Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző
Olvasási idő kb. 15 perc

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.
Készült valaha ilyen mélységű fölmérés a szegénység területi eloszlásáról?
Ilyen mélységű bizonyosan nem. Ez egy viszonylag új statisztikai módszeren alapuló kutatás. A KSH-ban, ha jól emlékszem, 2015-ben megpróbáltak egy a Világbankkal folytatott együttműködés keretében egy hasonló térképet összeállítani, de nem született belőle publikáció, nem érhetők el a módszertani részletek. Ennek a folyamatnak nem lett folytatása, s a KSH-ban jelenleg nincs szándék arra, hogy ilyesmivel foglalkozzanak.
Ön is csak a 2014-2015-ös állapotokat tudta rögzíteni. Ennyire nincs elérhető adat?
A területi adatok nagyon nehezen hozzáférhetőek. Az általam használt módszer kérdőíves kutatások adataival és adminisztratív adatokkal is dolgozik. 2017-ben kezdtem el ezt a munkát, akkor a kérdőíves kutatások közül csak a Tárki Háztartási Monitor adataihoz kaptam területi azonosítást, ezekkel tudtam dolgozni – a Tárki felmérései 2015-ig tartottak. Számos nehézség után a KSH Kutatószobában gyakorlatilag az utolsó pillanatban kaptam hozzáférést az EU-SILC lokációt lehetővé tévő adatbázisához. Ezen kívül nagyon sok adminisztratív adatot is használtam, de ezeknek az átfutási idejük hosszú, így, ha ideális körülmények közt ma újrakezdhetném a vizsgálatot, akkor is csak 2017-18-as, legfeljebb 2020-as állapotot tudnám rögzíteni.
Azóta azonban eltelt csaknem egy évtized. Helytállóak-e a 2014-2015-re vonatkozó megállapításai?
Attól tartok, hogy igen, a szegénység országos területi mintázatában nagy valószínűséggel nincs különbség az akkori és a jelenlegi állapot közt, viszont úgy gondolom, hogy a helyzet számos járásban azóta rosszabbá vált, legalábbis ami a relatív jövedelmi szegénységet és a súlyos anyagi deprivációt illeti. És akkor még a Covid-válság és a gazdasági válság hatásait még nem is említettem. Bizonyos, hogy a területi különbségek e válságok nyomán nőttek, s még tovább nyílt az olló, vagyis a szegénynek minősülő települések azóta még inkább leszakadtak. Kedvezőbb átrendeződés talán a középmezőnyben lehetséges, az oda tartozó kistérségek egynémelyike talán meg tudott valamelyest kapaszkodni. De hangsúlyozom, azt kizárom, hogy azokon a településeken, ahol korábban 50-60 százalékos volt az anyagi deprivációs ráta, érzékelhető változás történt volna.

Relatív jövedelmi szegénységben élők aránya
Nem érzi úgy, hogy mintha lenne valamiféle eleve elrendeltség, s ha harminc évvel ezelőtt végezte volna el ugyanezt a kutatást, lényegében ugyanerre az eredményre jutott volna, vagyis, hogy mások mellett a Fehérgyarmati, a Nyírbátori és az Edelényi kistérség van a legnehezebb helyzetben?
Eleve elrendeltséget nem érzek, egymásra halmozódó nehézségeket látok az adatokban. A rendszerváltás környékén kissé más volt a helyzet, legalábbis a különbségek bizonyosan nem voltak ekkorák, mint most, de a kilencvenes évek közepétől-végétől nagy valószínűséggel hasonló mintázatú a szegénység területi eloszlása.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!