Könyvajánló

Ez csak mese

Kormos Lili

Vannak szövegek, amelyek úgy egyensúlyoznak valóság és mese határán, hogy első olvasásra kissé zavarba hoznak, mert nem tudom, mit is gondoljak róluk, hogyan viszonyuljak hozzájuk. Állandóan az a kérdés zakatol a fejemben, hogy akkor ezt most hogyan is kellene értenem? Majd eljön a feloldozás pillanata, amikor végre rájövök, hogy ezt talán nem is érteni kell. Elég, ha elfogadok valóságnak bármit, amit a szerző papírra vetett. Nincs ennél felszabadultabb olvasás, és mivel a maga teljességében ritkán adatik meg, így mindig örülök, ha váratlanul felbukkan egy olyan könyv, amely ennyire magával tud ragadni.

Elolvasom

Egy anya ára

Kormos Lili

Ma, Magyarországon illegális eljárásnak számít a béranyaság, a petesejtdonáció pedig annyira túlszabályozott, hogy sokan inkább bele sem kezdenek. Azonban a tiltás mit sem ér, amikor egy olyan erős vágyról beszélünk, amit csak egy nő tud érezni, ha gyereket szeretne. Az igényeknek pedig mindig akadnak kiszolgálói is, hiszen minden elérhető – csak győzzük megfizetni az árát.

Elolvasom

A zsidó konyha varázslatosan hétköznapi világa

Kormos Lili

Horváth Ilona még mindig a kezdő háziasszonyok védőszentje, de sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy alapműve 1955-ben először megjelent. A szakácskönyvek reneszánszukat élik, a legnépszerűbbek azok, amelyek mernek többek lenni puszta receptgyűjteménynél. Válaszoljanak bár speciális igényekre, reagáljanak a legújabb trendekre vagy a merészkedjenek a szépirodalom mezejére, minél egyedibb annál jobb. Élmény a szemnek, a szájnak, de még az agynak is. Sőt, talán a léleknek is.

Elolvasom

Max Porter: Olyan lettem, mint egy démon, aki felszívja az emberek fájdalmát

Kormos Lili

A Bánat egy tollas állat című Max Porter regényben egy anya váratlanul meghal, egy apa pedig egyedül marad a fájdalmával és a két kisfiával, ameddig meg nem érkezik hozzájuk a titokzatos Varjú, aki segít a családnak visszarázódni az életbe. A PestText fesztivál alkalmából Budapestre látogató szerzővel gyászról, mítoszokról, őszinte gyerekekről, illetve az épp a gyerekekkel őszintétlen felnőttekről beszélgettünk.

Elolvasom

Szerbusz, Mesijás

Kormos Lili

Van, amikor könnyen jön, amikor ez a két oldal szó szerint kiszakad belőlem. Máskor nehezebben, úgy kell leásnom minden szóért, sőt néha abban sem vagyok biztos, hogy léteznek egyáltalán azok a szavak, amelyekre szükségem van. A tapasztalat az, hogy minél mélyebben érint egy könyv, annál nehezebben tudom leírni, miért gondolom azt, hogy ezt másnak is el kéne olvasnia. Mert ami ennyire felkavaró, ami ennyire mélyen érint, az az enyém, mindenestül, és nem biztos, hogy hozzáférhetővé akarom tenni, ha akarom egyáltalán.

Elolvasom

A magány variációi

Kormos Lili

Megannyi oka lehet annak, hogy úgy érzem, egy könyv a szívem közepébe talál, de talán akkor a legerősebben, amikor egy szerző képes arra, hogy megtalálja azokat a szavakat, amelyekkel leírható mindaz, ami bennem megfoghatatlan. Érzés, hangulat, pillanatnyi kedélyállapot. Marie Aubert a Felnőtt emberekkel bizonyította, hogy képes erre, nemrég megjelent novelláskötetére épp ezért az átlagosnál is kíváncsibb voltam.

Elolvasom

Újra kell gondolni a hatalommegosztást a technológia uralta világban

Lakner Zoltán

Nemhogy a közéleti viták hangnemét és szerkezetét, de az egész élet, a közösségi érintkezés, a véleménycsere és vita szó szerint valamennyi területét átalakítja a rohamosan bővülő digitális tér és az önmagát fejlesztő mesterséges intelligencia. Mindez akkor is súlyos kérdéseket vet fel, ha az államé, és akkor is, ha a technológiai óriáscégeké a kontroll az adatok és a befolyásgyakorló eszközök felett. Jamie Susskind Politika a jövőben című könyve ezeknek a változásoknak a demokráciára és az értékválasztásainkra gyakorolt hatásait vizsgálta. Amit Susskind ír, az sem nem utópia, sem nem disztópia, sokkal inkább ösztönzés arra, hogy gondoljuk végig, milyen változás részesei szeretnénk lenni.

Elolvasom

Gyász a téboly idején

Varga Amara

Vajon mit tennék, ha egy felfegyverzett, dühödt horda elfoglalná a lakásomat, miközben hatodszor megyek le aznap a pékhez kenyérért, ami persze nincs? Ott állnék teljesen kiszolgáltatva nekik a saját tulajdonom előtt, az egyetlen menedékem előtt, ahová visszahúzódhatok ideig-óráig az elszabadult őrület elől, és nem tehetnék semmit. A rendőrség nem segít, hiszen már ők is rég az egyik erőszakos banda „részévé” váltak. Esetleg még lelövethetném magam.

Elolvasom
Keresés