Visszatértünk a startmezőre, jobban mondva, sose mozdultunk el onnan.

Tény, Karácsony Gergely sosem mondta, hogy visszalép, ám hétfőn még az hangzott el, hogy Márki-Zay Péterrel megegyeztek, kormányra jutva, miniszterelnökként és miniszterelnök-helyettesként fenntartják a Fidesz családtámogatási rendszerét. Ma Karácsony mégis az igazságtalan családtámogatási rendszerre hivatkozva mondta, hogy nem áll módjában támogatni Márki-Zay Pétert.

Mindenki ott áll tehát, ahol eddig is, de hogy ehhez miért volt szükség a 2009. márciusi miniszterelnöki „castingot” idéző öt napra, azt nehéz lenne megmondani. Lehet elítélően beszélni a „füstös szobák” megegyezéseiről, de a politikában időnként bizony le kell ülni egymással, és csak utána a nyilvánosság elé állni az eredménnyel. Nem lehet minden pillanatban a közönségnek játszani.

Habár Márki-Zay Péter korábban azt mondta, ha Karácsony nem lép vissza, majd megteszi ő, de azóta két közvélemény-kutatás is azt mutatta, hogy Márki-Zay elébe vágott Karácsonynak. Igaz, a politika nem puszta matek, de gazdálkodni csak azokkal az információkkal tudunk, amelyek rendelkezésre állnak. Ezek közül a legaggasztóbbak azt mutatják, hogy az ellenzéki pártok egyik lehetséges miniszterelnök-jelölt vezetésével sem nyernének. A kampány persze arra való, hogy változtasson az ilyen számokon.

Az éllovas Dobrev Klára például holnap Szolnokon kampányol. Ez egy értelmezhető cselekvés. Hogy ellenfelei mikor tesznek ilyesmit, egyelőre nem tudni.

Az viszont biztosan közös érdek, hogy az előválasztás ne egy hitelességében leamortizált ellenzéki politikusi garnitúrát hagyjon maga mögött, és ne egymásnak ugrasztott ellenzéki résztáborokat.

Ha ezen a vizsgán nem megy át az ellenzék, akkor a végén se jön ki a matek.