Érdemes figyelni Bulgáriára. A bolgár választók leváltották az ország miniszterelnökét és kormánypártját az áprilisi választáson. A magát jobbközépnek mondó Boriszov-párt, a GERB (Polgárok az Európai Bulgáriáért) kapta ugyan a legtöbb mandátumot, de ez nem volt már elegendő arra, hogy koalíciót szervezzen maga köré. Az ellenzék sem képes a kormányalakításra, de nagy áttörést hozott, hogy olyan pártok jutottak a nemzetgyűlésbe, amelyek az eddigi gengszteruralom, a gigászi korrupció leváltását ígérték. Patthelyzet alakult ki, az elnök három kormányalakítási megbízást adott ki, de mind sikertelen volt. Rumen Radev államfő bejelentette, fel fogja oszlatni a parlamentet és július 11-re új választásokat tűz ki. Addig hivatalnokkormány irányítja Bulgária ügyeit.

A parlament azonban még működik és érdemes figyelni, mi történik benne. Ott ugyanis megkezdte munkáját az eddigi kormány elszámoltatásával megbízott különbizottság. A testületet Maja Manolova, korábbi ombudsman vezeti, aki a parlamentbe bejutott legkisebb párt vezetője. Ez a párt a „Banditák kifelé! Egyenesedj fel!” nevet viseli.

Hogyan érnek véget általában a gengszterkarrierek? Az egyik változat, amikor az állami igazságszolgáltatás nyomása alatt a maffiózók, legalábbis közülük néhány vallomást tesz, leleplezi a bűnszervezetet és benne persze önmagát is. Ehhez kell a rendőrség, ügyészség szakadatlan és odaadó munkája, megfelelő médiaháttér és társadalmi támogatás. Hiszen a maffia lényege a politikával, vagy legalábbis annak egy részével való összefonódás. Ez történt az itáliai „Tiszta kezek” ügyekben a kilencvenes évek elején, amely az addigi pártrendszer összeomlását hozta. Ez nyilván nem jelentette a maffia és a korrupt politika megszűnését Olaszországban. De az ügyészek dolgoznak. De mi történik azokban a „félig szabad” társadalmakban, ahol a maffia megszállta az államot, maga alá rendelte az ügyészséget, rendőrséget, felszámolta a független intézményeket és megszállta az állami médiát és a privát média nagy részét? Nehéz ügy. Ilyenkor a maffia áldozatainak vallomásai is nehezen törtnek át. Hacsak nem kapnak parlamenti fórumot.

Bulgáriában a rendszert nem Boriszov alkotta meg, azt szinte készen kapta. A rendszerváltás utáni különböző színezetű kormányok mindegyikének voltak kapcsolatai hazai és orosz bűnözői csoportokkal, kiépítették a maguk hálózatait, léteztek a háttérben nagyhatalmú oligarchák, akik médiával, más szolgáltatásokkal segítették az őket etető pártokat. Boriszov azonban új minőséget vitt be a rendszerbe. A korábbi baloldali, vagy konzervatív politikusoktól eltérően őt nem terhelte ideológia, elsősorban a népszerűségre és a pénzre utazott. Tíz évnyi kormányzása alatt Bulgária megmaradt az EU legszegényebb, legkorruptabb országának, ahol a legrosszabb a sajtószabadság helyzete.