„…ami a testet és a lelket oly kellemesen tartja együtt”

Lénárd Sándor / A római konyha

Kormos Lili | 2022.01.24. 18:30

Címkék:

gasztronómia

Olvasási idő kb. 6 perc

Vannak italok, amiket különleges alkalmakra tartogat az ember, vannak ruhák, amiket csak igazán delikát helyekre vesz föl és vannak könyvek, amik soká várják a polcon, hogy elérkezzen az ő idejük. Amikor viszont eljön a pillanat, egy könyv esetében legalábbis, biztosak lehetünk benne, hogy tökéletes lesz.

Mert a bor, ha nem jól tároljuk, tönkremehet, a ruhát kihízhatjuk, de abban a ösztönben, ami egy régóta várakozó könyvhöz vezet bennünket, egyszerűen nem lehet csalódni, ezt tapasztalatból tudom.

Lénárd Sándornak A római konyha című műve afféle Szent Grál az irodalom és a gasztronómia szerelmeseinek, én is hosszan álltam sorban mindenféle antikváriumi várólistákon, mire végre megérkezett a megváltó e-mail: indulhatok, a vágyott könyv megérkezett. Na most ehhez képest évek teltek el, mire végre elmélyültem Lénárd sokat emlegetett, és sokak által magasztalt kulináris világában.

Nem lustaság volt ez, nem is a hódításnak az a fajta l’art pour l’art változata, ami nem tervez hosszú távra, ami csak megszerzéstől-megszerzésig képes látni az utat maga előtt. Egyszerűen annyi magasztaló, sőt rajongó kommentet, cikket, bejegyzést olvastam erről a keskeny, királykék kötetről (nekem egy 2004-es kiadás van meg), hogy úgy éreztem, nem vagyok rá felkészülve. Valahogy olyan volt, mintha azt mondanák, hogy rendben, holnap találkozhatsz az igazival, a nagy szerelemmel, négykor vár a Nyugati téren, az óránál, ne késs el. Egy ilyen, látatlanban is tökéletes találkozás megrémít, óvatossá tesz, engem legalábbis biztosan. Úgyhogy Lénárd Sándor csak várt és várt, hogy végre összeszedjem a bátorságom, és elmenjek egy randevúra.

A könyvbe már a bevezető anekdotánál szabályosan beleszerettem, öt-tíz oldallal később pedig már az sem volt kérdés számomra, pedig akkor még el sem értem a receptekig, hogy miért tartják olyan sokan gasztro-irodalmi (nem szeretem ezt a szót, de mit van mit tenni, hát leírom) alapműnek. Először is azért, mert önmagában már a Vegyünk… című bevezető fejezet is olyan lenyűgöző, hogy megérne egy tanulmányt. Lénárd Marcus Gavius Apicius művétől indít, az első írásos dokumentumtól, mely megőrizte a római konyha lényegét. Végigveszi, hogy s mint hányódott kolostorok, múzeumok mélyén, hogy elsősorban orvosok és nem filozófusok vették észre, milyen fontos művet tartanak a kezükben, mert mint ennek a cikknek a címe is jelzi, csak a lélekkel foglalkoztak és ezt a testet-lelket oly kellemesen összetartó fenomént figyelmen kívül hagyták. Lénárd úgy ír, ahogy csak kevesen.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés