Nincs köztünk kémia!

| 2021.08.03. 12:16

Olvasási idő kb. 4 perc

Több az orvos, több a tanár – hallani az illetékesek kemény cáfolatát arra, amit az érdekvédelmi szervezetek állítanak, mármint hogy sem ebből, sem abból nincs elég. A statisztika öl, butít és nyomorba dönt, ha kívánságok szerint keverjük, majd állítjuk össze adatait, ezt a hivatalos inflációs számok és tapasztalataink összevetésekor havonta gyakorolhatjuk. Gondolom, így van ez az oktatásban és az egészségügyben is – mert azt általában nem kötik az orrunkra, hogy hol sok, hol elegendő és hol rettentő kevés az orvos és a pedagógus. Nem véletlen, hogy akad falu, ahol majdnem milliós négyzetméteráron felhúzott lakással csábítanának szakembert, s van város, ahová nem szükséges semmi – igaz, rendre érkeznek hírek bezárt kórházi osztályokról, nem betöltött háziorvosi státuszokról.

A központosított intézmények teljes erőből védik a mundért, de már az sem a régi – nem a hivatás mundérjáért küzdenek, nem alkalmazottjaikért állnak ki, hanem azért, hogy le ne tromfolják őket odafentről. Olyan ez a megfelelési kényszer, mint a rossz helyen összeillesztett szivattyú, amelyik kinyomja, és nem beszívja a vizet.

Elfogadnám én azt is, hogy nem kell mindenhová kémiatanár, ám gyanítom, hogy az érvek sántítanak, mert nem a nehezen összeverbuvált községi kisiskolákból hiányoznak a szaktanárok, hanem onnan, ahol nagyon is szükség volna rájuk. Mellékesen kiderül, hogy a minisztérium lebutított képzéssel orvosolná a tanárhiányt. Ennek tükrében még groteszkebb, ahogy a Klebersberg Központ elnöke teljes menetfelszerelésben utasít vissza minden problémát, amelynek enyhítéséért küzdenie kéne. 

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés