Javaslatában az áll, hogy a közfoglalkoztatási bér a minimálbér 70 százalékánál ne lehessen kevesebb. Ez összegben kifejezve mit jelent?

Körülbelül 20 százalékos emelést. Jelenleg a nettó közmunkás-minimálbér 54 ezer forint. A 20 százalékos emelés nagyon kevés, de legalább egy lépés lenne előre. Hosszú idő óta lényegében változatlan a közmunkások bére. Mindössze hétezer forinttalemelkedett a bér az indulás óta. Ez nevetséges.

Reménytelen küzdelem lenne megszüntetni a közmunkabér és a minimálbér közti különbséget?

Azért nem ezt javasoltam, mert azzal egyetértek, hogy ne keressen annyit egy közmunkás, mint amennyit a versenyszférában megkereshet, hiszen akkor mi ösztönözné arra, hogy visszataláljon a munkapiacra? De a baj nagy. Látható, hogy az elmúlt években azok maradtak bent a közmunkában, akik nagyon rossz állapotban vannak. 12 évig voltam a Baranya megyei Mánfán polgármester, részt vettem az összes közmunkaprogramban, amit nem a Fidesz talált ki. Csak akkor még rendes minimálbért adtunk. Akkor azzal tudtuk az embereket ösztönözni, hogy négy órában foglalkoztattuk őket és csak az került nyolcórásba, aki jól dolgozott. Ez jó ösztönző volt. De tény, hogy sokan belekényelmesedtek a közmunkába. Ezért is gondolom, hogy a két bér közti megkülönböztetés indokolt. Csakhogy a különbség most már hatalmas. A nettó közmunkásbér nagyságrendileg a nettó minimálbér fele. Amikor indult ez a rendszer, 72,8 százaléka volt. Sokkal átfogóbb a probléma, a javaslatom nem fogja megoldani. Sajnos majdnem biztos vagyok abban, hogy a kormánypártok nem szavazzák meg. Már annak is örülök, ha legalább elgondolkodnak rajta.

Az gondolhatnánk, hogy ekkora különbség esetén a munkavállalónak esze ágában sincs közmunkásnak állni. Aki mégis beáll, azt az alapkészségek hiánya, a leromlott egészségi állapota tartja a rendszerben.

Sajnos ez így van. Amikor elkezdődött a Fidesz idején az első közmunkaprogram, akkor a 850 fős Mánfán 40 közmunkás volt. Most 12-en vannak. Néhányan azóta meghaltak, ők eleve rossz állapotban voltak. Hárman-négyen nyugdíjba mentek, a többiek állásba kerültek. Még külföldre is ment, aki tudott. De a közmunka konzerválja a szegénységet. 14 év alatt van (volt?) olyan ember, aki végig közmunkás volt, és láthatóan mentálisan és más szempontokból is mélyrepülésben van. Az emberek önmaguktól képtelenek ebből kimászni. A nyomor tartósult (konzerválódott? ), villany már csak feltöltős órán keresztül van, már ha épp van, az emberek nem tudják, hogy vesznek másnap kenyeret. Felfedeztem például, hogy nem reggeliznek. Lehet, hogy este sem esznek. Próbáltunk zsíros kenyeret meg teát osztani reggel, munkakezdéskor, hogy legyen egyáltalán erejük dolgozni. Több javaslatot is tettem már, hogy mentális és szociális szakemberek álljanak össze orvosokkal, mérjék fel a közmunkások állapotát.

2011-ben az új tömeges közmunkarendszer elindításával a Fidesz a közmunkát kivette az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök közül. A közmunkabér egyfajta segély, ami szigorú munkafeltételhez van kötve. Nem lenne jobb ön szerint, ha ezeknél a nagyon rossz állapotban lévő embereknél elengednék a munkát és csak segélyt, illetve szociális szolgáltatásokat kapnának?

