Sztojka Attila: Nem dózerban gondolkodunk, a cél a romák teljes foglalkoztatása  

| 2021.09.02. 06:32

Olvasási idő kb. 18 perc

Nem tudom eldönteni, miként viszonyul az ön munkája Vecsei Miklóséhoz, hiszen őt is a miniszterelnök nevezte ki, ő is miniszterelnöki megbízott, ön pedig romaügyi kormánybiztos. E kettő hasonló tevékenységnek tűnik.

A miniszterelnöki biztos tevékenysége általában egy-egy feladatra koncentrál, míg a kormánybiztos több ágazatot is érintő ügyeket fog össze és felügyel. Vecsei Miklósnak a felzárkózó településeken megvalósuló intézkedéseket kell összehangolnia és felügyelnie.

Akkor az ő feladata csak a programban résztvevő 300 településre korlátozódik?

Igen. Én pedig a roma közösséggel, a roma civil közösséggel való párbeszédet és egyeztetési mec­hanizmusokat koordinálom, a kormányzati intézkedések társadalmasításán dolgozom, s igyekszem a civil roma támogatások hatékonyságát növelni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne egyeztetnénk miniszterelnöki biztos úrral. A cél közös.

Ha már roma pénzek: mi a véleménye arról, hogy Farkas Flórián esetében az igazságszolgáltatás mintha nem működne elég hatékonyan? Nem kellemetlen a kormánynak, hogy még mindig pozícióban van?

A roma ügyek a kormányzaton belül többszereplősek. Van miniszterelnöki biztos a már említett Vecsei Miklós személyében. Van helyettes államtitkárságunk, a Belügyminisztérium együttesen koordinálja a felzárkózáspolitikát. Most már személyemben kormánybiztos is van. Ez is azt mutatja, hogy a kormány komolyan veszi a társadalmi felzárkóztatást, amire nagy hangsúlyt fektet. Nem gondolnám, hogy csak Farkas Flóriánról szólna a roma politika.

Mégis, mi lehet a titka, hogy még mindig nem veszítette el a miniszterelnök bizalmát?

Nincs benne titok. Van egy szerepköre, azt kell megvizsgálni, ezt miképp tölti be. Mi abban vagyunk motiváltak, hogy a ránk bízott feladatokat végrehajtsuk a hátrányos helyzetűek felzárkózását illetően.

Csak hogy jobban értsem az ön feladatkörét: Vecsei Miklósnál például elakadt az a folyamat, amely arra törekedett, hogy az alapfokú képzésben a gyerekek minél jobban megismerjék, hogy a magyar történelem része a roma közösség. Ez például olyan téma, amelyet ön már hatékonyabban tud képviselni?

A Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság által elvégzett intézkedéseknek egy magasabb hatáskörrel való felruházását is jelenti az én szerepköröm. Ami pedig a történelemkönyveket illeti: a roma történelem oktatása mára tényszerűen megvalósult, már Balog Zoltán miniszter úr idejétől. Az természetes folyamat, hogy időközönként a tananyagokat felül kell vizsgálni.

Épp ez a folyamat akadt el.

Hozzáértő szakértők dolgoznak rajta.

De a Nemzeti Alaptanterv új fejezetéhez nem igazították hozzá a tankönyveket a szakértők javaslatai alapján. Vagyis a folyamat elakadt.

Nyilván úgy ítélték meg, hogy nem szükséges most ehhez hozzányúlni. De a folyamat nem akadt el.

Már Langerné Victor Katalinhoz, a társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkárhoz tartozik ez a terület: rálát az ott folyó munkára?

A felzárkózáspolitika szereplőinek együttműködése megvan. A helyettes államtitkár asszonnyal tíz éve dolgozunk együtt. Örömmel látok bármiféle olyan szakmai javaslatot, amely a roma történelem, a roma hagyomány még magasabb szintű oktatását célozza. Számomra fontos a roma nyelv oktatása is.

A tankönyv szövegmódosítási kérelmének egyik fejezete éppen az volt, hogy az indiai szanszkrit milyen rokonságban áll a roma nyelvekkel. De a szakértői javaslatokat végül nem vették figyelembe.

Ennél fontosabb, hogy a cigányság történelmi útja, az anyaország, a vándorlás, szerepel az oktatásban. Egy folyamatban lévő munka felett korai lenne pálcát törni.

Mennyire elégedett a társadalmi felzárkózás folyamatával, az esélyteremtéssel akár az oktatás, akár az egészségügy terén?

Húsz éve dolgozom a felzárkózás területén, tíz éve a szakpolitika aktív részeseként a programok 90 százalékához van közöm. De elfogultság nélkül mondhatom, amit 2010-től szükségesnek láttunk bevezetni, az a munka beérett. Ezt igazolják a pozitív mutatók.

