Horvátország és Bulgária még az idén beléphet az euró előszobájának nevezett ERM-2 árfolyamrendszerbe. Ezt az Európai Központi Bank igazgatósági tagja, Fabio Panetta nyilatkozta. Azt is mondta, a két ország nagyon komoly erőfeszítéseket tesz a közös valuta bevezetéséért, s ha ez így folytatódik, akkor akár már 2023-ban az euró lehet náluk is a hivatalos fizetőeszköz.

Horvátország 2013 óta tagja az EU-nak, Bulgária pedig 2007 óta. És mindig is akarták az eurót. Olyannyira, hogy Horvátországban gyakorlatilag már most a közös valuta a nem hivatalos pénz, a bolgár leva árfolyama pedig rögzítve van az euróhoz. A vonakodás inkább az EU részéről érezhető, főleg olyan témák miatt, mint a szervezett bűnözés vagy a korrupció mértéke, amelyek visszaszorítását kéri.

És akkor itt van Magyarország, amelynek az elmúlt évtizedekben nem volt olyan kormánya, amely ne határozott volna meg euróbevezetési céldátumot. Sőt, Orbán Viktor 2002-ben, az akkor még nem EU-tag Magyarország miniszterelnökeként azt mondta, ha a Fidesz kormányozhat tovább, akkor már 2005-ben az euró lehet a hivatalos fizetőeszközünk. Aztán 2015-ben már arról beszélt, hogy szerinte, ha a kormány megfelelő pénzügyi, a nemzeti bank pedig jó minőségű monetáris politikát folytat, akkor a nemzeti valuta egy tízmilliós országban kifejezetten erőforrást jelent, vagyis a saját lábon állás versenyképes alternatíva. Most az a központi álláspont, hogy addig nem érdemes bevezetni az eurót, amíg a magyar gazdaság fejlettsége nem éri el az eurozóna 90 százalékos fejlettségi szintjét.

Magyarország a maastrichti kritériumok – amelyeket teljesíteni kell az euró bevezetéséhez – közül jelenleg nem tudja produkálni az inflációs célt, vagyis az árstabilitást. Kétszer magasabb a drágulás a megengedettnél. Nem teljesül a fenntartható államháztartás sem, s a forint árfolyama is szabadon lebeg.

Az MNB Maastricht 2.0 néven idén januárban kiadott egy elemzést, amiben túlment az öt alapfeltételen, s mélyebben nézte meg, hol áll Magyarország a fejlett Európához képest. Összehasonlította a béreket, a foglalkoztatási mutatókat, az egy főre jutó GDP-t, a pénzügyi szektor és az üzleti szektor folyamatait, beágyazottságát és egyebek mellett az exportszerkezetet. Az összkép nem lett jó, s a jegybank szerint egy elsietett euróbevezetés több rosszat tenne, mint jót. Szóval, várunk az eurózóna 90 százalékos fejlettségi szintjének elérésére, ami jelenleg behozhatatlan távolságra van.