Az ellenzéki politika több színtéren zajlik, más-más műfajban: a nagyobb pártok sajtótájékoztatókkal operálnak, kevés sikerrel, az LMP-s Ungár Péter az Országgyűlésben visz fontos ügyeket, míg mások, ön, Hadházy Ákos vagy említhetném az MSZP-s Komjáthi Imrét, a Parlament falain kívül akcióznak, s ezzel sokak szemében radikálisnak számítanak. Azok lennének?

Magamat mindig is radikális képviselőként tartottam számon, volt is egy olyan statisztika, amelyből kiderül, hogy én vagyok a legtöbbet büntetett képviselő. Ennek egyszerű oka van, méghozzá az, hogy rendkívül érzékeny vagyok arra, ha a jogaimban korlátoznak. A képviselet a munkám, ezt szeretném a lehető legjobban elvégezni. Csakhogy a kormány elveszi azokat az eszközöket, amelyekkel dolgozhatok. Amolyan kiszorítósdi ez, így szélesítenem kell az eszközeim tárházát. Kezdetben még csak az tűnt reménytelennek, hogy elfogadjanak egy ellenzéki módosítót, ma már odáig jutottunk, hogy a közintézményekbe sem mehetünk be spontán és szabadon, ami eddig elképzelhetetlennek tűnt.

Ezt a fajta akciózást sokan csak hőzöngésnek tartják.

Nem az, hiszen vannak eredményeink. Az intézménylátogatások révén sikerült elérnem azt, hogy máig nem merték bezárni a Fóti Gyermekközpontot. Szakszervezetek képviselői mondták nekem, hogy az MTVA-tól indult országos tiltakozások is elérték a hatásukat, hiszen kínos lett alkalmazni a rabszolgatörvényt. A mi akcióink reményt adnak és aktívan tartják az ellenzéket. Ez nagyon fontos olyan időkben, amikor a fideszes képviselő attól boldog, ha az ellenzéki szavazó otthon ül és legfeljebb a Facebookon szidalmazza a kormányt, akár egyre radikálisabban is.

Ez tehát egyfajta kitörés a Facebook-buborékból?

Igen. És most, hogy a karantén után újra közvetlenül találkozhatunk az emberekkel, még inkább érzékelem, mekkora igény van erre. Nem csoda, hogy a konzultációs ívek begyűjtésének hírére a Fidesz egyből megtámadott bennünket azzal, hogy adatokat kezelünk. Csak hát semmiféle adatkezelés nincs, számunkra az emberekkel való találkozás, a valódi konzultáció a lényeg. Az, hogy lépjünk kapcsolatba, tartsuk egymásban a lelket, készüljünk 2022-re, és hogy megtudjuk, helyben milyen problémák foglalkoztatják őket, s azokra közösen keressünk válaszokat.

Az ellenzék 2010 óta ígéri, hogy fölszántja a vidéket, de inkább a Fidesz szántotta föl az ellenzéket. Ön most tagadhatatlanul aktívvá vált a kisebb-nagyobb városokban. De ez még nem a vidék. Ahhoz ennél mélyebbre kellene fúrni.

Nem csak a nagyobb településeken vagyunk jelen, számos faluból juttatnak el íveket a gyűjtőpontokra. A napokban Szolnokra a város körüli 13 kistelepülésről hozták az íveket. Azért ennyire ideges a Fidesz, mert kicsavartuk a kezéből és ellene fordítottuk a saját fegyverüket.

De önök ellen is fordulnak, nem kevesen. A vidéket járva mit lát, milyen állapotban van a társadalom?

Rendkívül megosztott. És igen, érzékelem az indulatokat, amikor sértegetik a mellettem álló aktivistát és ki akarják kapni a kezünkből az íveket. Én ezt elviselem, mert a munkám része. De sokakat ér atrocitás vagy akár munkahelyi hátrányos megkülönböztetés csak azért, mert ellenzéki érzelműek, ezért nem csak egzisztenciálisan, hanem lelkileg is megviseltek.

Ennyire erős az agresszió?

Ez vegytiszta gyűlölet. Az ellenzékiek is migránsok lettek, hazaárulók, sorosisták. De azért vannak elgondolkodtató dolgok. Levelezésbe bonyolódtam egy fideszes házaspárral. Azt írták, olyan ez az egész, mint egy nagy hegy, amelynek van erdős és kopár oldala. Ott áll előttünk, s ők a hegy zöld felét látják, az ellenzék pedig a kopár részét. Mindenki azt hiszi, ilyen az egész hegy, mondják ők. Az tény, hogy végletesen kettészakadtunk, és az is igaz, hogy a társadalom egyes csoportjai – és most nem is a rabló oligarchákra és a hozzájuk csapódókra gondolok – jól jártak a NER-rel. De akkor sem értem: miért nem képesek belátni azt, hogy az egészségügy katasztrofális állapota és Mészáros Lőrinc meggazdagodása között van összefüggés. Valószínűleg ezek érzelmi döntések, az észérveknek nincs helyük.

A 21 Kutatóközpont kimutatta, hogy a közmunkások kulcsszereplők a Fidesz szavazóbázisában. Ez nem érzelmi kérdés: e végtelenül megalázó közmunkás létet magasabb minőségűnek élik meg annál, mint amilyen soruk az előző kormányok alatt volt.

Mert közmunkával zsarolni a legkönnyebb: ha nem szavazol a Fideszre, nem lesz még 54 ezer forintod sem, hazudják. A Fidesz családi gazdaságokat, virágzó helyi gazdaságot ígért, de rájött, hogy azzal nem tudja függésben tartani az embereket. Nekünk komoly javaslataink voltak arra, hogy lehet zöld fordulattal munkahelyeket teremteni, de ezeket sosem tudtuk hatékonyan eljuttatni ezekhez az emberekhez. Volt egy fotó a 2018-as választás után, ami ezt a helyzetet jellemezte: a szórólapom ott hevert valahol vidéken, a sárban, megtaposva. Nincs felületünk az üzeneteink eljuttatásához, és már kevesen is vagyunk ahhoz, hogy ezt személyesen tegyük meg. Sokan feladták. A rendszer megtöri az ellenzéki politikusokat, aktivistákat is. Emlékezzen a kiváló agrárpolitikusra, az MSZP-s Gőgös Zoltánra, aki egyszerűen kiszállt. És hát tényleg elkeserítő, amit látunk: 2010 és 2014 között a Parlamentben legalább még volt kivel vitatkozni. Navracsics Tibornak volt érvrendszere, Czomba Sándor értett a számokhoz, most meg ott áll az emberrel szemben egy kormánypárti képviselő, aki azt sem veszi észre, ha az előre megírt szövegéből sorokat ugrik át. Ez demoralizáló.

De ha eddig nem sikerült elérni ezeket az embereket, akkor most miben bízik?

Egyrészt abban, hogy létrehozzuk az ellenzéki együttműködést, mert így lehetünk képesek arra, hogy egyetlen listával és 106, ütőképes jelölttel változást érjünk el. Olyan jelölteket kell találnunk, akik nem pártalkukból kerülnek ki, helyben bizonyították a rátermettségüket és alternatívát kínálnak. Nem tökéletes politikusokra várok, hiszen nem vagyunk azok, egyikőnk sem az. Hibáztunk mi, ezen az oldalon lévők, nagyon sokat, mindenki. Megvannak a magunk útkeresései, a magunk tévedései. De arra senki nem volt fölkészülve 2010-ben, hogy Orbán Viktor ezt csinálja majd a maga kétharmados többségével. Hiszen őelőtte is volt már kétharmados többség Magyarországon, csakhogy akkor más minőségű emberek voltak kormányon. Nekem nincsenek illúzióim a parlamenti munkát illetően. Egyáltalán nem lennék ellene, ha az összellenzék egyetlen képviselővel lenne jelen a Parlamentben, mint annak idején a Fidesz tette ezt Navracsics Tiborral, a többiek meg kimennének a terepre.

De ha nincs 106 egyértelmű jelölt, mi a megoldás?

