Ónody-Molnár Dóra Vállalkozónak születni kell

Beszélgetés Bojár Gáborral és Somlai-Fischer Ádámmal

Vajon van-e kivetendő abban, hogy valaki nyugodtabban hajtja álomra a fejét havi kétszáz pengő fixszel, és nem vágyik a vállalkozói létre? Kiből lesz a jó vállalkozó, és jó-e, ha ebben számít az államra? Egyáltalán: mennyit árt az állam a vállalkozói környezetnek? És miért jár az Amazon alapítója egy húszéves Hondával? Két sikeres, világszerte elismert vállalkozóval, Bojár Gáborral, a Graphisoft és Somlai-Fischer Ádámmal, a Prezi társalapítójával beszélgettünk.

A TOP 100 leggazdagabbról szóló kiadványban látszódik egyfajta átrendeződés: az állammal bizniszelők kezdenek az élre törni. Ez következik az elmúlt 30 év gazdaságpolitikájából? Csányi Sándor áll az élen, őt követi Gattyán György, majd – és ez talán azóta már meg is változott – Mészáros Lőrinc. De rajta kívül több olyan kormányközeli szereplő is bekerült a leggazdagabbak közé, akik a közbeszerzésekből váltak azzá. Mára ez a fajta karrier vált dominánssá. Meglepte önöket, hogy klasszikus „self-made man” típusú vállalkozó egyre kevésbé jut el egy ilyen lista csúcsára?

Bojár Gábor: Az első tízben nem voltam soha, és soha nem bizniszeltem az állammal, de nem is akarok. Egyébként azon kevesek közé tartozom, akik büszkék arra, hogy bekerültek ebbe a listába. Mi az üzleti életben a sikerért hajtunk, a sikert pedig ebben a világban pénzben mérik, ami a sikeresség mérőszáma. Abban is mérjük a sikert, ahogy a Prezi is, hogy mekkora a felhasználóink száma, hány három dimenzióban tervezett épülethez használják a mi szoftverünket. Nos, a világon a legtöbbet a miénkkel tervezték. Örülünk, ha ez bevételként és profitként is megjelenik. A profitnak az életszínvonalunkra gyakorolt hatását pedig lelkiismeret-furdalás nélkül élvezem, mert az a cég sikeréből ered. Ami a lista változásait illeti, tény, hogy az állam borzasztó nagy szeletet hasít ki a piacból. Ez káros, mert nem segíti a termék világpiaci sikerességét. A világpiacon akkor lesz sikeres egy termék, ha a vevői igényesek. Az állam, mint vevő, természeténél fogva kevésbé lehet igényes, mint a privát vevő. Nem is csak a korrupció miatt, hanem mert ilyen a természete. Még a becsületes állami tisztviselőknek is az kell, hogy legyen a fő szempontjuk, hogy támadhatatlan döntést hozzanak, amiből messze nem következik, hogy a versenyképes terméket választják. A döntést ezer olyan szempont befolyásolja, aminek kevés köze van a termék minőségéhez. A Graphisoft azért sikeres, mert azok, akik tőlünk vásároltak, a saját zsebükből költöttek, kis- és közepes építész irodák, ahol a döntéshozókat nem lehet korrumpálni, mert a saját pénzükről van szó. A piac egyébként akkor is torzul, ha gigacégek dominálják, de a legrosszabb hatása annak van, ha az állam rátelepszik. Hiszen az állami cégeknél torzít még a politikai lojalitás szempontja is. Az egyetlen megoldás az, amit a rendszerváltást követően az SZDSZ képviselt, vagyis a piacon az államnak, mint vevőnek, minél kevesebb szerepnek kellene jutnia. Az államnak, mint szabályozónak és mint a szabályok kikényszerítőjének kell erősnek lennie, de nem vásárlóként. Ennél már csak egy rosszabb van, ha az állam még versenyzőként is fellép a piacon. Ez kicsit olyan, mintha egy focimeccsen a bíró is beállna játszani az egyik csapatba. Nem lehet ezt a két szerepet összekeverni.

Somlai-Fischer Ádám: Amikor mi elkezdtük a Prezit, azt mondtuk, nem szeretnénk EU-s pénzt kapni. Azért, mert uniós támogatással csak elodázzuk azt az időt, amikor kiderül, hogy a piacnak kell-e az ötletünk vagy sem. És a saját életünket vesztegetjük el.

B.G.: Hú, de szép.

S-F.Á.: E szerint működtettük a céget. Kreatív feltalálóként volt rengeteg ötletünk, s ezek egyike volt a Prezi, hogy melyikbe fektessünk éveket. Ez fontos döntés volt. Igaz, nekünk privilegizált volt a helyzetünk, hiszen volt lehetőségünk laptopot venni, programot írni az internetre, ami még ma sem adatik meg mindenkinek. De a piac a lényeg, és ebből a szempontból a startupok támogatása körül kialakult ökoszisztéma is káros lehet, mert a fiatalok inkább a startup-versenyekre fókuszálnak, nem a piacra. Nekünk volt egy álmunk, és az üzlet arra kellett, hogy azt megvalósíthassuk. Egy amerikai publicista, Tim O'Reilly írta, hogy olyan a pénz az üzletnek, mint az autónak a benzin, anélkül nem megy. Viszont benzinkútról benzinkútra utazni nem túl élvezetes. A pénz fontos része annak, hogy működünk, de nem ez volt a célunk. Amikor láttuk, hogy a cégünk elkezdett sikeresen működni, rájöttünk, hogy ez felelős magatartást igényel tőlünk. Nem kell szégyellni, ha az ember sikeres, mert az inspirációt adhat. Ezért volt számunkra fontos, hogy rengeteget kommunikáljunk, mert el szerettük volna mondani, hogy a siker csak önmagunktól függ. A Bridge Budapest kiadott egy rólunk is szóló könyvet, a Bridge generációt (Prezi, Ustream, LogMeIn: a könyv három ötlet, öt fiatal vállalkozó történetét dolgozza fel az álmoktól a világsikerig – a szerk.). Egy barátom mesélte, hogy felmondott a munkahelyén és vállalkozni akart. Megvette a szüleinek karácsonyra ezt a könyvet azzal, hogy „bízzatok bennem, lehet így is”. És a szülei is megvették neki ezt a könyvet, mert azt érezték, hogy valami ilyesmit szeretne a fiuk csinálni. Vagyis a siker inspirációt adhat. És felelősséget jelent. Ma azt látjuk, hogy Magyarországnak az EU rengeteg pénzt ad. De ha egy szegény falunak odadobnak egy csomó pénzt, attól nem oldódnak meg a gondjai. Mi nagyon kicsiben ezt próbáljuk elkerülni a Prezivel, amikor a Bagázzsal együttműködünk. (Ez a szervezet mélyszegénységben élő családokat segít, de nem adományozással, hanem közös munkára épülő támogatással – a szerk.) Felújítjuk az ablakotokat, ha cserébe kiássátok a gödröt. Mindig közös a munka: erőfeszítés, segítség, erőfeszítés, segítség. Nem könnyű ez.

Ha a piacon sok a torzító erő, mert nagy az állami megrendelések volumene, vagy mert ömlik az országba az uniós fejlesztési támogatás, akkor hogyan kerülheti el ezt egy cég?

S-F.Á.: Mi mindketten a világpiacon vagyunk, és ez nagyon más helyzet. Nehéz összehasonlítani minket mondjuk egy magyar pékséggel, amely nem tud kilépni a határon kívülre.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!