Kormos Lili Tessék, itt egy rinocérosz!

Schein Gábor: Kilépni a bezártságból

Schein Gábor legújabb könyvében látszólag egyszerű kéréssel fordul az olvasóihoz: engedjék szabadjára a képzeletüket, olvassák úgy az Ó, rinocéroszt, hogy bármit lehetségesnek tartanak. Miért fontos, hogy el tudjuk engedni a fantáziánkat? Egyebek mellett erről kérdeztük a szerzőt.

Számos vers- és prózakötete jelent már meg, írt gyerekkönyveket, drámákat, de szerzője vagy társszerzője irodalomtörténeti munkáknak is. Szerzői igény, hogy időről-időre műfajt váltson, vagy a téma adja a formát?

A szépirodalmi szövegek esetén az anyag hozza magával azt, hogy milyen formájú lesz. Ami kérdés szokott lenni, az nem a műfaj, hanem a nyelv maga, amin az adott téma megírhatóvá válik.

Olyan volt, hogy valami elsőre lírai formát kívánt, ám ahogy dolgozni kezdett a szöveggel, azt mutatta, hogy annak mégis a próza állna jobban?

Költőként kezdtem a pályámat, jó tíz évig csak verseket írtam, valamikor a 2000-es évek elején kezdtem el prózával, színdarabokkal foglalkozni. Ennek a nyílási folyamatnak az elején volt olyan, hogy valamit prózában kezdtem el írni, de észrevettem, hogy nem működik, és végül prózaversek lettek. A Retus című kötet első darabjai korábban írott és ilyen formában nem napvilágot látott prózából születtek. Azóta nem fordult elő hasonló, az anyagból és a rá irányuló figyelmemből következik, mifelé alakul a szöveg.

Az Ó, rinocéroszt pályája legörömtelibb írásának nevezte, miért?

Már magának az ötletnek a megjelenése valami váratlannak a betörését jelentette. Mi volna akkor, ha azt gondolnánk, hogy Zeusz nem fehér bika képében szöktette meg Europét, hanem egy afrikai rinocérosz alakjában? Megírtam a kötet első darabját, ami a szöktetés, az erőszakkal teli szerelem története. Ez magával rántotta az egész szöveganyagot, amelyben a rinocérosz beszélőként a legkülönbözőbb alkatokkal van jelen: lírikusként, filozófusként, szerelmesként vagy épp erőszaktevőként, de nem csak ő a történet elbeszélője, hanem például Europé is. Az írás maga két év tiszta öröm volt. Furcsa módon mindenféle ellenállás nélkül, szinte magától bontakozott ki az anyag. Ilyen hosszú és komplex szöveg esetében velem még hasonló nem történt. A játék tiszta örömének és egyszersmind gondolkodásbeli, képzeletbeli felszabadulásnak is az eredménye.

Ehhez a felszabadultsághoz kellett, hogy itt és most ebben az élethelyzetben írja meg a könyvet?

Igen, most érkeztem el ide. Korábban is észrevettem már, hogy az egyes könyvek szervesen kapcsolódnak a belső élettörténetemnek, épüléstörténetemnek ahhoz a fázisához, amelyben épp megszülettek, de a külső történeti események tekintetében sem tetszőlegesen tartoznak a különböző időszakokhoz. Ettől függetlenül, a könyveim nem kívánnak közvetlen életrajzot nyújtani, távol is áll ez tőlem, naplót sem vezettem soha. Az írás az énem világán túlra vezet. Az irodalom túl van rajtam. E könyv befejezése a covid megjelenésének idejére tehető, az alkotás maga pedig olyan időszakára Magyarországnak, ami a zártságokról szól és arról, ahogy a politika sokféle módon elő is állítja ezt a zártságot. Ezzel szemben is jött el az életemben egy nagyobb felszabadulás, mint amit korábban valaha is érzékeltem.

Olyan is a szöveg, mint egy felhívás az olvasóhoz, hogy engedje el a fantáziáját.

Ha az olvasó azt érzi, hogy szabad térbe lépett, ahol történetileg, kulturálisan meghatározott módon, de mégiscsak szabadon működhet a képzelete, ahol önmagát, Európát, Magyarországot újra elképzelheti, akkor az történik, amire magam is nagyon vágytam, és amit az írás nekem is okozott. Azt hiszem, hogy ez olyan élmény, amire valóban szükségünk van. Amennyiben ugyanis igaz az, hogy a betegség, a politikai környezet és ez nem csak Magyarországra igaz, a média működése zártságokat állít elő, akkor nem csak mentálisan van nagy szükségünk arra, hogy szabad terekbe lépjünk, ahol a képzeletünk működhet, hanem társadalmilag is. A szabadsághiányos kényszerállapotból csak úgy tudunk szabadulni, hogy átírjuk a közösségi- és a személyes életünket is szerencsétlenné tevő kényszereinket a képzeletünk segítségével.

Kő az állóvízbe? Tessék, itt egy rinocérosz!

Bizonyos értelemben igen, és a tóba vetett kő képe a szövegben is felbukkan. Azonban mégis más, mert a kő merev tömeg, ami egyszer csak becsapódik, ez a fajta merevség pedig távol áll a könyvben szereplő rinocérosztól. Ő maga is változékony, ráadásul a kötet egész voltában az irónia és a humor fontos szerepet játszik. Ez nem az a fajta irónia, amely felül áll a világon és mindent jobban tud. Jobban tudás nincs a könyvben, csak annak a lehetősége, hogy minden dolgot lehet más módon szemlélni. Vannak benne olyan politikai szövegek is, amik a világot zárttá teszik, de azáltal, hogy egy rinocérosz mondja el őket, így nem emberi nézőpontból szólalnak meg, majd visszatérnek a mi nagyon is emberi vonatkozásrendszerünkbe, elasztikusabbá, kinevethetővé válnak, talán a fenyegető jellegüket is elveszítik. A Vicc című esszéjében Freud azon gondolkodik, hogy min nevetünk, amikor viccet hallunk. Végül azt a választ adja, hogy a vicc a racionalitás keretein belül mindig eggyel több megoldást kínál egy adott helyzetre, mint amennyivel előzetesen számolunk, és ez felszabadító érzés. Racionális kereteken belül több megoldás, több gondolati lehetőség létezik. Hát ezért nevetünk és valami ilyesmi történik a könyvben. Azt hiszem, számításba nem vett megoldásokra, új nyelvek invencióira Magyarországon különösen, de általában Európában is nagy szükségünk van.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!