Ónody-Molnár Dóra Régóta érlelődött az egyetemi modellváltás, amit a rektori konferencia kezdeményezett

A Magyar Rektori Konferencia lényegében kezdeményezője volt az egyetemi modellváltásnak – ez derül ki a konferencia elnökével, Borhy Lászlóval készített interjúnkból, amelyben nem csak arról esik szó, hogy miért lenne gazdaságilag előnyös az alapítványi fenntartói forma, hanem arról is, hogy mi romlott el az SZFE-n és lehet-e törvényi garanciája annak, hogy ez többé ne történhessen meg.

A SZFE-n történtek súlyos alkotmányossági aggályokat vetnek fel. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa felszólította a Színház-és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumát arra, hogy „feladatukat a törvényben meghatározott módon, a hallgatók alkotmányos jogát betartva lássák el". Decemberben a Fővárosi Ítélőtábla jogszerűnek minősítette az oktatók és a diákok sztrájkját és a követeléseiket. Szintén decemberben huszonkét tanár, köztük több neves szakember jelentette be, hogy visszalép az osztályindítástól. Januárban kiderült, hogy a kuratórium eladja az SZFE jelenlegi épületeit és új tanári kart szerződtet. Mintha sem a jogszerűen tiltakozó diákok és tanárok, sem a követeléseik nem léteznének. Az MRK utoljára októberben szólalt meg ebben az ügyben. Miért hallgatnak?

Az MRK szeptember elején jelezte, hogy szívesen felvállalja a közvetítő szerepet, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökével együtt a felek közti párbeszédet elősegítse. Fent van a honlapunkon az erről szóló közleményünk. És az október 21-i záróközleményünk is, amit nyolc tárgyalási forduló után adtunk ki. Ebben rögzítettük azokat a szempontokat, amelyek alapján úgy gondoltuk, a tárgyalófeleket közelebb lehetne hozni egymáshoz. Javasoltuk, hogy a kuratóriumot ki kellene bővíteni olyan tagokkal, akiket az SZFE javasolt, illetve a felügyelő bizottságba is javasoltuk az SZFE delegáltjainak felvételét. Ez a minimális elvárás az SZFE részéről. Ha ez sikerül, akkor elkezdődhetnek az igazi tárgyalások. Mert tárgyalás korábban nem volt, nem sikerült egy asztalhoz ültetni a feleket.

Én azt látom, hogy az SZFE kuratóriuma hajthatatlan.

Ebbe mi nem tudunk beavatkozni, az MRK csak javaslatot tehet. A kuratóriumnak kellene lépnie.

Csakhogy ez nem történik meg, miközben szétesik az egyetem. Az érték, amit az SZFE képviselt, elveszik.

Az egyetemnek jelenleg kuratóriuma és a kuratórium által kinevezett rektorhelyettese van. A szenátus és a megválasztott egyetemi vezetők is lemondtak szeptemberben, a felmondási idejüket követően megszűnt a megbízatásuk. Jelen pillanatban nincs az egyetemnek szenátusa és a szenátus által választott vezetői. Amint ez a helyzet helyreáll, akkor tud majd normális üzemmódban működni az egyetem. Addig a kuratórium dönt.

Az egyik fő alkotmányossági kérdés az idő. A fő aggály, hogy a fenntartó alapítvány az egyetem vezetésének augusztus végén küldte el az alapító okiratot és a fenntartói által készített szervezeti és működési szabályzatot, miközben a szeptember elsején hivatalba lépő kuratórium augusztusban még semmilyen okiratról nem dönthetett. A másik aggály is az idővel függ össze: a törvény nem biztosított elég időt az egyetemnek a modellváltásból fakadó feladatok ellátására, s ez sérthette a jogbiztonság elvét. Az időhiány a többi érintett egyetem esetén is felvethető.

Az MRK-nak nem feladata ezeket a kérdéseket vizsgálni. Minden modellváltást tárgyalások előznek meg. Arról tudomásom van, hogy az SZFE esetében is már hónapokkal korábban megelőzte a modellváltás bejelentését, a törvényalkotásban rögzített menetét egyfajta tárgyalási folyamat. Látható az is, hogy az átalakuló, modellváltó vidéki egyetemek esetén is rendelkezésére állt néhány hét a döntésig. És rendelkezésükre áll még több hónap a modellváltásváltás szeptemberi életbelépéséig, addig a belső folyamataikat szabályozni tudják.

Heteket, hónapokat emleget, miközben Nyugat-Európában a hasonló modellváltásokat egy-két évig tartó tárgyalás, egyeztetés előz meg az ágazat szereplőivel, hogy az autonómia ne sérüljön.

Volt olyan egyetem, amelynél több éves tárgyalássorozat előzte meg a modellváltást. Ilyen például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. És voltak olyanok is, ahol az átalakulási folyamat néhány hónap alatt zajlott le. Az, hogy milyen időintervallumban tudta azt egy egyetem lefolytatni, az intézmény tárgyalási pozícióin állt vagy bukott.

A kormány megalkotta a jogszabályi környezetet és a működési modellt az alapítványi fenntartású felsőoktatási intézményekre. Mi a véleménye az MRK-nak arról, hogy ezek egyszerre teszik lehetővé mindazt, ami az SZFE-vel történt, illetve a MoME konszolidált működését? Ugyanaz a jogszabályi környezet, ugyanaz a működési modell, két, nagyon eltérő helyzet. Mintha a kuratóriumok vérmérsékletétől függene, hogy együttműködnek-e az egyetemekkel vagy sem. Az MRK fel tud-e kezdeményezőként lépni azért, hogy a kormány kellő garanciákat építsen be a modellváltáshoz szükséges jogszabályba, s ne történhessen meg máshol az, ami az SZFE-n?

Kilenc-tíz modellváltó egyetem esetében problémamentes volt a folyamat. Az MRK információi szerint az SZFE-n a modellváltásnak a tényét nem utasították el. A kuratórium összetételével nem értettek egyet. Ettől a ponttól kezdve az MRK-nak ez már nem szakmai, hanem személyi kérdés.

Az nem szakmai kérdés, hogy garanciák kellenek az egyetem autonóm működésének biztosítására? Túl a kuratóriumok összetételén, az is fontos, hogy az intézményeknek döntési joguk legyen a szervezeti és működési szabályzatukról, a fejlesztési terveikről, a költségvetésükről. A kuratóriumok most sokszor nem jóváhagynak, hanem döntenek.

Az alapítvány és az alapítvány kuratóriuma fenntartói jogokat gyakorol, ugyanúgy, ahogy az állami fenntartású egyetemek esetében ezt a feladatot a minisztérium, jelenleg az innovációs tárca vezetője látja el. Ha egy egyetem kidolgoz és a szenátus által elfogadtat egy intézményfejlesztési tervet, vagy szakindítási kérelemmel áll elő, azokat a fenntartó hagyja jóvá. Most ez a jóváhagyási feladat az alapítvány kuratóriumához kerül a modellváltó intézményeknél.

Jóváhagyás és döntés közt óriási a különbség. Azzal van a gond, ha a kuratórium dönt a szenátus helyett és a döntését ráerőszakolja az egyetemekre. Nem ez történik?

Nem. A kuratórium jóváhagy, ahogy ezt a nem modellváltó intézmények esetében a miniszter teszi.

Akkor az SZFE-t tekintsük véletlenek sorozatának, amelyek miatt szerencsétlenül alakultak az események?

Az SZFE az első pillanattól kezdve nem volt hajlandó elfogadni a kuratórium összetételét és a kuratórium elnökének személyét. A konfliktusok erről szólnak, emiatt nem sikerült leültetni egy tárgyalóasztalhoz az SZFE különböző feleit, a hallgatókat, a rektori vezetést és a kuratóriumot.

Mert az egyetem polgársága illegitimnek tekinti a kuratóriumi vezetést.

Az országgyűlés elfogadta a 2020/72-es törvényt, s ennek a végrehajtása zajlik. Illegitimnek tekinteni ezt a történetet erős kifejezés.

Az MRK tagja az European University Association-nek, így nagy kitekintéssel rendelkezik az európai felsőoktatásra. Én nem találtam olyan alapítványi fenntartású egyetemet, ahol aktív politikus, kormánytag ülne a fenntartói board-okban.

Számos ilyen amerikai egyetemről tudok. Hogy Európában van-e, arra nincs rálátásom. Finnországot és Portugáliát szokták példaként hozni arra, hogy alapítványi fenntartású magánegyetemként működnek felsőoktatási intézmények. A kuratóriumokba több egyetem is előszeretettel vesz be olyan tagokat, akik ott végeztek, vagy valamilyen módon kötődnek ahhoz a városhoz, amelyben az intézmény működik. És büszkék ezekre az egykori hallgatókra, akik üzletemberként, politikusként vagy tudósként sikereket érnek el. Erre szerintem számtalan példa van, nem szokatlan dolog.

