Kormos Lili Mesék, amik rosszul végződnek

Jon Fosse / Trilógia

Jon Fosse Trilógiájának nyitótörténete, az Álmatlanság olyan, mint egy modern népmese, kortárs mítosz. Ott a két tisztaszívű, bár az élettől meggyötört fiatal, Asle és Alida, ott a képmutató felnőttek, ott a kihívás, és persze ott van minden mítoszok legerősebb mozgatórugója, a sors is. Fosse azonban nem rejti a végzetet banális véletlenek álcája mögé, és a hősei sem az istenek kénye-kedvének kiszolgáltatott áldozatok. A Trilógiában kevés a kinyilatkoztatás, viszont annál több a kérdés, a válaszokat pedig nem adják könnyen.

Asle és Alida szinte még gyerekek, de de szeretik egymást, mindent megtennének a másikért, talán nincs is ennél tisztább, megkérdőjelezhetetlenebb érzés, mégis, mindenki eltaszítja őket. Hiába rója esőben, hidegben, sötét éjszakában a norvég halászfalu utcáit egy fiatalember és várandós kedvese, sehol nem adnak nekik szállást, mert bűnben élnek, mert nem házasok, mert ezt a gyalázatot senki nem veheti magára.

Ha ez egy másik könyv és egy másik történet lenne, akkor egy ponton legalább egy fogadós megkönyörülne rajtuk, és éjszakázhatnának az istállóban, de hát Alida nem Mária, és nem a megváltót készül a világra hozni, így a könyörületről is le kell mondaniuk. Ezek a köztiszteletben álló, rendes, becsületes polgárok ugyanis, akik magukra afféle morális világítótoronyként tekintenek, egy általuk teremtett és őket igazoló Isten nevében megtagadják a segítséget, aztán nyilván elégedetten teszik be maguk mögött az ajtót, mert ma is rendesen viselkedtek. Sorsukra hagyják a fiatalokat, ahogy magukra hagyták őket a szüleik is, igaz, nem minden esetben szándékosan, és egy adott ponton Asle szívéből elfogy a bizalom, vagy a remény, hogy valaha is jobb lesz. Hiába biztatja magukat, hiába kapaszkodik abba, hogy majd jobb lesz, ő is tudja, tudnia kell, hogy nem lesz jobb, különben nem követné el a gyilkosságokat, amik később majd az ő vesztét is okozzák.

Nem minden népmesének a vége az, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, és vannak mítoszok, ahol a hős nem győzi le a sárkányt. A legtöbb történet viszont nem eleve vesztett helyzetből indul, sőt egész sokáig kitart az érzés, hogy lehetne, vagy lehetett volna másképp is. A végén persze kiderül, hogy nem lehetett volna, hiszen ez volt a sors akarata, de legalább egy kicsit, egy egészen kicsit lehetett hinni. Asle és Alida esetében viszont az első pillanattól kezdve lehet tudni, hogy csak a bukás eleve elrendeltetett, a kérdés pusztán annyi, hogy mennyi megpróbáltatáson mennek keresztül addig. A lány is tudja, a fiú is tudja ezt, de csöndben mennek tovább, bandukolnak egymás mellett, és hiába tudják, hogy nincs esély, azért egy kicsit bíznak. Mert hátha, mégis.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!