Kormos Lili Bíró Attila: Brutális munkát tettünk ebbe az ezüstbe

Hét éve dolgozik a női vízilabda válogatottal, de egy ideje már nem csak a sportsikerekre figyel. Brandet épít a csapatból, fontosnak tartja, hogy a lányok testben és lélekben egyaránt felkészültek legyenek, ahogyan azt is, hogy ő se maradjon le a játékosai mögött, ha a mentális edzettségről van szó. Bíró Attila szövetségi kapitánnyal a budapesti rendezésű világbajnokságon szerzett szépen csillogó ezüstről, a sportág kilátásairól és egy kicsit az egri borokról is beszélgettünk.

Akció

A világbajnoki ezüst alatta, fölötte van az elvárásaidnak, vagy ez volt a realitás?

Igazából bármelyik helyen végezhettünk volna, akár a legjobb négyen kívül is, hiszen a negyeddöntőben és az elődöntőben egygólos győzelmeink voltak, és láthattuk a férfi válogatottnál, hogy az ilyen szoros meccsekből rosszul is ki lehet jönni. Mi mindenképp döntőt szerettünk volna játszani, éremért jöttünk a VB-re, ami éppúgy lehetett volna arany is, mint bronz, mert a VB 4. helyezett Olaszországtól kikaptunk a csoportban.

Ez egy furcsa helyzet volt, mert hét meccsből ötször nyertünk, kétszer kikaptunk, ebből az egyik sajnos a döntő volt, viszont öt éve ötödikek lettünk hat nyert meccsel és egy vereséggel. Nyilván egy elveszített döntő után nem mindenki tud felhőtlenül örülni az ezüstéremnek, de azt láttam a lányokon, hogy már aznap este is értékelték az elért eredményt. Én egy kicsit nehezebben emésztettem meg, már csak azért is, mert hazai rendezésű VB-n nem mindennap játszunk döntőt, sőt lehet, hogy az én életemben már nem is lesz ilyen, de azt gondolom, hogy eltelik még egy-két hét és derűsebben fogom látni a dolgokat.

Sok idő nem maradt az eredmény megemésztésére, hiszen nyár végén itt az Európa-bajnokság.

Ez is kihívás, hiszen korábban nem fordult elő olyan, hogy egy nyáron két világversenyt rendezzenek. Idén az EB lett volna a legnagyobb esemény, de a Covid és az elhalasztott olimpia alaposan felborította a versenynaptárat. Szerencse, hogy a Világliga-döntőt végül mégsem tartják meg idén. Két hetünk van fújni egyet, mielőtt elkezdjük a felkészülést. Tizenhét-tizennyolc játékosból fogom kiválasztani, hogy kik utaznak az Európa-bajnokságra, ahonnan szintén éremmel szeretnénk hazajönni. Biztos, hogy nem a VB-kerettel megyünk, de ahogy már korábban többször is elmondtam, ez még mindig csak az út fele, mert Párizsra készülünk akkor is, ha menet közben nyilván kell eredményeket hozni.

A cél viszont az, hogy először is, jussunk ki a 2024-es Olimpiára, onnan pedig legalább olyan eredménnyel jöjjünk haza, mint Tokióból, ahol harmadikok lettünk. 2015-óta vagyok szövetségi kapitány, 2018-tól építem be azokat a fiatalokat a csapatba, akiket most is láthatott a közönség: Magyari Aldát, Rybanska Natasát, Vályi Vandát. 21-22 éves játékosokról beszélünk, úgyhogy nemcsak a párizsi, de még az azt követő olimpia is bőven bennük van. Ezekkel a lányokkal 2020, tehát a budapesti EB óta, minden világversenyről éremmel jöttünk haza, konstans fejlődést mutatnak, s ez a legjobb, ami egy edzővel történhet, az, amikor látja, hogy van értelme a munkájának. Arról nem is beszélve, hogy ez visszaigazolás a lányoknak is. Brutális munkát tettünk a felkészülésbe, és a mostani ezüst azt mutatja, hogy megérte.

A tokiói összeállításhoz képest három helyen változtattál a csapaton. Mennyire volt evidens ez a keret, mennyire volt nehéz meghozni ezeket a döntéseket?

Talán az elmúlt évek legkönnyebb kerethirdetése volt e mostani, pedig alapvetően ez a legnehezebb fázis. A világverseny, mondhatjuk, már csak a hab a tortán, a felkészülési időszak az igazán kemény. A mostani két hónapig tartott, és a legszörnyűbb dolog ennyi munka után megköszönni a kimaradó játékosoknak, hogy végig csinálták, majd elküldeni őket. Mégis, muszáj racionálisan gondolkodni és a cél érdekében megtenni ezeket a lépéseket. Most ezek a döntések viszonylag könnyen jöttek, vagy azért, mert valakiben nem láttam olyan kirobbanó teljesítményt az idén se klubszinten, se a válogatottban, vagy azért, mert aki bekerült, az meg annyival jobb volt a riválisainál. Talán a kimaradók is tudják most már, hogy valamit jobban kell csinálniuk.

Mióta szövetségi kapitányként, vagy még inkább, amióta edzőként dolgozol, változtak a mentális és a fizikai felkészítés arányai? Ha igen, akkor milyen mértékben?

A Covid óta változtak jelentősen az arányok. Válogatott szinten körülbelül 11-12 évnyi tapasztalatom van, és általában 90-10, esetleg 80-20 volt az arány a fizikai felkészítés javára. Az elmúlt két évben úgy éreztem, hogy ezt el kell tolni, és most már minimum fele-fele arányban foglalkozunk a testi és a lelki felkészítéssel is. Örülök, hogy a döntésem gyümölcse beérni látszik, mert a lányok mostanra elég erősek mentálisan. Enélkül pedig nem megy. Láthattuk, akár kézilabdában, akár fociban vagy épp vízilabdában, hogy világversenyeken egy-egy sikert el lehet érni anélkül, hogy foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel, de hosszú távon bizonyosan nem megy. 2022-ben nem tudsz eredményt elérni, ha a mentális edzéssel nem foglalkozol. Csernus Imre és Palencsár Miklós segíti a munkámat, és nem csak a lányokkal, hanem velem is foglalkoznak, ha szükséges.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!