
„Legyen előbb erőnk, aztán igazunk, és ne fordítva.” (Orbán Viktor)
Az állampárt vallási tagozataként működő katolikus és a református egyház vezetői nyilván pisszenni sem mernek ilyenkor, a költségvetési utalások számolgatása közben különben sem érnek rá teológiai kérdésekkel foglalkozni, ezért pusztán a jegyzőkönyv kedvéért rögzítjük helyettük is: eredetileg, még mielőtt politikai termékké változtatták volna, a kereszténység azt tanította, hogy az igazság előbbre való, mint az erő.
Ellenpróbaként képzelje el mindenki azt, hogy a fenti szavakat a katonák által lefogott és a hatalom által keresztre feszített Jézus mondja ehelyett:
„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”
A két kinyilatkoztatás összebékítése talán még Balog püspökminiszternek se menne könnyen, bár ő Jézust már régen kiírta Viktor evangéliumából.
Természetesen van olyan nézet, amely szerint az erő áll mindenek felett, az igazság legfeljebb mögötte kullog, de az még véletlenül sem a kereszténység megalapítójától származik, hanem a fasisztáktól.
És amikor valaki fog egy üres papírt, felírja rá a fasizmus szótári definíciójának egyes pontjait az erőkultusztól a liberalizmus ellenességen át a populista nacionalizmusig, aztán egymás után pipálja ki őket, ahogyan a Fidesz politikájának és retorikájának jellegzetességeit veszi sorra, majd levonja az ebből adódó egyetlen logikus következtetést, akkor kikérik maguknak a minősítést.