Az előválasztás.

Mitől lenne érdeke az előválasztás a vidéken talán kevésbé beágyazott DK-nak és a Momentumnak, miközben jelenleg ők a legerősebb ellenzéki pártok?

Nincs más lehetőség. A pártszempontok nem írhatják felül a változás iránti elemi igényt.

És, egy vagy több lista legyen?

A legfontosabb az, hogy minél több, a változást támogató szavazó le tudja tenni valahová a voksát úgy, hogy az ne vesszen el. Erre szerintem az egyetlen lista ad megoldást. És mivel lesz itt minden, dezinformációs kampány, illegálisan rögzített videók, a körzethatárok újabb módosítgatása, ezért tartom nagyon fontosnak, hogy minél gyorsabban világos helyzetet teremtsünk. Azokat, akiket kiválasztunk, meg kell védenünk, és ehhez erős, komoly szövetséget kell kötnünk.

Függetlenként milyen perspektívát lát a közös listában?

Akkor indulok, ha komolyan akarja a változást az ellenzék.

Belép valamelyik pártba?

A politika alapvetően csapatmunka. Nem szeretnék hosszú távon független maradni.

Esetleg a Momentumba?

Meglátjuk. Egyike vagyok azoknak az ellenzéki szereplőknek, akik nagyon sok mindent elszenvedtek a Fidesztől az elmúlt évtizedben, elég, ha csak a pártom, az LMP széthullására gondolunk, ami nem véletlen politikai baleset volt. És én nem szeretek senkinek sem az adósa maradni.

Nem azért erőlteti az összellenzéki együttműködést, mert sokak szerint 2018-ban az ön által vezetett LMP megakadályozhatta volna a kétharmadot, de nem tette meg?

Az LMP-nek konstruktívabbnak kellett volna lennie, s abban, hogy ez nem így történt, a párt összes vezetőjének van szerepe. Az más kérdés, és ezzel nem a felelősséget szeretném elhárítani magamtól, hogy miniszterelnök-jelöltként kevesebb jogköröm volt, mint az akkori párttitkárnak. Utóbb pedig a párt etikai bizottsága azért, mert az összefogást szerveztem, egész pályás letámadást indított ellenem és a visszalépők ellen, és mivel nem tudtam megvédeni őket a vállalhatatlan támadástól, a pártból is távoztam. Egyébként, ha az ellenzékben olyan szereplők törtek előre, akik az innováció lehetőségét magukban hordozták, gondoljunk csak a zöld fordulatot hirdető LMP-re vagy említhetném a néppártosodni akaró Vona Gábort, a baloldali programmal fellépő, akkor még MSZP-s Botka Lászlót, azonnal leszedték őket a pályáról. Ezek nem véletlen balesetek.

Ilyen balesetekre most is számíthatnak.

Ezért beszélek az önvédelem fontosságáról. Gyurcsány Ferencet például sosem tudták leszedni, mert a DK-ban nagyon erős az összetartás, ami fontos erény, mert csakis az erős immunrendszer védheti meg a pártokat attól, hogy a Fidesz szétszedje őket. Nincs más út, mint az elveket követni és azokért sziklaszilárdan küzdeni.

Nem vitatható, hogy Gyurcsány Ferenc a nulláról kezdve, erős ellenzéki pártot alapított, ami politikai teljesítmény. De ha már elvek: annak idején az LMP célja épp az volt, hogy meghaladja a Gyurcsány-kormányra jellemző politikát, amely megalapozta a Fidesz kétharmadát.

Akik a változás akadályai most, az a Fidesz és akiket fölvásárolt. Ez most ki-ki meccs, ahol két szereplőnek kell maradnia a végén, a Fidesz ugyanis gyakorlatilag kétpártrendszert csinált. Ezért számomra az az érdekes, hogy ki mit tesz most, mi a célja, víziója, mennyi erő van benne, hajlandó-e küzdeni. És a DK-sok nagyon tudnak küzdeni. Annyira lelkes alapszervezetük van a választókerületemben, hogy már reggel fél hétkor kinn álltak a piacon és kampányoltak. Aztán, amikor elfáradnak, jönnek a Momentumosok. Így, együtt, erősek vagyunk, ez kiderült az önkormányzati választáson is, ahol komoly lelki győzelmet arattunk. Hiába építtette meg Orbán Viktor a Várban a rezidenciáját, az erkélyről olyan városra lát rá, amely már nem az övé. Karácsony Gergely mögé beállt minden párt, és győztünk. Ez országosan is megvalósítható.

