A viszonylagos távolból nézve az örményeknek most össze kellene szedniük magukat, hogy kiláboljanak a tavaly őszi háborús vereségből. Ehelyett azonban szinte a belháború küszöbén áll az ország. A napokban egyszerre több olyan konfliktus is kitört, amely általában elképzelhetetlen a rendezett demokráciákban. Örményország viszont szereti ilyennek láttatni magát.

Az előzmények

1. Nikol Pasinjan miniszterelnök egy interjúban kijelentette, hogy a tavalyi karabahi háborúban az oroszoktól vásárolt Iszkander rakéták nem találtak célba, s ha egyáltalában kilőtték azokat, legfeljebb a robbanófejek tíz százaléka robbant fel.
2. Egy másik interjúban megkérdezték a vezérkari főnök helyettesét, mi a véleménye a kormányfői kijelentésről. A tábornok kicsit várakozott, jót nevetett, majd azt mondta: ez nem komoly.
3. Pasinjan válaszul leváltotta, mire a hadsereg negyven magas rangú vezetője, köztük a vezérkar főnöke tiltakozó nyílt levélben követelte a döntés megváltoztatását.
4. A kormányfő ezt katonai puccskísérletnek minősítette és leváltotta a vezérkari főnököt is. A törvények szerint a felmentéshez kell az államfő aláírása is. Armen Szarkiszján köztársasági elnök ezt megtagadta. A jelenlegi alkotmányban az elnöknek csak ceremoniális funkciói vannak.
5. A vezető az Iszkanderekre tett megjegyzései miatt konfliktusba keveredett az oroszokkal is, s kénytelen volt azzal magyarázni kijelentését, hogy félrevezető jelentéseket kapott. Több lap is azt közölte, hogy a háború utolsó napjaiban az örmények kilőttek Bakura egy Iszkandert, azt azonban az azeriek tulajdonában lévő izraeli gyártmányú Barak rakétavédelmi rendszer megsemmisítette. Oroszország nagy kereskedelmi reményeket fűz az Iszkander exportváltozatához. Először az örmények vettek belőle, s az eladások reményét csökkenti, ha az első vevő azt állítja, hogy az áru selejtes. Ezért kellett a miniszterelnöknek vezetőnek meghazudtolnia magát.

Pasinjan összehívta híveit, akik hétfőn több tízezren végig is meneteltek Jereván központján, s meghallgatták a miniszterelnök szózatát, aki újra a vezérkari főnök távozását követelte. Ráadásul alkotmányreformot ígért, azt, hogy az államot népszavazás útján átalakítják parlamentiből félelnöki rendszerré. A mostani alkotmányos berendezkedés úgy született, hogy az előző elnököt, Szerzs Szargiszjánt 2018-ban nem lehetett újjáválasztani, mivel két időszakot teljesített. Ezért átszabta az alkotmányt parlamenti rendszerre, ahol a miniszterelnöké a főhatalom. Természetesen önmagát álmodta ebbe a szerepbe.

Ekkor bukkant fel Pasinjan, aki népmozgalmat szervezett a korrupció és az országot birtokló oligarchák ellen, s hosszú menetelésekkel mozgósította híveit, akiknek elegük volt az addigi állapotokból, s mögé álltak. Választást nyert, s azóta ő az első számú politikai vezető. Több ígéretet is tett szavazóinak. Egyebek között megoldást a karabahi helyzetre. Ebben többszörös kudarcot vallott, s az őszi negyvennégy napos háborúban az örmények súlyos vereséget szenvedtek. Elvesztették azokat az azerbajdzsáni területeket, amelyeket a kilencvenes évek elején, az első karabahi háború idején foglaltak el, s elvesztették Hegyi Karabah, örmény nevén Arcah jelentős részét is. A tűzszünetet orosz felszólításra kötötték meg.