Mondjon egy jó programot.

140 jó programot tudok mondani az elmúlt tíz évből! De nézzük: A „Nő az esély” projektben 1026, többségében roma származású nő foglalkoztatása valósult meg. Példaértékű, hiszen ebben a projektben az állam közvetlenül generált munkahelyteremtő hatást azáltal, hogy az adott térség szociális ellátórendszerének betöltetlen álláshelyeire többségében roma származású nőket képzett ki. Kilencven százalékuk a mai napig is dolgozik a rendszerben, megállták a helyüket. Említhetem az ösztöndíj-rendszerünket is, amelyben tízezer diáknak adunk ösztöndíjat, aminek a mértéke a tanulmányi eredménytől függ. A komplex telepprogram 97, nem városi rangú önkormányzatot érint, ahol túl a lakhatási körülmények javításán, humánfejlesztés is történik, amelynek a legvége a foglalkoztatás.

Nyíregyházán is zajlik egy ilyen telepfelszámolási projekt, s a valóban borzalmas lakóhelyi állapotokat felszámolták ugyan, de az ott élőket átköltöztették egy másik szegregátumba. Ilyenformán a szegregátum létszáma megnőtt, és ezzel együtt pedig a helyi szegregált iskolában is nőtt a tanulói létszám.

Legyen az városi- vagy kistelepülési projekt, a szakpolitika szándéka az, hogy az egyén képes legyen elérni, hogy a lakhatási helyzete javuljon. Nem dózerban gondolkodunk, s nem hisszük, hogy pusztán a lakhatás körülményeinek javítása megoldja a problémát. Az egyének fejlesztése lépcsőzetes folyamat.

De az sem elhanyagolható, hogy a szegregátum csak nagyobbá válik.

Az a fontos, hogy a nélkülözhetetlen szolgáltatások elérhetők legyenek a lakóközösségben vagy a lakókörnyezetben. Azért dolgozunk, hogy mindenhol minőségi lakhatás legyen annak érdekében, hogy az érintett a munkaerőpiacon hatékonyan tudjon elhelyezkedni. A cél az, hogy az átmeneti időszakban is lakhatást biztosítsunk, majd aztán a foglalkoztatás eredményeképpen – kiegészítve a családtámogatási rendszer lehetőségeivel – saját tulajdonhoz jusson mindenki.

Tehát az ön szerint nem lényeges, hogy ez egy telepen történik vagy integrált körülmények között.

A hangsúly az egyénen van. Az, hogy bárki, aki ebben az országban él, ugyanolyan eséllyel és lehetőséggel rendelkezzen.

Mi a helyzet az oktatással, ahol szakemberek szerint 2008 óta egyre mélyül a szegregáció?

Az oktatástámogató rendszerünk már születéstől kíséri a gyermekeket, akár a roma szakkollégiumig. A roma és nem roma gyerekek nem hétéves korukban találkoznak egymással először, köszönhetően a Biztos Kezdet gyerekházaknak és a kötelező óvodának. A kiindulási pont az, hogy a szabad iskola­választás joga mindenkit illessen meg. A kérdés, hogyan él az egyén a szabad iskolaválasztás lehetőségével.

Illetve az, hogy az iskola, amelyet szabadon lehet választani, felvesz-e roma gyereket vagy sem. Például az egyházi iskoláknak van olyan lehetőségük, hogy ha nem akarják fölvenni, akkor ezt megtehessék.

Az egyházak példaértékű munkát végeznek az oktatás és a felzárkózás terén is. A felzárkózást, a hátrányos helyzetű emberek élethelyzetének kezelését komplex módon kell kezelni. A 2011-es felzárkózási stratégia ennek a hiányát hivatott helyrehozni. De, ahogy ön is jelezte, ez a probléma nem 2010-ben kezdődött, hanem előtte. Tehát a szegregációs helyzetek a 2010 előtti folyamatoknak is következményük.

De ez a folyamat 2010-től fölgyorsult, s az egyházi iskolák térnyerésével mélyül a szegregáció.

Ezt semmiféle adat nem támasztja alá. Sőt, a központosító kormányzati intézkedések épp a különbségek fölszámolását szolgálják.

2015-ben a Hajdú-Bihar megyei Komádiban a református iskola azzal a céllal nyitott iskolát, hogy az államiból elszipkázza a jobb helyzetű gyerekeket. Ehhez kormányhivatali engedély kellett. Még Langerné Victor Katalin is felemelte a szavát ellene, de ez senkit nem érdekelt, az iskola megkapta az engedélyt.

Nem szerencsés egy-egy példát kiragadni, és azokból általános következtetéseket levonni.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés