Ónody Gomperz Tamás Mit bontanak le pontosan az Erzsébetvárosban, és mit lehet tenni ellene?

Bejárta a sajtót az a hír, hogy a Közvágóhíd, a Radetzky-laktanya és a Heinrich-udvar után az az épület is eltűnhet Budapestről, amelyet az értő közönség a Wichmann-kocsmáról ismer. Sajnos az értesülés igaz, a „örökségvédő” kormány illetékes szerve engedélyt adott az örökség lebontására, az építésügyi jogköreitől megfosztott helyi önkormányzat pedig nem tudja hatósági eszközökkel megakadályozni a NER valamelyik lovagjának terjeszkedését. Az eredeti cikk ugyanakkor azt tartalmazta, hogy a Kazinczy utcai kultikus hely a Király utca 23, 25, 27 és 29 szám alatt található házakkal és játszótérrel együtt esik áldozatul a megalomán szállodaépítési beruházásnak. Ismerve a környéket, ennek az utcaszakasznak a teljes átszabása még tiborczos léptékkel mérve is erős húzásnak tűnne, ezért megkerestük az erzsébetvárosi önkormányzatot, hogy kiderüljön milyen nyomvonalon haladhat majd a polgári buldózer.

Kovács M. Veronika tájékoztatásából az derül ki, hogy a szóban forgó öt ingatlan helyzete nem ugyanolyan. Ez azért fontos, mert ily módon az egyes épületek megmenekülésének esélye sem egyforma.

Idézzük a hivatal kommunikációs vezetőjének válaszát: „A két ügy – a Király utcai és a Kazinczy utcai házak – a vevők szempontjából nem függ össze: a Király utcában a Sunbelt Kft., míg a Kazinczy utcában a RUM Garden a vevő. Bár tény, hogy az ingatlanok közel vannak egymáshoz. A Király u. 23-29. alatti ingatlanok ügye 3 lakóházat, és egy telket érint, ahol jelenleg egy játszótér van. A lakóházak értékesítésének története Hunvald György polgármestersége alatt kezdődött, a házak eladásáról 2003-ban kötöttek szerződéseket, de 2008-ban – tehát még mindig a Hunvald-érában – az önkormányzat ezektől elállt. Hosszú pereskedés után a bíróság az önkormányzatnak adott igazat. Majd 2019-ben, tehát a Fidesz, vagyis Vattamány Zsolt vezette önkormányzat idején kötöttek újra szerződést. Ez a jelenlegi kerületvezetés jogértelmezése szerint törvénytelenül történt meg. Egyrészt a fideszes kerületvezetés áron alul, Erzsébetváros szempontjából előnytelen feltételekkel próbálta meg értékesíteni az ingatlanokat, másrészt úgy vállat kötelezettségeket a szerződéssel összefüggésben, hogy ennek nem volt meg a pénzügyi alapja. A szerződésekkel összefüggésben jelenleg két polgári és egy büntető eljárás van folyamatban. Az önkormányzat jelenleg azért harcol, hogy a Király utcai ingatlanok a tulajdonában maradjanak, azokat ne lehessen lebontani, és ne épülhessen fel a Sunbelt Kft. elképzelése szerinti ötemeletes hotel. A játszótérre vonatkozóan előszerződés jött létre, végleges adásvételi szerződés nem. Ezt a vevő bírósági úton akarja létrehozni, ez jelenleg per alatt áll, azért küzdünk, és azt kértük a bíróságtól, hogy ne hozza létre a szerződést.”

Tehát a Király utcai három épületet és azt a játszóteret, ahol a környék összesen tíz darab fájából hét küzd az életben maradásért, a bíróság még megmentheti. A Kazinczy utcai házat, amelyben a magyar kártyát egykor megalkották, és amelyben a Wichmann-kocsma működött, azonban nem védi semmi azok után, hogy a kormány évekkel ezelőtt megszüntette a műemlékvédelem rendszerét, és az önkormányzatoktól elvette az építésügyi döntéseket a tavalyi választási kudarc után. Nem azért állították vissza a pártállami tanácsrendszert, hogy az emberek belepofázzanak abba, mit épít valamelyik nertárs a településükön.

Az erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal e tekintetben joggal hivatkozik arra, hogy a rombolást nem tudja megakadályozni. Ami nem jelenti azt, hogy teljesen fegyvertelen lenne a küzdelemben. Például elindíthatna egy útburkolat felbontással járó közműellenőrző munkálatot a Kazinczy utcában (kerületi tulajdon), amit aztán a pénzhiány hivatkozva leállít. Lesz ott egy szép nagy gödör néhány évig, ami miatt a munkagépek sem tudnak felvonulni. (Az autósoknak teljesen mindegy már, hogy a forgalomszabályozási okokkal nemrég kialakított labirintusban még egy nehezítő elem megjelenik).

De ez csak egy ötlet, biztos akad jobb is. A kérdés egyedül az, hogy az ellenzéki pártok meglátják-e az identitásképző, szimbolikus politizálás lehetőségét ebben a történetben. Az egyik oldalon a pufimellényes tolvajok, akik minden értéket eltipornak, a másikon pedig ők, a tisztakezűek, akik a helyiek nevében minden egyes házért megküzdenek.

A hangsúly a küzdésen van, ami alatt nem egy Facebook posztra kell gondolni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.