Vidnyánszky panasza

Lakner Zoltán | 2020.09.07. 08:26

Olvasási idő kb. 6 perc

Sok szempontból példaértékű, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán történik, 2020-ban, az Orbán-rendszer tizenegyedik évébe lépve.

Egyebek mellett abból a szempontból is, ahogyan a hatalom képviselői egy évtized után is képesek magukat sajnáltatni.

A Színmű fölé létrehozott kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila mindegyre az egyetem tárgyalásképtelenségére panaszkodik, meg arra, hogy jobbító törekvéseivel szemben egy „hadsereg” áll. Megemlítette a két rettegett szót is ezzel kapcsolatban, miszerint internet és Amnesty, mely utóbbi szervezet állítólag sztrájkra készíti fel az egyetem dolgozóit.

Lehet abban igazság, hogy az egyetem saját belső világa nehezen feltörhető. Bizonyosan felhalmozódtak szakmai sérelmek azzal kapcsolatban, akár évtizedekre visszamenőleg, hogy hogyan és kik csalódtak, mert nem válhattak a képzés részévé, meghatározó személyiségévé.

Egészen pici zárójelben tegyük hozzá: a világon nincs olyan intézmény, szakmai közösség, amelyről ilyesmi ne volna elmondható. A belső szakmai fejlődéssel járó erős kohézió sokszor a kelleténél jobban lezárja a külső határokat. Vidnyánszkynak meg éppenséggel lehetősége volt arra az elmúlt években, hogy létrehozza a saját színházi iskoláját Kaposváron, csak éppen nem sikerült neki.

Különben is, a koronaékszer a Színház- és Filmművészeti Egyetem budapesti, Vas utcai központi épülete, amit részben elfoglalni, részben leváltani készül. Épül majd egy új kampusz, ami bizonyára a NER építőipari bizniszének se fog rosszat tenni, különösen ezekben a gazdasági válságos időkben. A kurátoroknak amúgy is az az egyik fő érve, hogy eléggé lepattant az egyetem infrastruktúrája. Mintha ennek a fejlesztése, finanszírozása nem pontosan ugyanattól az államtól függött volna mindeddig, amely az új felállásban az egyetemi vagyont az alapítványra bízza és a kezelésére a MOL-tól delegál megbízhatónak ítélt menedzsereket.

Csak hát az állam ezt a pénzt Vidnyánszkynak szánta, miként az átalakított TAO-pénzeket is, nem a politikailag megbízhatatlannak tekintett eddigi egyetemi vezetésnek.

A Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, és immár az egyetemi kuratórium elnöke a párbeszéd hiányán kesereg. Hogy nem most, hanem már egy évtizede nincs párbeszéd. Az egyetem állítólag „nem szolgálja ki” hallgatókkal – jelentsen bármit is a kiszolgálás – a Teátrumi Társasághoz tartozó színházakat, amelyek, legalábbis darabra, a színházak többségét adják Magyarországon.

Hát, igen, mivel a vidéki színházakat már korábban elfoglalták.

Biztosan a hiányolt párbeszéd jegyében történt, hogy még a járványügyi veszélyhelyzet feloldása előtt beadott a kormány egy törvényjavaslatot, amelyben a Színmű alapítványosítását a korábban emlegetett 2021. januári időpontról 2020. szeptemberre hozta elő. A törvényt a tiltakozások ellenére július 3-án, két hónappal az őszi félév kezdete előtt fogadta el a parlament. Ha valaki járt már oktatási intézmény közelében, tudja, ez önmagában nonszensz.

Aztán jött az egyetem kuratóriumi tagokra tett javaslatainak lesöprése, a szenátus teljes jogfosztása. Az egyetem új gazdái heteken át, már új hatalmukra készülve nem kezdeményeztek hivatalos átadás-átvételi tárgyalást. A tiltakozásokra viszont bagázsozással feleltek, meg a hallgatók – most is zajló – kiskorúsításával, hogy úgymond őket félrevezetik, befolyásolják.

A hallgató tehát hallgasson.

Vidnyánszky most tárgyalna, amikor már mindent eldöntöttek. És panaszkodik, egyre panaszkodik, hogy nem akarnak vele beszélni, meg jön vele szembe egy hadsereg.

Rátóti Zoltán a nemzeti, keresztény elemeket hiányolja a képzésből, de erre tanmenetszerű megoldást nem kínál. Gulyás Gergely miniszter másik épületbe vinné az oktatást, amivel tanúbizonyságát adja annak, hogy fogalma sincs egy művészeti képzés technikai és közösségi feltételeiről. A kormánysajtó tombol, miközben kifejezetten nem ellenzéki és sok esetben soha nem politizáló művészek állnak őrséget a Vas utcában vagy vettek részt az élőláncban.

Vegyük észre továbbá, a Színműt legyalogolni készülők – miközben folyton az őket érő politikai támadásra panaszkodnak, és keresztény értékekről mantráznak – mindössze két dologról tudnak beszélni: pénzről és politikáról.

Az Alapjogokért Központ „történelmi” videófilmjéből nagyjából az is kiderülhet mindenki számára, mire lenne jó a művészet a kormánynak: ideológiai segédcsapatnak.

Azt is tudjuk Balázs Pétertől, hogy az alternatív színjátszás tarthatatlan állapot, hiszen általánosan kell tudni színészkedni, a darabokban pedig nem kellene a földről reggelizni, mert az liberális. Igaz, neki már Brechttel is baja volt, amikor a Vígszínház vezetésére pályázott.

Szóval összességében a kormány megpróbálhatja majd izomból (nem erőszakkal, de mondjuk járványügyinek mondott intézkedésekkel, vagy a villany lekapcsolásával) lenyomni a Színmű ellenállását, játszhat – mint már oly sokszor – a tiltakozók kifáradására, és még új épületben is létrehozhat egy másik intézményt ugyanazon a néven. Sok minden történhet, már csak azért is, mert a tiltakozók leleményessége, bátorsága és elszántsága eddig is meglepte a kormányt és a kuratóriumot.

A nagy szimbolikus térfoglalás tervének azonban szemmel láthatóan lőttek.

Ez nyilván valóban ok a csalódottságra Vidnyánszkynak, mégis, első körben legalább annyit megtehetne, hogy a hatalom mindent vivő embereként végre abbahagyja az állandó panaszkodást.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés