Kormos Lili Volt egyszer egy osztály - az élveboncolás folytatódik

Gyárfás Dorka / Somos Ákos / AlkalMáté Trupp

A Jordán Adél című darabbal véget ért az AlkalMáté Trupp sorozata, amelyben a „legendás” Máté-Horvai osztály tanulóinak életét dolgozták fel évről-évre, egy-egy előadásban. Az osztálynak és a sorozatnak már nem csak a szájhagyomány állít emléket – Gyárfás Dorka és Somos Ákos jóvoltából interjúkötet is készült, amelyben megszólal osztály, osztályfőnök, sőt még azok is, akik idővel úgy döntöttek, nem vesznek részt a nyári előadásokban.

Akció

Mindenekelőtt, csak hogy érzékeltessem az AlkalMáté Trupp előadásainak jelentőségét: onnantól kezdve, hogy valamelyik darabjukra meghirdették a jegyárusítást, körülbelül fél percnek kellett eltelnie, és ezzel lehet, hogy sokat is mondtam, mire mind egy szálig elfogytak. Az AlkalMáté előadások jelentős kulturális eseménnyé váltak, a közönség imádta ezeket az alkalmakat, nem véletlen, hogy a vége felé már volt, hogy egy nap két előadást is játszottak.

Érdekes kérdés ez, hogy miért is hozza lázba a színházkedvelő közönséget ennyire egy ilyen mértékig intim előadás. A kiinduló helyzet ugyebár az, hogy az osztályból kisorsoltak valakit (Járó Zsuzsa volt az első), akinek a következő nyáron az osztály egy színházi előadás keretein belül színpadra állította az életét.

Majd új sorsolás következett, és kezdődhetett az újabb élveboncolás. Szóval, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, az itt a kérdés, hogy jó, jó rendben, ők élvezik, nekik már-már terápiás hatású egy ilyen vállalkozás, de miért akarja évről-évre egy csomó ember megnézni, hogy milyen Kovács Patrícia, Mészáros Béla, Czukor Balázs vagy épp Jordán Adél élete?

A sorozat sikere, nyilván, az egyik központi kérdése az interjúkötetnek is, és úgy a résztvevők, mint a saját benyomásaim alapján, azt kell mondjam, hogy a siker titka alighanem az egyensúly. Egyrészt az ember szeretne belelátni ezeknek a művészeknek az életébe, többet tudni róluk, megismerni a titkaikat, s már csak ezért is csábító megnézni, mit visznek a színpadra magukról. Másrészt, miközben ezek nagyon intim, bensőséges, már-már zavarba ejtően őszinte előadások, képesek voltak vonalon belül maradni. Nem kellett azt érezniük a nézőknek, hogy ez itt egy privát klub privát beszélgetésekkel, amelyekbe ők bele-bele hallgathatnak, de egyébként semmi közük hozzájuk.

Ezek a nagyon személyes, hol felemelő, hol fájdalmas történetek úgy lettek elmesélve, hogy mint bármelyik jó drámában, ezekben is megtalálhatta az ember saját magát. Megnyugodhatott, hogy nem csak ő bénázik, hogy bizonyos traumák, kérdések, kétségek nem csak őt gyötrik, de még a nagy művészeket is. Nyilván sok múlt azon, hogy a mindenkori főszereplő mennyire volt hajlandó megmutatni magát, ahogy azon is, milyen történeteket akart vagy tudott megmutatni az életéből, s az is sokat számított, a többieknek milyen emlékei maradtak, miként élték meg az előadás főszereplőjével együtt életének legmeghatározóbb fejezeteit, és ők hogyan látták ezeket a kulcsfontosságú pillanatokat, hiszen az előadások együtt születtek.

Akármi legyen is a siker titka, a vége mégiscsak az, hogy minden évben az egyik legjelentősebb kulturális esemény volt ez a néhány előadás, és bár nem teljesen evidens, hogy mindez könyv formában is megjelenjen, azért nem is váratlan fordulat.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!