Vannak azonban olyan vélemények, hogy Gyurcsány és Orbán egymást fogja, az ország pedig az ő foglyuk, hiszen nagyon sokan azért nem szavaznának egy közös listára, mert azon ott lenne az ő neve is.

Igen, de ahogy azt a Jelenben közölt Závecz-kutatás is megerősíti, a szavazóink nagy része a közös listát pártolja. És lehet persze emberekre mutogatni, de a csapat a legfontosabb. Együttműködő emberek hálózatában kell gondolkodni. Orbán is csak a hálózatoktól fél, mert a hálózat maga a XXI. század. Ő pedig egy feudális politikus, aki mindent a maga kezében tart. Az ilyen figurát egyetlen személy sosem tudja megbuktatni, csak emberek hálózata.

A csapat valószínűleg a technikai minimum, de hol a stratégia? Pillanatokon belül nyakig leszünk például egy rendkívül súlyos gazdasági válságban. Mi a válasza erre az ellenzéknek?

Ismerem az ellenzéki pártok erre vonatkozó javaslatait. Ezeket a kormány egy laza mozdulattal lesöpörte az asztalról. Az más kérdés, hogy valóban szükség lenne az összellenzéki kommunikációra, hogy láthatóvá váljunk.

De sokszor az is baj, ha láthatók. A koronavírus-válság kezdetén a kormány jó ideig azt sem tudta, mit csinál, mindenféle adat hiányában hozott rendkívül súlyos döntéseket, csakhogy az ellenzék nem erre a folyamatra mutatott rá, hanem igyekezett a kormány inkompetens döntéseire rálicitálni.

Ez nem igaz. Csak néhány példát említek: a maszkviselés fontosságának elismertetése érdekében eredményesen léptem föl, Hadházy Ákos pedig aznap reggel, amikor Orbán Viktor még fenyegette a pedagógusokat, bement a tévébe, és közölte, hogy ha kell, polgári engedetlenségi mozgalmat hirdet, de akkor sem engedi be a gyerekét az iskolába. Orbán Viktor aznap este bejelentette a digitális oktatás bevezetését. Emellett felelős válságkezelési javaslataink is voltak. Tettünk a dolgunkat. Eközben a német köztévé bemutatta, hogy szájmaszkokat viszek háziorvosoknak, mert a frontvonalban dolgozóknak nem volt elég védőfelszerelésük, mire megvádoltak rémhírterjesztéssel. Megszerveztük a dudáló tüntetést is, erre megbírságoltak. De megismétlem: valóban fontos volna az összellenzéki kommunikáció.

Ha már kommunikáció: Éber Márk Áron szociológus a Jelenben kifejtette, hogy szerinte az ellenzék azt a kétmillió embert próbálja megszólítani, aki már a Fidesz szavazója. Hogyan lehet ebből kitörni?

Csak úgy tudunk ebből a körből kikerülni, ha hatásos eszközökkel mutatunk rá arra, hogy a Fidesz szavazója is kárvallottja lesz a rendszernek, mert például a települését a kormány megnyomorítja, s ezért az önkormányzatnak nem telik fejlesztésre, beruházásra. Kitartónak kell lennünk, mert a Fidesz csak a kőkemény ellenállásból ért. Attól nem lesz több ellenzéki szavazó, ha jobban becsomagoljuk az üzeneteinket. Ettől csak gyöngébbnek és kiszolgáltatottabbaknak tűnünk. És hát igen, nincs dolgunk azzal a szavazóval, aki a kormánypropaganda hatására elhiszi azt a sületlenséget, hogy az ellenzék a vírus pártján áll.