Elképzelem, ahogy a főnök sürgeti Cilikét, végezzen már az orosz vakcinák bemérésével, de ő köti az ebet a karóhoz, nem tágít, toppant egyet a lábával – az lesz, amit ő mond! Szögezzük végre már le egyszer, s mindenkorra a következőket;

1. Az EU nem mérte fel jól a járvány makacsságát, terjedését, virulens mutálókedvét és az erő pozíciójából, ugyanakkor a megfelelő garanciák nélkül kötött szerződéseket a gyártókkal – mindvégig egyeztetve a tagországokkal, ami szintén időigényes teendő lehetett. Bizony, számított az ár és az, hogy így a kisebb, szerényebb teljesítményű országokat sem söpörhették el az erősebbek.

2. Orbán és csapata szintén rosszul mért föl mindent, amit lehetett – erről a listát bárki kedvére összeállíthatja.

3. A kormány a külső beszerzésekkel valóban enyhíteni volt képes a belobbant járvány miatti vakcinahiányt, a gyors és nem körültekintő engedélyeztetési eljárásban többet nyomott a latban a sürgősség, valamint a politikai hozadék, mint az óvatosság. A döntés hozhatott előnyt – mind egészségügyi, mind politikai szempontból. Hogy mennyit, még nem tudható, mert közben minden más el lett hanyagolva, ugyanúgy, mint addig. A kapkodás, a koncepciónélküliség, az adatkáosz, az elektronikai és egyéb felkészültség, valamint az oltási rend újabb és újabb átdolgozott kiadásai azt sugallják, sodródunk, azt is titokzatossággal, elhallgatással, ferdítéssel, az őszinte szó hiányával. Minden partneri segítséget elhárítva, gorombán letromfolva.

4. Mára kiderült, hogy az előzetesen szerződött számokat a gyártók március végéig teljesítették, egyedül az Astra-Zeneca maradt el ettől, de az alaposan. Magyarán habosítás zajlott ebben a kérdésben is – az orosz és a kínai vakcinák foldozták ugyan a sebet, de bevizsgálásuk, ahogy láthatjuk, szintén nem gyors és az orosz oltóanyagból leszállított mennyiség szintén elmarad az ígérttől. Áprilistól, úgy tűnik, ömlenek fog az oltóanyag, igaz, a regisztráltak száma is ugrásszerűen nő a rekord halálszámok ismeretében. (A járvány kezdetén ezzel sem számolt senki.)

5. Számos olyan részlet vált ismertté máig, amely még egy jól prognosztizáló, komoly csapattal és nem egy sokszorosan szétvert szervezettel felálló ország számára is nem várt helyzetet eredményezett – ám ott gyorsabb volt a korrekció, és nagyobb az önreflexió, mi több a saját hiba beismerése. Ez segítette a közösséget az együttműködésre és nem a háborúskodásra, csata helyett a szövetkezésre és nem az ellenzék leteperésére.