Kormos Lili Íme, egy könyv a lelki jelenségekről, amit kötelezővé kellene tenni

Ez most normális? Igen, az.

A közösségi média sajátossága, hogy nincs olyan téma, amelynek, legalábbis látszólag, ne lenne végtelen számú szakértője. Két kattintással hasznos és kevésbé hasznos tanácsok garmadáját szabadíthatjuk magunkra. Egy pontatlan recept esetén legfeljebb rossz lesz a sütink, de vannak olyan területek, mint például a pszichológia is, ahol komoly károkat okozhat, ha valaki megfelelő szaktudás nélkül, saját végtelen bölcsességére támaszkodva osztogat tanácsokat – és sajnos egyre többen vannak ilyenek.

Az Instagramot sokszor magam is a pokol hetedik bugyrának tartom, vannak viszont olyan profilok, amelyek miatt megéri használni az applikációt. Ilyen a 2020-ban indult Mélylevegő Projekt is. A profilt fiatal pszichológusok hozták létre és közérthetően, de a megfelelő tudás birtokában tesznek közzé bejegyzéseket szorongásról, depresszióról, hangulatzavarokról és úgy általában, a mentális egészségről. Nemrégiben pedig, a híradózás mellett most már könyvkiadással is foglalkozó Szabados Ági és a Mélylevegő Projekt összefogott, és megjelentették az ElmeRülő című könyvet.

Engem személy szerint kiráz a hideg attól, amikor valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt a könyvet mindenkinek kötelezővé tenné, de az ElmeRülő kapcsán bennem is felmerült, hogy tízből nyolc ember számára egész biztosan hasznos olvasmány lenne, és ebbe a nyolcba saját magamat is belesorolom.

Ugyanis hiába vagyok már annak a generációnak a tagja, amelyiknek nem kell külön magyarázni, hogy ­pszichológushoz járni nem ciki, olyannyira nem, hogy én magam is jártam terápiába, elég nyíltan merek beszélni az érzéseimről, jókról és rosszakról egyaránt, mégis adódnak olyan élethelyzetek, amelyekben az érzelmi válaszreakcióimat látva megtorpanok, hogy úristen, ez most normális? A válasz pedig legtöbbször az, hogy igen.

A minket körülvevő világ ugyanis, pandémiástól, közösségimédiástól, netflixestől, online randizástól, mindenestől egyrészt olyan sebességet diktál, amellyel nagyon nehéz lépést tartani, sőt megkockáztatom, hogy nem is lehet, minek következtében az idegrendszerünk, a lelkivilágunk túlterhelődik. Másrészt pedig, hogy egy csodálatos közhellyel éljek: modern világ, modern kihívások.

Egyre több tényező tud szorongást generálni, egyre több, heves érzelmi reakciót kiváltó hatás ér bennünket, s ezeknek nemhogy a kezelése, de önmagában a megélése is megterhelő folyamat, vagyis egyre könnyebb azt érezni, hogy valami nincs rendben velünk.

És akkor itt jön például az ElmeRülő, ami először is rögtön tisztázza, hogy de, minden rendben van, majd következik az általános áttekintés, amelyben például kifejtik, hogy a lelki betegség és a lelki egészség nem két elvágólagos, egymást kizáró állapot, sőt nagyon is létezhetnek együtt, és szoronghatunk akkor is, ha alapvetően elégedettek vagyunk az életünkkel. Amilyen triviálisnak hangzik, annyira fontos ez, a legtöbben ugyanis még mindig azt gondolják, hogy vagy minden jó, vagy minden pocsék, ezzel szemben a helyzet az, hogy ezek akár egyszerre is igazak lehetnek, és ezt most már nem csak én mondom, hanem egy szakemberek által jegyzett könyv is megerősíti.

Szóval a bevezető után jönnek az egyes fejezetek, amelyek a leggyakoribb mentális betegségeket veszik górcső alá. A fejezetek a leggyakoribb tévhitekkel és azok tisztázásával kezdődnek, ezt követően részletesen bemutatják az adott zavart, végül pedig gyakorlatban is alkalmazható tanácsokat adnak, amelyek akkor is jól jönnek, ha mi magunk élünk át hasonlót, de akkor is, ha valamelyik barátunk, közeli hozzátartozónk szorul segítségre.

A könyv egyetlen hibájáról egyébként itt kell említést tennem, számomra ugyanis, amilyen egyértelműnek tűnt a felépítése a bevezető alapján, annyira nehezen volt követhető a gyakorlatban. Vizuálisan kicsit zsúfolt, és emiatt nem egyértelmű, hol húzódnak a fejezetek határai, vagy hogy az adott fejezeten belül aktuálisan épp melyik résznél tartunk. Az ilyen jellegű könyvek egyik sajátossága, hogy a szerkezeti egységeket nagyon világosan építik föl, pláne akkor, ha van egy ilyen, egyértelműen meghatározott szerkezete az egyes egységeknek, mint itt is.

Tagadhatatlanul szép kiadvány, tényleg élmény kézbe venni, de az az erős vizuál, ami az Instagramon tökéletesen működik, itt egy picit sok lett.

Tartalmi oldalról viszont nem tudok, nem is akarok belekötni az ElmeRülőbe, sőt megemelem a kalapom, amiért vállalták, hogy nem csak általánosságban beszélnek szorongásról, depresszióról, hanem olyan, a napjainkban egyre inkább jellemző és egyre több gondot okozó konkrét jelenségekhez kötik őket, mint amilyen az imposztorszindróma, a ­ghosting, a vizsgaidőszak utáni depresszió, vagy épp a kapunyitási krízis. Ezek ugyanis, bár elsőre nagyon is bagatellizálható kérdések, komoly hatással vannak annak az életére, aki elszenvedi őket. Az imposztorszindróma több mint önbizalomhiány, a ghosting pedig nem csak arról szól, hogy valakinek volt egy pocsék randija. Mélyebben gyökerező és mélyebben ható jelenségek ezek, és a megismerésük, megértésük hasznos lehet annak is, aki átéli őket, mert például nem fogja a szőnyeg alá söpörni a saját érzéseit, és hasznos lehet a környezetének is, hiszen innentől kezdve érteni fogják, hogy mi nyomasztja a másikat, és ahelyett, hogy a saját mérgező pozitivitásukat ráerőltetnék (hogy egy újabb fejezetet említsek, egyúttal az egyik kedvencemet, valamennyi közül), valóban jól tudnak majd segíteni neki.

Az ElmeRülőnek már a lapozgatása is megnyugtatott, így miután a saját szorongásaimat félre tudtam tenni, azon gondolkodtam, hogy tényleg milyen jó lenne, ha ezt a könyvet nagyon sokan elolvasnák. Mert talán nem ijednének meg saját maguktól, talán empatikusabbak lennének a környezetükkel, talán nem söpörnék a szőnyeg alá, hogy lelkük is van, nem csak testük, és bizony a lelkük is ki tud fáradni néha. Meggyőződésem, hogyha először jobban bánnánk magunkkal, aztán a környezetünkben élőkkel, akkor nem is hiányozna sok ahhoz, hogy jobban éljük a mindennapjainkat. Ez persze messzire vezet, úgyhogy most maradjunk csak annyiban, hogy olvassák az ElmeRülőt, nem fognak rosszul járni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.