Tíz év kudarc Szíriában

Miklós Gábor | 2021.03.16. 15:53

Címkék:

Szíria

Olvasási idő kb. 6 perc

Az, ami tíz év alatt történt Szíriában, a világ szégyene. Nehéz lenne egyetlen komoly szereplőt, nemzetközi szervezetet, nagyhatalmat, vallást megnevezni, amely tisztességesen járt el ezzel az országgal, népével szemben. Világblamázsnak is nevezhetnénk, ha nem lenne akkora a baj: meghalt 117 ezer civil, közülük 22 ezer gyerek, és 271 ezer katona vagy milicista, szétesett az ország, milliók menekültek el otthonukból, megszűnt a szolidaritás, nyomor, gyűlölet és pusztulás arat. Ezzel járt a szíriai polgárháború, amely tíz éve kezdődött egy a félreeső dél-szíriai városban, Daraa-ban, a jordán határ közelében.

Nem részletezem a hosszú, gyászos történetet. A szíriai emberek – követve az Arab tavasz szellemét – szabadulni akartak a korrupt diktatúrától. Demokráciát akartak, esetleg a múlt tisztázását, meg akartak szabadulni az uralkodó állampárt korrupt bürokráciájától, az elit pökhendi uralmától, a kiüresedett állami ideológiától. Az ország fellázadt. Egy ideig úgy látszott, hogy az Aszad-rezsim más diktatúrákat követve összeomlik. Ez nem következett be, sőt, a rendszer köszöni szépen, a mai napig létezik, ha megtépázva is.

Mi tartotta életben a diktatúrát?

  1. A rendszernek erős bázisa volt az erőszakszervezetek, az állami apparátus, a titkosszolgálatok hálózata. A diktatúra korábban szövetséget kötött a szunnita nagypolgársággal, s ezek kitartottak mellette. Az erőszakszervezetek bázisa a síitákhoz közelálló alavita vallási csoport volt. A hadseregben és az államapparátusban keresztény és drúz elemek is főszerepet játszottak. Ezek a vallási-etnikai csoportok kitartottak a diktatúra mellett, mert védelmet reméltek a szekuláris nacionalista rezsimtől a szunnita többség vallási türelmetlenségétől. Félelmük megalapozott volt. A rendszerellenes erők között nagyon gyorsan vezető szerephez jutottak a szélsőséges iszlám erők, ami végül az „Iszlám Állam” gyilkos uralmához vezetett Szíria tekintélyes részén.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés