Lakner Zoltán A látszatkormányzásban Orbán továbbra is remekel

Az Idősek Tanácsát kormányrendelet hozta létre hat évvel ezelőtt „a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az idősödő emberek érdekeinek, javaslatainak a kormányzati döntések előkészítése során történő megjelenítése érdekében”.

A szövegezésben biztosan részt vettek Müller Cecília kommunikációs tanácsadói.

De azt csak azért tettem hozzá, nehogy az olvasó elaludjon a rendeleti bikkfanyelvtől.

A testület nem akárkikből áll, elnöke a miniszterelnök, alelnöke az Emmi család- és ifjúságügyi államtitkára, aki ma már miniszter, többi tizenkét tagját pedig a miniszterelnök kéri fel „az idősügy területén működő civil szervezetek javaslata alapján, részben a tudományos élet, a demográfia, a szociálpolitika, a helyi önkormányzatok, a vallási közösségek és a civil szervezetek szakemberei közül”.

Vagyis van egy testület, amelynek a miniszterelnök nem csak elnöke, de a tagjait is ő választja ki. A tagok listáját sehol nem közlik – az előző ciklusban külön képviselői kérdésre lehetett csak kinyerni az Emberi Erőforrások Minisztériumából, harminc napos válaszadási határidővel. 2018 után már nem törődött vele senki.

A testület legfontosabb funkciója, hogy fórumot kínáljon Orbán idősek napján, október 1-jén elmondott beszéde számára, amelyet ő idén sem mulasztott el. Például tájékoztatta a tanácstagokat a 13. havi nyugdíj visszaépítésének megkezdéséről, amit amúgy eredetileg áprilisban jelentettek be.

A kormányfő azt is leszögezte: „A következő hónapok az idősek szempontjából nehezek lesznek, mert az ország választópolgárai úgy döntöttek, hogy ősszel nem zárjuk le újra az ország működését, hanem folyamatosan működésben tartjuk az intézményeket, az iskolákat, a munkahelyeket, a sportlétesítményeket, a színházakat és az Idősügyi Tanácshoz hasonló fórumokat is.”

Majdnem bejött, de hát október 1. óta annyi minden változott, még az alaptörvény is. A fent hivatkozott nemzeti konzultáció kormányzati megítélése is módosult, érdemes volt elkölteni rá azt az újabb pár milliárdunkat. Viszont szerencsére az Idősek Tanácsa tényleg üzemel, így ma a miniszterelnök által kijelölt tagok Novák Katalinnal találkozva azt kérték, hogy az őket elnöklő miniszterelnök vezesse be ismét a vásárlási idősávot. A miniszterelnök pedig meghallotta a saját maga által elnökölt tanács általa kinevezett tagjainak kérését, és ízibe bevezette.

Orbán tehát megjavasoltatta magának az idősávot, szemben az eggyel ezelőtt elbábozott népakarattal.

„Milyen felemelő, a demokrácia a gyakorlatban” – csettintene a Csengetett, Mylord sorozatban Cissy Meldrum.

Miután ily módon betekintést nyerhettünk az Idősek Tanácsa mélyen népképviseleti jellegébe, nézzük magát az intézkedést. Itt jelzem, tőlem minden generációs ellentétkeltés idegen, s mióta édesanyám is vett egyet, a gurulós bevásárlókocsit is anyatanknak nevezem.

Az új szabályozás olyan korlátozást vezet be, amely az időseken kívül mindenkit korlátoz. A reggeli vásárlási sávokban ugyanis csak idősek vásárolhatnak, a nap többi része folyamán viszont az idősek is. Egy kilétét óvatlanul felfedő időstanácsi tag, név szerint Ábrahám Katalin, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület XI. kerületi szervezetének elnöke azt mondta az állami médiának: „A vásárlási idősáv bevezetésére azért van szükség, mert az idősek egy része megnyugtatónak találja, ha külön idősávban, biztonságosan tud vásárolni. Emellett azonban az is fontos, hogy az érintettek ezen az idősávon kívül is elmehessenek vásárolni, mivel sokan nyugdíjasként is dolgoznak”. Egy másik tag, Hulák Zsuzsanna „azt is felvetette, hogy az üzletek a nyitvatartási idő mellett tüntessék fel azt is, mikor a legkisebb a forgalmuk, ezzel segítve azokat az időseket, akik nem tudják a bevásárlást a nekik fenntartott idősávban elintézni”.

Azt valamiért nem tartották fontosnak közölni az állami médiában, hogy Ábrahám Katalin korábban fideszes képviselő volt az újbudai képviselő-testületben, míg Hulák Zsuzsanna éveken át az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetőjeként tevékenykedett.

Visszatérve a döntésre, a gond itt azzal van, hogy ha az elhatalmasodó második járványhullám idején a legeslegfontosabb az idősek, szüleink, nagyszüleink megvédése, akkor nem opcionálisan korlátozzuk a találkozásaik lehetőségét. Ez esetben a rájuk vonatkozó idősávot még a konkrét boltbelépés-számlálással is ki kell egészíteni. Még jobb, ha minél többek számára a házi segítségnyújtás révén minden elkerülhető kontakt mérsékelhető – ja, hát igen, ehhez nem fojtogatni kellene az önkormányzatokat, hanem engedni őket dolgozni.

Attól viszont nem lesznek az idősek megvédve, hogy fakultatív módon mondhatnak le az érintkezésekről, ellenben mindenki mást korlátozunk.

Pontosan ez az, amivel nem lehet kiváltani a generációk között most szó szerint létfontosságú szolidaritást sem.

A cselekvőképesség látszatának fenntartásáért küzdő kormány ma tehát ismét hozott egy döntést, ami nem döntés, vagy csak félig az.

Az állampolgárokra bízza, oldják meg, ahogy tudják, mert, úgy látszik, a miniszterelnök asztalára kerülő ma reggeli közvélemény-kutatási adatok nem adtak ennél pontosabb iránymutatást.

Válságnak biztosan válság ez, csak nem kezelés.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.