Kormos Lili Pest megér még egy könyvet

Koniorczyk Borbála / Merker Dávid / Hosszúlépés Budapesten

Pest megér egy estet – vagy többet is. Ott van Szerb Antal Budapest kalauza, ott van Térey János könyve, az Átkelés Budapesten, de szerintem idefér Legát Tibortól a Közlekedik a főváros is, elvégre az is Budapesthez tartozik, hogyan jutunk el a-ból b-be. Egy szó, mint száz, sokan és sokféleképp megírták már a fővárost – és most itt a Koniorczyk Borbála és Merker Dávid által jegyzett Hosszúlépés Budapesten is. 

Az egyetemen volt egy reprezentáció-elméleti kurzusom, mindjárt az első félévben, és ott tette fel a kérdést egyszer a tanár, hogy mit gondolok, ki vagyok én? Mire azonnal rávágtam, hogy természetesen diák. Erre visszakérdezett, lány nem vagyok? A szüleim gyereke nem vagyok? Valakinek a legjobb barátja? Olyan ember, aki fél a sötétben/nem szereti a tejet/sír a filmeken, ez nem mind-mind én vagyok? Hát valahogy így van ez a városokkal, esetünkben Budapesttel is.

Mert ez főváros, város, amelyet folyó szel ketté, város, ahol nagy művészek éltek és alkottak, város, mely átélte az ostromot, város, ahol néha a kultúra meg az élet pezsgett, máskor csak a keserűség, és ha ezektől a nagy volumenű eseményektől eltekintünk is, akkor ez az a város is, ahol emberek szerelmesek lesznek, iskolába viszik a gyerekeiket, megkóstolják életük legfinomabb csokis süteményét, vagy épp írnak egy akkora slágert, amit több mint ötven évvel a haláluk után is ismernek és énekelnek, nem csak Budapesten, de a világ bármelyik pontján.

Egy város sokkal több puszta funkcionalitásnál és néhány olyan épületnél/múzeumnál, amelyeket egy osztálykirándulás keretén belül érdemes megnézni. Egy városhoz, először is, hozzátartoznak az emberek, és minden helyszín, amely szerepet játszik az életükben, legyen az játszótér, mulató, színház vagy épp közpark. De ugyanígy, hozzátartozik a sötét oldala, a dinamikája, ahogy napról-napra, hétről-hétre változik, az igaz történetei, a legendái, a múltja és a jelene, egyszóval nagyon sok összetevőből áll össze a városkép, csak ezt a napi rohanásban hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Nos, ha valami, akkor a 21. század kiadó gondozásában megjelent Hosszúlépés Budapesten egész biztosan emlékezteti majd a régi, az új és az eljövendő városlakókat is arra, hogy nem akárhol élnek/készülnek élni.

A Hosszúlépés.járunk? több mint tíz éve szervez már tematikus városi sétákat, ami azt jelenti, hogy ha vannak, akik jól ismerik Budapestet a sarokkövektől egészen az apró részletekig, akkor Koniorczyk Borbála és ­Merker Dávid bizonyosan közéjük tartoznak. Illetve, az csak egy része, hogy nagyon alaposan ismerik, és szemlátomást szenvedélyesen szeretik Budapestet, de jól elő is tudják adni mindezt a közönségüknek, de erről majd később.

A kötet tematikáját már a bevezetőben tisztázzák a szerzők, és ezen a ponton szeretnék megállni, ugyanis szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy nem a sétáik anyagát adták ki kötve-fűzve. A séták kiterjedése ugyanis térben és időben limitált, sztori viszont sok van.

Tudták például, hogy a Dessewffy utcában van egy pici zsinagóga, amely régen a vörössapkások, vagyis a budapesti hordárok zsinagógája volt? ­Egyáltalán azt, hogy ezek a főleg ortodox zsidókból álló hordárok mennyire meghatározó alakjai voltak a városnak? Na ugye! És ez csak egy történet, amit hirtelen kiemeltem. Szóval a könyv szerzői azt találták ki, hogy a könyvben négy, a meglévő sétáknál jóval hosszabb útvonalat járnak majd végig, és beleírnak mindent, amit csak tudnak, azt is, amit séta közben nem jut idő elmesélni. Zsidónegyed, Újbuda, Rózsadomb és Pasarét, a belváros (a vegyes megítélés alá eső köztéri szobroktól egészen a romkocsmákig), ezeken a helyszíneken viszik végig az olvasóikat, és osztják meg a hozzájuk tartozó hol vicces, hol szomorú, hol egészen abszurd történeteket.

A könyv olvasmányos, nem egy klasszikus turista kézikönyv vagy útikalauz, már csak a méretéből adódóan sem, viszont alkalmas arra is, részben azért, mert érdekes, részben pedig, mert olvasmányos, hogy ne csupán funkcionális útmutatóként, hanem egy abszolút érvényes olvasni/olvasgatnivalóként tekintsünk rá. Ezzel a kötettel le lehet ülni a fotelba, és akkor is lehet kalandozni Budapesten, ha ki sem teszi az ember a lábát a lakásból. A történetek néha kifejezetten a várost, néha a benne élő embereket emelik ki, például Littmann Pepit, az első budapesti „drag kinget”, de mondhatnám Seress Rezsőt vagy Radnóti Miklósné Gyarmati Fannit is, és most csak az ismertebb neveket emeltem ki.

Nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy egy pillanatra sem felejtették el a szerzői, hogy egy város történetét sok szempontból az ott élők írják. Tőlük van karaktere, hangulata, róluk szólnak a szájról-szájra járó városi legendák, és gyakran hozzájárulnak az identitásunk kialakulásához is, úgyhogy már csak ezért sem lehet elmenni mellettük szó nélkül. Vagyis lehet, de akkor nem marad más, csak az épületek meg az adatok, abba pedig hamar bele lehet unni.

Merkerék egyébként nagyon jó mesélőknek bizonyultak, és akkor vissza is térnék ahhoz, amit az elején írtam, vagyis a nagy tárgyi tudás még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki át is tudja adni mindazt, amit a fejében rejteget. Nincs ezzel baj, nem született mindenki előadónak, ők ketten viszont, legyen szó vezetett sétáról vagy könyv­írásról, pontosan tudják, hogy kell úgy mesélni, hogy jó legyen.

A könyvnek ráadásul jók az arányai, nem zúdítja a gyanútlan olvasó nyakába az információt, de nem is alibi szövegek ezek. Abszolút ott van mögöttük a tudás, a kutatás, a sokéves tapasztalat, csak egy picit fellazítva. Ez egyébként így is van rendjén, de mivel sokaknak nem sikerül tartani ezt a finom egyensúlyt, gondoltam, érdemes néhány mondat erejéig erről is szót ejteni.

A Hosszúlépés Budapesten szerintem annak is élmény, aki ismeri a várost, de szeretne más perspektívát kapni hozzá, de annak is, aki még csak ismerkedik vele. Ráadásul a leírások úgy lettek megszerkesztve, hogy bárki bármikor a hóna alá csaphatja a kiadványt, és elindulhat egy-egy útvonalon, hogy felfedezze a saját Budapestjét. Mert ez a város annyiféle, ahányan lakjuk és ez a kiadvány talán ezt is segít megérteni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.