Miklós Gábor Fasiszták a lengyel jobboldal intim szférájában

Alig csendesedett el az előző lengyel történészbotrány, már itt van a következő. És ez is, ahogy a korábbiak, ugyanarról szól. Lehet ezt emlékezetpolitikának, történelempolitikának nevezni, de ez elfedi az ügy lényegét, mégpedig az úgynevezett konszolidált középjobb és a szélsőjobb, fasiszta, fajgyűlölő politika intim viszonyát Közép- és Kelet-Európában.

Mielőtt az aktuális történetre térnék, emlékeztetek az előzőre, amely egyébként még tart. Pár éve kezdődött, amikor a lengyelországi vészkorszak két kutatója vaskos könyvet adott ki, amelyben főleg túlélők vallomásait közölték. Azt akarták bemutatni, mi történt azokkal a lengyelországi zsidókkal, akik megszöktek a gettókból, mielőtt 1942-43-ban a nácik elszállították volna őket a haláltáborokba, Majdanekbe, Treblinkába, Auschwitzba. Arra jutottak, hogy a bujkálók óriási többségét megölték. Vagy a németek, illetve segédcsapataik, akiknél a helyiek feljelentették őket, vagy maguk a falusiak. A kutatók legalább százötvenezer így meggyilkoltat tartanak valószínűnek. Ezt az iszonyú és sokrétű történetet világította volna meg Barbara Engelking és Jan Grabowski professzorok kötete, a Végtelen éjszaka.

A nemzetközi botrány a könyv és a vele kapcsolatban indított per kapcsán robbant ki. A szerzőket becsületsértésért beperelte egy idős asszony, akinek a nagybátyjáról szó esik a könyvben. Egy túlélő asszonynak a kilencvenes években elmondott története szerint a nagybácsi, egy Malinowo nevű falu elöljárója segített neki, de kirabolta őt. A férfiról azt is elmondta, hogy a falu erdőőrével együtt jelentettek a csendőrségen, hogy az erdőben egy nagyobb csoport zsidó rejtőzködik. Mindet megölték. A bíróság bocsánatkérésre kötelezte a történészeket, s megrótta őket, mert nem jártak el megfelelő gondossággal az iratok vizsgálatánál. A bíró jobban hitt a háború utáni bírósági iratoknak. Ezekben mentő tanúként tett vallomást a fentebb említett bujkáló zsidó asszony, s tagadta, hogy az elöljáró feladta volna az erdőben rejtőzködőket, s arról sem beszélt, hogy kirabolta volna őt magát. A történészek viszont arra hivatkoznak, hogy a negyvenes évek végén erős társadalmi nyomás alatt éltek a megmaradt zsidók, a fenyegető környezet az elhallgatást várta tőlük. Ráadásul polgárháborús helyzet volt, a környéken kommunistaellenes fegyveresek működtek, akik terrorral vették rá a helyieket, hogy ne tegyenek a vádlottra hátrányos vallomást.

A két történész elleni pert a lengyelség jó hírnevét védő társadalmi egyesület, a „rágalmazás elleni liga” kezdeményezte. Ennek a szervezetnek a vezetője a kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párt politikusa. A szervezet állami támogatásból működik, az akció a PiS emlékezetpolitikájának része. A kormánypárt el akarja érni, hogy a lengyeleket semmiképpen ne hozhassák összefüggésbe a Holocausttal, csak mint embermentők, illetve áldozatok jelenhessenek meg a háborúról szóló narratívában. Ez hamis alapvetés, s mindenképpen akadályozza a történelem szabad kutatását, a források közlését – tiltakoznak lengyel és külföldi holokausztkutatók.

A lengyel kormány fő történelempolitikai harccsoportja a Nemzeti Emlékezet Intézete, az IPN. Ez nem egyszerűen dokumentumtár, ahol a háborús évek és az állampárti évtizedek iratait, titkosszolgálati archívumait őrzik, hanem vádemelésre feljogosított ügyészei is vannak, s a kezük alá történészek serege dolgozik. Ezek a kutatók szállítják a PiS számára a megfelelő hátteret, sokszor politikailag motivált, pártos történetírást produkálva. Nagy energiát fektettek abba az IPN-nél, hogy titkosszolgálati ügynökként leplezzék le a Szolidaritás alapító elnökét, Lech Walesát. Nem jutottak meggyőző eredményre. A háborús kutatás főcsapása az „elátkozott katonák” kutatása, dokumentálása. Ezek azok a partizánalakulatok, amelyek a háború vége után folytatták a fegyveres ellenállást a kommunista hatalom ellen. Annak ellenére tették ezt, hogy a Honi Hadsereg, az emigráns kormány hazai gerillahadserege parancsnoksága fegyverletételre szólított fel.

A „elátkozottak” közül sokan a háború előtti lengyel nacionalista szélsőjobboldalhoz, félfasiszta pártokhoz kötődtek. Politikájuk és tevékenységük lényege volt az antiszemitizmus. Ezeknek a fegyveres csoportoknak a kutatója Tomasz Greniuch, akinek igazgatói kinevezése az IPN wroclawi hivatala élére országos, sőt nemzetközi botrányt keltett. Nem elsősorban azért, amit Greniuch valaha is publikált, pedig az is nyíltan fasisztabarát. Hanem mert a 37 éves férfi, a Lublini Katolikus Egyetem doktorandusza egész életrajza azt bizonyítja, hogy ő nyilvánvalóan fasiszta. Ezt persze visszautasítaná, ahogy azt is, ha lenáciznák, de a lényegen ez nem változtat. Greniuch tizenéves korában szélsőjobbos szkinhedként kezdte, majd később több szélsőjobboldali alakulat tagja volt. Ezek a harmincas években az olasz fasizmussal azonosuló szervezetek utódpártjainak nyilvánították magukat, antiszemita akciókat, pogromokat kezdtek. Jelképrendszerük a nácikat utánozta, s politikai programjuk is alig különbözött. Legfeljebb a militáns katolicizmus választotta el őket a hitleristáktól. Greniuchról bejárta az internetet egy fotó, ahol hitlerista köszöntésre lendíti a karját. Ezt most „ifjúi botlásként” bocsátja meg magának.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!