Nem. Rosszabb lenne, mert ha már fel sem kell kelni reggel, akkor már teljesen értéktelennek érzik magukat az emberek. Szerintem a kormány ott rontja el, hogy nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat. Nem mindenütt egyforma a humánerőforrás. Nálunk a közmunkában a 40 érintettből mindössze háromnak volt szakképzettsége. Így nagy csodát nem lehetett csinálni. De van olyan település, ahol kőművesek és vízvezeték-szerelők brigádokat alkottak, és akár vállalkozás-jellegű munkát is lehetett adni nekik. Tőlünk, polgármesterektől elvárták, hogy egyik pillanatról a másikra értsünk a földműveléshez és minden egyébhez. Vagy beszéljünk a képzésekről! Volt alapkompetencia-képzés, amit sokan kinevettek, de helytelenül tették. Sok embernek szüksége volt rá, de úgy ezt nem lehet megszervezni, van fél órád, mondj öt embert, akit képzésbe vonnál. Hogy lehet fél óra alatt valakivel ezt megbeszélni, netán meggyőzni, hogy szüksége lenne rá? Hogy ne azt érezze, hogy butának nézzük őt! Aztán volt olyan képzés nálunk, amelyre a tanár(kijárt, de nem az előírt időt töltötte ott, hanem kevsebbet)nem járt ki. Szerintem ketté kellene választani a közmunkákat. Egyik oldalon egy szociális jellegű közfoglalkoztatást kellene megszervezni, a másik oldalon pedig egy értékteremtőt. Elmondom a saját példánkat: amikor bejött a közmunka, nagy nehezen összekapargattunk önkormányzati kerteket, amelyeket be lehetett vetni. Első évben kitaláltam, hogy hideg fóliát állítsunk fel, elkezdtünk salátát vetni. A következő évben már konyhakertészettel próbálkoztunk, a volt óvoda konyhájából kialakítottunk egy savanyító üzemet. Mindenfélét befőztünk. Megkerestük a faluban azokat, akik nem szedték le a gyümölcsfáikat, elkértük tőlük a gyümölcsöt, cserébe rendet raktunk a fa körül. Vettünk aztán kecskéket, birkákat. Meg két varrógépet, amin konyharuhákat, (kötényt meg mindenfélét, de konyharuhát nem, de lehet ez mindegy)terítőket, táskákat varrtunk. Aztán jött a törvényi szabályozás, hogy a terményt csak önköltségi áron lehet eladni. Ha a gyümölcsöt leszeded a faluban, az ingyen van, a munkaerőköltség a közmunkaprogramé, ahogy a felszerelés is. Akkor milyen önköltség van? Hatóságilag bevizsgáltattuk a lekvárunkat, versenyképes volt. De nem válhatsz a piaci szereplő versenytársává. Ám ha olcsóbban adom, akkor konkurenciája vagyok. Az egész egy káosz.

Mi lett végül a termékekkel?

Kiosztottuk szociális segélynek. Jól működhetett volna az egész, de kiüresedett. Az ügyesebbeket elvitte a munkaerőpiac.

De akkor ez óriási siker! Az önök programjában összeszedte magát valaki, és képes volt a munkaerőpiacra továbblépni.

Igen, elmentek. Mi meg ott álltunk az üres savanyítóüzemmel, 5-8 olyan munkatársunkkal, akik nem voltak képesek arra, hogy ezt a munkát végezzék. Így a savanyítóüzem bezárt. De a közmunkában valóban vannak sikerek is. Egy asszonnyal sikerült elvégeztetni a hetedik, a nyolcadik osztályt, elhelyezkedett a munkaerőpiacon és a mai napig takarítónőként dolgozik egy közintézményben.

Abból a kevés kutatásból, amely a közmunkásokról szól, azt látjuk, sokan haszontalannak érzik magukat. És van egy másik szomorú fejlemény is: a gyerekek is azt válaszolják, amikor megkérdezik tőlük, mik szeretnének lenni, hogy közmunkások.

Nálunk kevesen vannak gyerekesek, inkább egyedülállókról van szó. A valódi közmunkanyomor olyan helyeken van, ahol rossz a közlekedés. Itt nálunk közel van Pécs is, Komló is. De a zsáktelepüléseken, az Ormánságban, Borsod-megyében más a helyzet. Pont ezért szükséges megemelni a közmunkabért! Mert annak is meg kell élnie, aki nem tud elhelyezkedni máshol. 54 ezer forintból hogyan is lehetne? Van egy közmunkás ismerősöm, akinek a váláskor feltette a kérdést a férje, hogy a ház vagy a gyerek. Ő a gyereket választotta természetesen, most albérletben él. Az 54 ezer forintból 37 ezret erre fizet. Én azért akartam képviselő lenni, hogy elősegítsem a változást. A polgármesteri székben már eszköztelennek éreztem magam. Arra gondoltam, egy olyan helyről, ahol a törvényeket hozzák, jobban tudnék segíteni. Annyi, de annyi megrázó történetet ismerek. Volt egy közmunkásom, aki tüdőrákos lett. Azóta meghalt. Az élete utolsó 3-4 hónapjában a közmunkásbért helyettesítő támogatásból élt. Vagyis 22 ezer 800 forintból kellett tengődnie.