Urbán András: A kompromisszumoknak ára van

Szentgyörgyi Rita | 2021.06.24. 15:00

Címkék:

színház

Olvasási idő kb. 8 perc

Mennyiben inspirálta Alföldi személye, hogy egy kortárs Mephisto-történetet vigyen színre? 

Nagy örömmel vállaltam az Átrium felkérését a Mefisztóra, annál is inkább, mert már kezdetben felmerült Robi neve. Egy adott színész személye nagyon fontossá válhat, én is alkalmazom ezt a módszert, ami befolyásolja, hogy milyen irányban születik meg egy előadás. Ezúttal is szoros, kreatív viszonyt építettem ki a színészekkel, az ő improvizációik bizonyos részei direktben vagy átdolgozva be is kerültek a Mefisztóba. Az előadás gerince a Klaus Mann-féle történet, amit a mi változatunk nagy vonalakban, gyakran sejtetésszerűen követ, blaszfémikusan, játékosan. A legigazabb, legvéresebb értelemben kabarét láthat a közönség, amiben a szabad gondolkodás, a szabad beszéd a műfaj harsány, szórakoztató stílusát felhasználva jelenik meg. Bizonyos kispolgári rétegből kiválthat olyan reakciókat, hogy bizonyos színpadi helyzeteket provokatívnak élnek meg.

A zenés revü koncepcióhoz tartozik, hogy hangsúlyos a női vonal a Mefisztót alakító Höfgen mellett? 

A női szabadság, a nők jelenléte szerves része a sztorinak, ugyanakkor maga a varietéjelleg is diktálta, hogy eljátsszunk a konvencionális, társadalmilag elfogadott szexizmussal, ami ezt a történetet körülveszi. Amikor a női jogokról beszélünk, nyilván az emberi jogokról beszélünk. Ebben a bizonyos kabaréban a szereplők eljátsszák a történetet, bizonyos pillanatokban érintkezve a valósággal, máskor meg mesélve a sztorit.

A valóság tálcán kínálja a példákat a hatalomnak való behódolásról, az így szerzett társadalmi felemelkedésről, művészet és hatalom perverz kapcsolatáról.

A Mephistóban megkerülhetetlen a művész és a hatalom viszonya. Olyan időben élünk, amikor a bipoláris politikai színtér próbál felőrölni bennünket, folyamatos politikai oldalválasztásra kényszerít. Groteszk, az abszurdig eltúlzott leképezése a társadalomnak, hogy ki hova tartozik, jobbra vagy balra. Az igazságról nem lehet szólni, csak arról, amit a politikai háttér, az ideológia megenged. Ez a művészetet is teljesen szétroncsolja. Művészetről már nem is tudunk beszélni, mert mindannyian különböző politikai pólusokat szolgálunk ki. Annak a kontextusában nyilvánulunk meg, hogy mondandónk megfelel-e a mi liberális vagy jobboldali gondolatainknak, vagy hogy árt-e eleget a másik oldalnak. Ugyanakkor állandóan felmerül annak az erkölcsi kérdése, hogy bizonyos emberek együttműködnek a hatalommal. Olyan egyszerű erre azt mondani, hogy senkivel nem kell együttműködni. Ez nem igaz. Az embernek élnie kell, alkotnia kell. A kompromisszumoknak viszont ára van, ami felőrli az embert. Höfgennél épp az az érdekes, hogy egyszerre van meg benne Faust és Mephisto, mint ahogy vélhetően minden művészben. Mind részesei vagyunk ennek a világnak. Nem hiszek abban, hogy mindig valaki más a hibás. Ha valaki azt mondja, hogy ő még nem piszkolta be a kezét, az elég gyanús. Höfgen egyrészt áldozat, másrészt áldozattevő. Az ember felelős azért, hogy mit, mikor, hogyan csinál, de ugyanúgy joga van ahhoz is, hogy korlátok nélkül igazat mondjon, vagy hogy szabadon alkosson. Mégis, folyamatosan ki van téve valamilyen fajta cenzúrának: akár a többség elnyomó ereje, akár a hatalom részéről érkező vizsgálódás arra készteti az embereket, hogy ne beszéljenek őszintén.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés