Szabó Brigitta Holoda Attila: A saját polgárain nyerészkedik a kormány

Szinte semmi sem igaz abból, amivel a Fidesz próbálja indokolni a rezsicsökkentés megszüntetését. Nincs energiaválság Magyaroroszágon. A valóság az, hogy a kormány a lakossággal fizetteti meg a saját rossz döntéseinek következményeit. Holoda Attila a MOL korábbi eurázsiai kutatás-termelési igazgatója és egykori energetikai-helyettes államtitkár segít a tisztánlátásban.

Akció

Kiszámoltam, és most úgy tűnik, havonta 195 ezer forint lesz a gázszámlánk. Van a világon másik ország, ahol ilyen sokat fizet a gázért egy lakossági fogyasztó?

Nincs. A lakosságnak járó kompenzációt mindenütt megoldják, ott tényleg figyelnek az emberekre.

Mennyi fogyasztót érinthet a rezsicsökkentés megszüntetése?

Nehéz megmondani, de biztosan nem annyit, amennyit a kormány mond. Szerintük a fogyasztók mindössze 25 százaléka érintett, szerintem meg inkább több mint a fele. Nyilvánvalóan hibásak a számításaik, hiszen az „átlagfogyasztás” meghatározásakor beszámították például az időszakosan használt hétvégi nyaralókat vagy a turistáknak kiadott lakásokat is, vagyis az olyan fogyasztási helyeket, amelyeken csak időszakosan fűtenek, világítanak. Utóbbiak lefelé húzzák az átlagot. Gulyás Gergely azt mondta, az MVM-től kapták az adatokat.

Matematikailag, ­technikailag biztosan rendben is van, amit az MVM mond, ám a cégnek csupán fogyasztásihely-adatai vannak, azzal nem feladata számolni, hogy családokról, élethelyzetekről van szó. Nem veszi figyelembe, hogy a háztartások különbözőképp használják a földgázt, hiszen van, aki azzal fűt, melegíti a vizet és még főz is vele, más meg csak főzésre használja, de nem fűt vele, mert az távhő, vagy éppen mindent villamosenergiával old meg, a melegvizet, a fűtést, a főzést és világítást is. Ezzel a torz számítási módszerrel azt közvetítik, hogy az emberek többsége luxusban él.

És a több évnyi Covid-járvány során az emberek sokkal többet voltak otthon, mint korábban, így aztán többet is fűtöttek és világítottak. Ez meglátszik az átlagfogyasztásukban.

A Covid idején, a home office miatt a háztartásoknál valóban hirtelen több lett a fogyasztás, sokan otthonról dolgoztak, több áramot és gázt használtak, hűtöttek, fűtöttek. Ezzel együtt, erősen leesett a világban az energiafogyasztás a lezárások, az ipari termelés visszafogásai miatt. Az olaj- és gáztermelő cégek ebben az alacsony fogyasztási helyzetben azonnal visszavették a saját, jövőre vonatkozó beruházásaikat, szénhidrogén kutatási projektjeiket. Mert az nem úgy van, hogy a hasunkra ütünk, hogy itt lesz egy kőolaj- és földgázmező, és már fúrunk is. Ez egy hosszú és összetett folyamat. Ráadásul a kutatások sikerességének valószínűsége átlagban 30-40 százalékos, vagyis megfordítva ezt, 60-70 százalék a valószínűsége, hogy nem találunk semmit. Ezt a földtani és műszaki kockázatot fogják vissza mindig legelőször a cégek.

Másrészt, hiába van egy már megtalált lelőhely, mondjuk, Szibéria közepén, ha olyan alacsonyak az árak, mint a pandémia idején voltak, mert annak a termelésbe állítása nagyon sokba kerül. A fúrás ugyanis csak egy része a beruházásnak. Kellenek kutak, gyűjtőállomás, csővezeték, be kell kötni a mezőt a távvezetékrendszerbe. Ezt csak akkor vállalják a vállalatok, ha megéri nekik. 2020 márciusában még negatív olajár is volt az USA-ban, gyakorlatilag azért fizettek a termelők, hogy elvigyék tőlük a nyersanyagot, csak ne kelljen leállítani a palaolaj-kutakat. Ugyanakkor az európai piacon a földgáz ára 5 euró volt megawattóránként, most viszont már 160-180 euró, tavaly ősszel volt, amikor elérte a 300-at is. Mindez azért, mert csökkent a termelés.

De a termelés visszaáll, ha újra van kereslet, nem?

Elvileg igen. Csakhogy jött az orosz-ukrán háború, ami egyfajta katalizátorként még rá is rakódott a nyersanyaghiány problémájára. A pandémia idején mind azt vártuk, hogy ha majd elmúlik a járvány, a világban a gazdaságok visszatérnek az eredeti állapotukhoz, s újra elkezdődik a növekedés. De nem egy sima „visszapattanás” történt. A gazdaságok növekedése jóval meghaladja a 2019-es pandémia előtti utolsó békeév szintjét. Olyannyira, hogy például Kína, India, Dél-Korea vagy Japán, a közismerten nagy energiafogyasztó, ázsiai fejlődő országok, sokszorosára növelték a GDP-termelésüket. Emiatt, csak Kínában, 20 százalékkal nőtt az energiaigény. Olvastam tavaly egy olyan ­Gazprom-elemzést, amelyben arra jutottak, hogy már 2021 szeptemberében 160 milliárd köbméter földgáz hiányzott a világon ahhoz képest, mint amennyit fel akarnak használni az országok. Tavaly szeptemberben-novemberben nem véletlenül csúcsosodtak ki az energiaárak.

Vagyis összeadódott, hogy miközben csökkent a termelés, a felpörgetett gazdaságok szokatlan mértékben tartottak igényt az energiaforrásokra.

Igen, és nagyon komoly verseny lett.

Európa és Ázsia között?

Az ázsiai és az európai piacok között. Emlékszem, hogy mi ketten is beszélgettünk arról, még a koronavírus-járvány elején, hogy nem lesz gázhiány Európában, mert az Amerikai Egyesült Államok készen áll arra, hogy egyre több LNG-t, cseppfolyósított földgázt szállítson ide. Csakhogy közben rájött, hogy sokkal jobban megéri neki Kínába, Dél-Koreába, Japánba vinni a palagázt.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!