Skandináv nyár

Marie Aubert / Felnőtt emberek

Kormos Lili | 2021.11.12. 16:27

Olvasási idő kb. 7 perc

Marie Aubert Felnőtt emberek című könyve nyár óta állt a polcomon, de valahogy sosem éreztem igazán kedvet hozzá, és igazából most is azért csaptam csak le rá, mert a könyv rövid, engem meg szorított a határidő. Úgy voltam vele, ha szerencsém van, nem bánom meg a rá szánt intenzív figyelmet, és őszinte szívvel tudok majd jókat írni róla, aztán legfeljebb visszarakom a polcra, és majd a következő szelektálásnál elajándékozom. Tévedtem.

Nemcsak azért, mert ezt a könyvet nem, hogy elajándékozni nem fogom, de még csak kölcsön sem adom senkinek, hanem azért is, mert amikor már épp felkészültem rá, hogy írok róla nagyjából hatezer, nem rajongó, de azért elismerő karaktert, akkor ez a történet úgy magával sodort, hogy jóformán időm sem volt felpillantani belőle. Ennek egyik oka a szöveg (Pap Vera-Ágnesnek köszönhetjük a magyar változatot), amely frappáns, őszinte, ha kell, humoros, ha kell, kicsit lírai, de mindig csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges.

A történetet végig Ida, a negyvenéves, sikeres építész narrálja, aki a család vidéki nyaralójába tart, hogy ott töltsön egy kis időt a tesójával, annak pasijával és mostohalányával, valamint az anyjával és az élettársával, az apropó pedig nem más, mint Ida és Marthe anyukájának hatvanötödik születésnapja. Ebből már lehet sejteni, hogy a skandináv nyaralóban rengeteg feszültség sűrűsödik össze, s ezek az ünnepi vacsora után, de még a torta előtt robbannak majd ki. A szöveg milyensége pedig azért nagyon fontos, mert mindent Ida mesél el, amitől az egész lehetne nagyon elfogult, egynézőpontú sztori, amúgy nyilván az is, de ami mégis megmenti, hogy Ida mondataiból nem csak az ő sztorija rajzolódik ki, hanem mindenki másé is. Elmondásában ő volt a talpraesett, az okos gyerek, akinek mindig egyedül kellett boldogulnia, mert Marthét bezzeg állandóan pátyolgatni kellett.

Kicsit közelebbről megnézve viszont, ott a kis nyámnyila, nyafogós Marthe, aki valószínűleg azt érezte, hogy egész életében le van maradva a vagány, okos, talpraesett tesójához képest, és körülbelül egy olyan terület maradt, ahol be tud előzni: a pasizás. Marthe az, aki mindig elhozta a fiúit a nyaralóba és Ida az, aki nem. Marthe, aki most a pasijával és a mostohalányával van itt, Ida, aki nem. Ida győztesnek látja a húgát, magát pedig legyőzöttnek, ezért fürdőzik minden olyan helyzetben, amelyben ő a jobb, az ügyesebb és borsot is törhet Marthe orra alá. Billeg a feneketlen önsajnálat és az optimizmus határán, egyszerre szeretné magát annak az erős nőnek látni, akinek például az anyja tartja, és közben arra is vágyik, hogy ne ő legyen mindig a nagyobb, az okosabb, aki enged, hanem őt pátyolgassák, őt sajnálják, őt is értsék meg. Ez a kétségbeesett állapot törvényszerűen sodorja az egész történetet valamiféle összeomlás felé, amelyhez persze az is kell, hogy mindenkinek legalább olyan ingatag lábon álljon a saját, ideális életéről mutatott installációja, mint Idának. 

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés