem akarunk-e a szakképzéshez csatlakozni. Természetesen vannak diákjaink, akik nem tudják hozni a gimnáziumi követelményeket, pont azért, mert a mi energiánk sem elégséges ahhoz, hogy azt a hátrányt, amit elszenvedtek nyolc-tíz év alatt, behozzuk. Sok diákunknál sikerül, de a többségüknél nem, annyira hiányoznak az alapkompetenciák. Mi ezért mindig szerettük volna a szakképzést is, de oda soha nem vettek be minket, mert az afféle leosztott kiváltság volt kiválasztott iskoláknak, mi hozzá se szagolhattunk. Egyébként, amikor Maruzsa Zoltánnal tárgyaltunk, elmondtuk neki, hogy szívesen folytatunk szakképzést, mert azzal ösztöndíjhoz juttatjuk a gyerekeket, csak épp az érettségi esélyét nem akartuk elvenni a diákjainktól. És amikor az ITM megkeresett minket, akkor is hangsúlyoztuk, hogy csak akkor csatlakozunk, ha az érettségi lehetőségét nem veszik ki a kezünkből. Palkovics László azt válaszolta, esze ágában sincs, hiszen ő látta 2016-ban az intézményünket, amikor nálunk jártak vendégségben az indiai követség delegáltjai. Velük a diákjaink angolul beszélgettek, az indiai matematikusokról tartottak előadást a diákok, angol nyelven. Ez akkora élménye a miniszternek, hogy azt mondja, mindenképpen szükség van olyan iskolára, ahol szegény sorsú gyerekeket juttatnak el erre a szintre. Ezért javasolta az érettségire építő szakmaszerzést. Informatikai és közgazdasági területen lehet majd szakmához jutni a diákjainknak az érettségi után. Az ITM segített ehhez a képzéshez a számítógépparkot is felépíteni. Van egy harmadik területünk is, a szociális gondozói, ápolói. Szeretnék emellett pedagógiai asszisztenseket is képezni. Olyan pedagógushiány van, amelyre megoldást kell találni, ami nem az, hogy közmunkás dajka van az óvodában a gyerekekkel. Az a probléma, hogy a közmunka kiszippantja a diákjainkat, ami most talán megszűnik azáltal, hogy megkapják a szakképzési ösztöndíjat.

2007-ben alapították az iskolát. Volt olyan évük, amikor stabil finanszírozással fordultak rá a következő tanévre?

A bizonytalanság akkor kezdődött, amikor a kormány 2011-ben megvonta tőlünk az egyházi státuszt. Ez volt az első csapás. 2007 és 2012 között kiszámítható volt a helyzet. Akkor nem az anyagi kérdés volt a probléma, hanem az, hogy nem illettünk bele a társadalmi összképbe azzal, hogy cigányokat érettségiztetünk. Nem győztünk megfelelni a hatósági ellenőrzéseknek. Odáig fajult a helyzet, hogy a parlamentben elhangzott, hogy mit képzelünk, még hogy cigányokat érettségiztetünk! „Ki látott már buddhistát Borsodban? Ki látott már cigány buddhistát Borsodban? Ez nem más, mint egy zsidó trükk”, valahogy így hangzott el egy jobbikos képviselőtől. És a Jobbik azért szállt ránk, mert a környezetünk ezt elvárta tőle. A jobbikos képviselő bizony a szomszédainknak, más iskolákban dolgozó kollégáinknak a véleményét közvetítette.

Az, hogy a tanulás a közmunka konkurenciája, azért is került a problémák közé, mert 2012-től 16 évre csökkentették a tankötelezettséget.

Palkovics László még az EMMI-ben volt államtitkár, amikor beszámoltunk neki arról, mekkora probléma ez. Azt láttuk, hogy komplett osztályok hagytak el minket a közmunka miatt. Nagy hangot adtunk ennek. Be is hoztak egy olyan féket a rendszerbe, hogy 25 éves korig nem lehet közmunkára menni, csak ha előtte elvégeznek egy a munkaügyi központ által három-négy hónapos szervezett képzést. Amikor a tankötelezettség korhatára 18 év volt, legalább 200 diákunk volt, amikor leszállították, félévente drasztikusan csökkent a diáklétszám, nem is tudtuk már fenntartani a telephelyeinket, mert kiüresedtek. Palkovics ezt a helyzetet megértette.

Nem lepte meg, hogy onnan jön a segítség, ahonnan nem várták?

Én azt látom, hogy nem tart még ott sem a magyar társadalom, sem a politikai elit, hogy a cigányokkal integráns módon számoljon. Ez a fő probléma. Bármilyen programnak, amely a cigányokat szólítja meg vagy őket próbálja meg elérni, egyből cigány program lesz a neve. Vagy roma stratégia. Ettől a hideg kiráz. Kik azok, akik felzárkóztatnak, és honnan hová zárkóztatnak fel? Mondták már, hogy legyek roma referens. De mit jelent az, hogy roma referens? Én értek valamihez, arra rálátok, hát arra kérjenek fel! Nincs külön cigány oktatás. Ha nem úgy gondolkodunk a cigány gyerekekről, mint a sajátjainkról, vagy nem ugyanolyan értéket tulajdonítunk a faluszélen élő cigány gyereknek, mint a saját gyerekünknek, akkor megette a fene az egészet. Lehet, hogy az elmúlt tíz évben nőtt a szegregáció mértéke, sőt a szegregáció legálissá vált, de ez tulajdonképpen csak mellékhatása az össztársadalmi elvárásoknak. Ez a folyamat nem az elmúlt tíz év alatt érkezett meg ebbe az állapotába. A rendszerváltás egyik fő vívmánya volt a szabad iskolaválasztás, de ez kizárólag a fehér ember privilégiuma. A szegregáció folyamatosan jelen volt, a kormány most még rendőröket is delegál az iskolákba! Vagyis most már darabszámra meg lehet mondani, hány szegregáló iskola van, mert mindegyikbe rendőrt helyeztek ki. És ezt ugyanolyan társadalmi egyetértés fogadja, mint a tankötelezettségi korhatár leszállítását.

Akkor ugyanezt az egyetértést szolgálja ki a kormány, amikor megvonja az önök, a MET és az Igazgyöngy iskoláitól a támogatás nagy részét?

Mi kilógunk a képből, hiszen nem illeszkedünk az össztársadalmi elvárásba. Még a legjobb indulatú baloldali emberek közül is sokan mondják, „biztos, hogy érettségizni kell nekik?, miért nem szakmát tanulnak, olyan ügyes kezük van, és az a sajátos színviláguk….” Ez három olyan iskola, amely nem állami és nem is egyházi fenntartású. Magyarországon teljesen kettévált az oktatás. Az általános iskolától kezdve az állam harmadannyi pénzből tartja fenn az iskoláit, mint amennyit az egyháziakra fordít. Vagyis az előzőek döntően szegregált, elgettósodó intézmények. A nem cigány gyerekek pedig az egyházi iskolákba mennek, ahol ugyanaz az állam többszörös normatívát biztosít. Ez a kényelmes szegregáció baloldalon, középen és jobboldalon is teljesen elfogadott, és egyetértés övezi. Azért nem fog ez soha megváltozni, mert senki nem áll ki azzal, hogy ez merénylet egy réteg ellen.

Néhányan azért kiállnak.

Ki is pöckölik ezt a néhány bátor civilt. De ha nem lenne össztársadalmi igény rá, nem is lenne szegregáció. Ez az elvárás. És a Fidesz rendet is rakott ebben az ügyben, végrehajtotta a nagy, össztársadalmi akaratot. Amerikában is volt társadalmi akarat, de ott a szegregáció felszámolása mellett. Ott is megjelentek rendőrök az iskolában, de ők a fekete gyerekeket vitték a fehér iskolákba. Itt meg azért kellenek a rendőrök, hogy a cigány gyerekeket megfélemlítsék. Gondoljunk csak bele: mit él meg egy kisgyerek? Milyen érzés az, hogy a rendőr várja az iskola kapujában? Ez a társadalmi akarat, amit a Fidesz végre gatyába rázott, s leválasztják a gimnáziumokról a cigány gyerekeket. Ha megnézzük, hogy ma Magyarországon hány cigány gimnazista van, lassan már a rendszerváltás környékén érezhetjük magunkat.

A kilencvenes években és a kétezres évek elején kijött az egyetemekről egy roma értelmiségi réteg. Ez nagyon vékony ahhoz, hogy mára megkerülhetetlen polgárjogi erővé szerveződhessen?

Nagyon vékony réteg volt az. Másrészt, azzal szembesültünk mindannyian, hogy amikor érdemben szóba kellett volna állni, mint érettségizett, diplomás fiatal emberekkel, a társadalom nem tudott mit kezdeni velünk, mert valahogy a C betű a legjobb indulattal sem tudott kikerülni mögülünk, és a C betű minden sztereotípiát magában hord. Annyira feudális az egész rendszer, hogy azok a fiatalok, akik jó szakmát szereztek, mára mind Nyugat Európában vannak, mert ott a munkájuk és a tudásuk határozza meg a mindennapjaik, nem a bőrszínük.

Ha ennyire erős a társadalmi igény a szegregációra, mi lehet a kiút?

Egyre több ember ismer meg bennünket, akik valahogy elkezdenek kimozdulni ebből az alapállásból. Ez lassú folyamat, mert nincs állami akarat a felfelé törekvés erősítésére, és a cigány közeg nem segíti ezt a folyamatot. De ha elindul ez a folyamat, nem áll meg, igaz, ez nem 200 év, hanem 300.

Négy éve még 200 évet nyilatkozott.

Ugrottunk 100 évet. A kompetencia-eredmények nem javultak, de a szegregáció súlyosbodott, és már rendőrök is vannak az iskolákban, miközben a szakellátottság nem megfelelő. Ezen ugyan segíthetne az állam akarata, de ha ez nem belülről jövő igényként fogalmazódig meg a civil társadalomban, akkor a 300 év, bizony, nem kevesebb.

Sokan őszintén szeretnék a társadalmi mobilizációs utak megnyitását, de azt mondják, nyíljanak meg az utak, csak külön. Szeretetteljesen. Még a társadalom progresszívabb része is azt mondja: inkább fizetünk az Igazgyöngynek és a MET-nek, csak ne a mi gyerekeinkkel tanuljanak a cigány gyerekek.

Így van. És kellenek is ezek a hősök, akiket meg lehet menteni. Sok embernek ugyanis nem a probléma megoldása a fontos, hanem az, hogy megnevezzen magának egy Terézanyát, mert ő legalább csinál valamit, közülünk való és az én bűntudatomat is le lehet rajta keresztül dolgozni. A Párbeszéd például most kinevezett egy cigány embert roma referensnek. De ha cigányokat akarnak bevonni, miért nem valamelyik bizottság vagy munkacsoport élére nevezik ki? Akkor figyeltem fel erre először, amikor húsz éve beindult a szegény gyerekek tanulását támogató Arany János program. Szerettem volna a saját gyerekeinket is beiskolázni ebbe, hiszen mintha nekik lett volna kiírva a program. De nem lehetett, mert megmondta az akkori minisztériumi tisztviselő, hogy a cigányoknak létrehoznak egy Arany János roma alprogramot. Amikor a magyar emberek a cigányok problémáiról beszélnek, kellenek nekik a hősök, mint mi vagy az Igazgyöngy, de nem arra gondolnak, hogy maga a rendszer a baj. Mivel a rendszer nem változik, szükségesek ezek a felszisszenések tőlünk és Iványi Gáboréktól, mert úgy érezhetjük, hogy demokráciában élünk és szabadon megmondhatjuk, baj van, és összedobjuk a pénzt. De ettől még a cigány gyerekek nem tanulják meg a szorzótáblát.

Névjegy

Orsós János
a Dr. Ámbédkar Iskola alapítója

  • 1975-ben született Hidason
  • Waldorf pedagógus
  • Buddhista vallási vezető

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.