Én utánanéztem. Politikus akkor kerülhet be a fenntartói board-ba, ha már visszavonult, illetve akkor, ha aktív ugyan, de nem a politikai hovatartozása, hanem a pozíciója miatt kérik föl. Például: egy egyetem meghívja ebbe a board-ba annak a városnak a mindenkori polgármesterét, ahol működik. De Varga Judit nem a mindenkori igazságügyi miniszternek fenntartott pozícióban ül a Miskolci Egyetem kuratóriumának élén.

Amennyire tájékozódtam, Stumpf István ilyen helyzeteket is vizsgál majd. Például azt is, hogy a kuratórium összetételének, önmaguk újraválasztásának kérdései törvényi szabályozással hogyan rendezhetők. Ez új helyzet, amit hosszú távon szabályozni és rögzíteni kell.

Az MRK-ban nem jelentek meg aggódó hangok azzal kapcsolatban, hogy elég szokatlan kormánytagokat a kuratóriumokban látni?

Viszonylag szoros kapcsolatban állok a modellváltó intézmények vezetőivel. Rendszeresen tartanak üléseket, hiszen az MRK-n belül alakult egy szekció a modellváltóknak. Nem merültek még fel ilyen aggályok, nem hallottam ezzel kapcsolatban negatív felhangokat. Ezek az intézmények büszkék azokra a kuratóriumi tagokra, akik valamilyen szinten kötődnek a saját egyetemükhöz, legyen az aktív politikus vagy szakember. A kuratóriumok bátran állítják, hogy egy cél motiválja őket: az, hogy az egyetemet, illetve a várost, ahol az egyetem működik, a legjobb tudásuk szerint segítsék.

Mi a véleménye arról, hogy a modellváltott intézményeknél nem az egyetem, hanem az egyetemet fenntartó alapítvánnyal köt az állam finanszírozási szerződést? Vagyis az intézmények támogatása nem közvetlenül az egyetemhez, hanem a fenntartó alapítványhoz kerülnek, és a kuratórium osztja vissza a támogatást.

Üdvözlendő tényező, hogy a kuratóriumok felállításával megjelenik az üzleti szféra, a versenyszemlélet a modellváltó intézmények esetében. Az alapötlet az lenne, és ez kellene, hogy megvalósuljon, hogy az egyetem üzemeltetése, finanszírozása, fenntartása a kuratórium dolga, az egyetem szenátusa pedig az oktatással, a kutatással, a fejlesztéssel, a tudománnyal foglalkozik. Ez kicsiben az állami fenntartású egyetemeken is így működik, mert a rektor vezeti, a kancellár pedig működteti az egyetemet. Én ebben semmilyen veszélyt nem látok.

Van, ahol a kuratórium meghagyja az akadémiai szabadságot, van, ahol viszont ráül a szenátus feladataira, és jóváhagyási jogot vindikál magának.

Stumpf Istvánra tudok hivatkozni: ő fogja ezeket a területeket, hatásköröket egységes szabályozás alá vonni. Hiszen, kétségtelenül nagyon gyorsan zajlott le az átalakulási folyamat, s heterogén helyzet alakult ki. Stumpf azért is kapta a kormánybiztosi megbízatást, hogy ezt a heterogenitást jogi eszközökkel alakítsa és rendbe tegye.

Nem érzi, hogy fordítva történnek a dolgok? Nem az átalakítási folyamat előtt vagy közben kellett volna az ilyen problémákat átbeszélni?

Nem mi irányítottuk a folyamatot.

Az MRK tud hatni a folyamatokra, legalábbis a története során jó párszor láthattunk példát arra, hogy nyomást gyakorolt a kormányra. 2005-ben például elbuktatta azt az elképzelést, hogy az akkori miniszter irányító testületeket hozzon létre az egyetemek vezetésében. A hallgatói érdekképviseletekkel közösen a 2012-es felvételi keretszámok és a kormány felsőoktatást érintő megszorításai miatt is hatékonyan fejezte ki tiltakozását. A közösen kialakított álláspontnak szokott lenni pozitív hatása.

Ez így volt a modellváltás esetében is. Mondhatjuk azt is, hogy az MRK kényszerítette ki, hogy a modellváltás végre megtörténjen. 2010 óta az MRK plenáris és elnökségi ülésein többször is visszatérő téma volt a modellváltás. Azt kell mondanom, hogy 2010 óta egy megérlelődött felvetést, ötletet fogadott el a kormány, és felgyorsulva ugyan, de a modellváltás 2020-ra sok egyetem esetében megvalósult. Az intézmények esetében is heterogenitás mutatkozik: volt, amelyik maga jelentkezett erre a folyamatra, s voltak olyanok, amelyek jelentkeztek, de nem kapták meg a felhatalmazást. Akadtak olyanok is, amelyek nem szerették volna az átalakulást, de azt megélve, utólag, pozitívan ítélik meg a folyamatot. Nem szeretnék konkrét egyetemeket megnevezni. De mondom: ez az MRK kezdeményezése volt, ugyanezekkel az elemekkel, amelyek most beépülnek. Az ingó- és ingatlanvagyon megszerzése, a gazdasági autonómia elnyerése, az intézményvezetési-adminisztrációs autonómia bővülése mind-mind olyan elemek, amelyek 2010 óta benne voltak az MRK felvetéseiben. Ez egy 2020-ra beérett folyamat.

Ez volt az eredeti elképzelés? Tudtam, hogy sok intézmény szenvedett az államháztartási törvény béklyójától, de a kormány ennek apropóján magánegyetemeket hoz létre.

Az állami finanszírozás nem szűnik meg, lesz egyfajta hallgatói normatíva, nem szűnik meg az állami minőségbiztosítás és ellenőrzés, nem szűnik meg az az elvárás, hogy az egyetemek a tudomány-oktatás terén élvonalba tartozókká váljanak. A modellváltáson átesett egyetemek vezetői üdvözlik, hogy kikerülnek az államháztartási törvény azon rendelkezése alól, hogy éves költségvetésben kelljen gondolkodniuk. Kikerülnek abból a béklyóból, hogy az év végén esetleg megspórolt pénzt visszavegyék tőlük. A költségvetési pénzüket az utolsó fillérig fel kellett használni, mert nem vihették át a következő évre. Ez a modellváltó intézményeknél nem így van. Ugyanígy, a külső források felhasználása esetében is mentesülnek bizonyos béklyók alól. Ez óriási könnyebbség. Rugalmasabb gazdálkodást tesz lehetővé a modellváltás. Tehát ha csak a finanszírozást nézzük, akkor is számos előny van.

Friss hír, hogy az Óbudai Egyetem és a Budapesti Gazdasági Egyetem is csatlakozna a modellváltók közé. A közszolgálati egyetemet és a művészeti intézményeket leszámítva lényegében már csak két nagy állami egyetem maradt, az ELTE és a BME. Ön az ELTE rektora, tervezik a csatlakozást?

AZ ELTE-n a kari vezetőkkel ezt a kérdést körbejártuk és úgy gondoltuk, nem kezdeményezzük a modellváltást.

Elképzelhetőnek tartja, hogy idővel a teljes magyar felsőoktatás alapítványi modellben működik tovább?

Ez az átalakulás már részben megtörtént. Azt is gondolom, hogy nem lenne szerencsés, ha az állam teljesen kivonulna a felsőoktatásból. Olyan egyetemekre, amelyek nemzetközileg láthatóak, itthon is értéket képviselnek, hagyományaik vannak, az államnak mindig szüksége lesz. Ilyen célnak az ELTE és több más egyetem, amely nem gondolja, hogy a modellváltás útjára kellene lépnie, tökéletesen megfelel.

Miért nem csábítja az ELTE-t ez a gazdasági rugalmasság, amit a modellváltás jelent?

Az ELTE mindig is hozzájutott olyan kiválósági támogatásokhoz, melyekkel az egyetem meghatározó tudományterületein kutatásokat folytathatott és tudományos eredményeket érhetett el. Ezek az ELTE finanszírozásában olyan plusz bevételek, amelyek stabil keretet biztosítanak.

Névjegy

Borhy László
Széchenyi-díjas régész, történész

  • 1963-ban született
  • Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézet Ókori Régészeti Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
  • 2015 és 2017 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja
  • 2017. augusztus 1-jétől az egyetem rektora
  • 2018. július 1-jétől a Magyar Rektori Konferencia társelnöke

 

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.