Talán soha olyan direkt módon nem volt még napirenden az Európai Unióban a költségvetési támogatások és a jogállami kritériumok összekapcsolása, mint most. Magyarán, a jövőben az az ország, ahol sérül a demokrácia, uniós pénztől eshet el.

Legalábbis szó van arról, hogy akár így is lehetne. Mert közben van itt néhány más probléma is.

Óriási várakozás előzte meg, hogy július 1-jétől Németország tölti be az Európai Unió elnökségét. A félévenkénti rotációban éppen akkor kerül sor ismét Angela Merkelre, a kontinens legerősebb és legtapasztaltabb vezetőjére, amikor a világ, és benne Európa a legmélyebb válságát éli.

Habár a „normál” hétéves költségvetésről is elhúzódó, éles viták szoktak zajlani az állam- és kormányfők körében, most egy másik pénzügyi csomag, a koronavírus utáni helyreállítási alap elosztásáról is meg kellene állapodni. A német kancellár világossá tette, hogy még az ősz előtt megegyezést akar, másképpen lehetetlenné válik az Unió üzemszerű működése 2021 elejétől.

Mindezeken túl az Unió előtt áll a klímastratégiáról, a gazdaság digitalizálásáról, a Kínával, az Egyesült Államokkal és az Afrikával fenntartott kapcsolatok új alapokra helyezése, továbbá a közös menekültpolitikának való sokadik nekifutás, valamint a Brexit utáni helyzet végleges rendezése Nagy-Britanniával.

Féléves programnak ez igazán nem kevés, Merkel minden tapasztalatára, tárgyalási és nyomásgyakorló készségére szükség lesz, hogy elérje céljait.

Az ezzel kapcsolatos várakozás lényege: ha ő sem tud eredményeket elérni, akkor majdhogynem be lehet csukni a boltot.

A demokrácia-kritériumok érvényesítése az európai feladathegynek csak az egyik darabja. Nyilván pontosan ez az, amire a fő érintettek, Lengyelország és Magyarország erősen rájátszanak majd. Vezetőik tudják, jó taktikával, más ügyekben tett engedményekkel, ismét, sokadszorra megúszhatják, hogy az illiberális politika miatt bármilyen tényleges szankcióban részesüljenek. Ilyenkor az erkölcsről szavaló politikusok hirtelen mindig nagyon gyakorlatiassá válnak.

Kaczynski és Orbán ugyanakkor azt is tudják, hogy bajjal járhat számukra, hogy a jogállamiság ügyei egyáltalán terítéken vannak. Rontja minden más területen is az alkuhelyzetüket, hogy demokráciaügyben védekezniük kell.

Abban azonban bízhatnak, hogy ez csak az egyik tét a játszmában. Merkel az Unió fennmaradásáért, működőképességéért és a világban betöltött szerepéért küzd, bizonyos ügyeket el fog engedni a hatékony megállapodások megkötése érdekében. A kancellár Kínával, Nagy-Britanniával, Törökországgal egyezkedik, Magyarország a sokadik gondja csupán. A nagyhangú nacionalisták legnagyobb szövetségese saját viszonylagos jelentéktelenségük. Különösen igaz ez Orbánra: hiába szolgál mintaként a világ populistáinak, mégsem egy nagyhatalom vezetője.

Viszont, ha éppen emiatt Orbán megint megúszhatja a szankciókat, akkor ennek tudatában kell a demokrácia megóvását szorgalmazóknak is a német elnökség időszakára tekinteni. Mérsékelt várakozásokkal. Ehhez képest minden esetleges eredmény a demokrácia-kritériumok és a pénztámogatások összekapcsolása ügyében váratlan sikernek számít majd.