A NER fennállásának 12 éve alatt soha nem voltak ennyien az utcán az oktatás ügye miatt, mint akkor, amikor a kirúgott Kölcseys tanárok mellett álltak ki a tüntetők. Ez meglepte?

Nem számítottam erre. Voltak ott olyan, egyébként apolitikus tanárok, akik viszonylag ritkán vonulnak utcára, és hihetetlen mennyiségű diák. A tüntetést is jól szervezték meg, a beszédek is radikálisabbak voltak, mint a korábbiak. De ez nem is csoda, olyan tanárokat bocsátottak el, akik érettségire készítették fel az osztályokat, őket nem lehet csak egyik pillanatról a másikra kicserélni. Az egész megmozduláson átütött valamiféle eufórikus földobottság is. Nem gondolom, hogy a kormány számított erre, de azt sem, hogy mindez különösebben érdekli.

Sokan félnek ettől, és azt gondolják, hogy még jól is jön a kormánynak, mert eltereli a figyelmet a történelmi mélységbe süllyedő forintról, az inflációról, a gazdasági válságról.

A Fideszt valóban nem, vagy csak kevéssé érdeklik az utcai demonstrációk. Ezek a demonstrációk tényleg nagyon illedelmesek, kimegy egy csomó ember az utcára, aztán hazamegy. A kormány azzal, hogy mindezt hagyja, levezeti a feszültségeket. Pedig gondoljunk bele, hogy az egész ágazatot egy rendőrminiszter, egy belügyminiszter alá pakolták be, ahogyan az egészségügyet, a jóléti és a szociálpolitikát is. Ilyen a világon nincsen. Ez semmi mást nem jelent, minthogy a kormányt nem érdekli az oktatás. A másik fontos tanulság a kormány viselkedéséből következően az, hogy a polgári engedetlenséget „fegyelmi ügynek” tekinti miközben a tanárok sztrájkjogát lényegében elvonták.

Vajon miért tették ezt, hiszen a szakszervezetek gyengék? Szerintem két dolog miatt. Az egyik az, hogy a pedagógusok bérpozíciója kedvezőtlenebb, mint az elmúlt 10-12 évben bármikor. A másik, ennél is lényegesebb, hogy olyan mértéket kezdett ölteni a pedagógushiány, ami még 6-7 éve is elképzelhetetlen volt. Vagyis lesznek olyan iskolák, ahol a tanítás ellehetetlenül. A tanárhiány következményeit már jól ismerjük a szegregált iskolákból, csakhogy már elkezdte elérni az alsó középrétegek által használt, jobb és magasabb presztízsű általános iskolákat és középiskolákat is. Ez pedig javítja a pedagógusok alkupozícióját.

Nem érzi úgy, hogy a kormány a Kölcseyben tanítók kirúgásával olajat öntöttek a tűzre? És bár most azt láthatjuk, hogy a szülők egy része is a tiltakozások mögé áll, de ez még mindig csak egy töredéke a szülői társadalomnak. Ennek egyrészt oka lehet a szülő saját, rossz oktatási élménye, de okozhatja a szolidaritás hiányát a saját gyerekével kapcsolatos negatív iskolai tapasztalat is.

Ennek a kormánynak van egy másod-harmadvonalbeli kommunikációja, célozgatva arra, hogy a pedagógusoknak sok a privilégiumuk, s lássuk be, nem mindenki pedagóguspárti ebben az országban. Ez maga az aljasság, hiszen egy társadalmi csoport ellen keltenek hangulatot. Ennek ellenére, a közvélemény-kutatások alapján megállapítható, hogy a társadalom többsége most a pedagógusoknak ad igazat, még a kormánypárti szavazók 30-40 százaléka is hajlamos elfogadni azt, hogy a pedagógusoknak ebben a konfliktussorozatban igazuk van.

Ugyanakkor van itt egy nagyon éles csapdahelyzet, mivel vannak olyan számítások, hogy 16 ezer tanár hiányzik a rendszerből, de kétharmaduk nem a nyugdíjazás, hanem a pályaelhagyás miatt. Magyarul, egy csomó pedagógus nem akar éhbérért ennyire nehéz és idegőrlő munkát végezni, hanem inkább elmegy a piaci szférába lényegesen jobb és magasabb fizetésekért. Ugyanakkor egy fiatal, nyelveket beszélő tanárnak ma könnyebb frekventált, prosperálóbb vidékeken vagy nagyobb városokban elhelyezkedni, mint korábban. Vagyis könnyebben mondják, hogy rendben van, elmegyek máshová dolgozni.