Kaló Máté 9/11 húsz éve: méltóságteljes emlékezés, józan számvetés

Az Egyesült Államok keleti partjainál elkövetett 2001. szeptember 11-ei terrortámadások több generáció emlékezetébe beleégtek. Az Amerika és a nyugati civilizáció elleni brutális csapás hosszú, költséges és véres háborúkba torkollott, melyeknek ma már – kiváltképp a Közel-Kelet jelen állapotát látva – leginkább csak kritikusai vannak. Az amerikai társadalom sebei a felszínen ugyan begyógyultak, de a mélyben továbbra is dolgoznak a trauma hatásai.

2021 utolsó hónapjaiban két nemzeti tragédiáról is megemlékeznek az Egyesült Államokban. 1941 december 7-én japán bombázók mértek váratlan csapást az amerikai csendes-óceáni hadiflotta zászlóshajóira, katonai infrastruktúrájára és azok személyzetére Pearl Harbor kikötőiben. Kevesebb mint három hónappal a japán támadások hatvanadik évfordulója előtt pedig újabb csapás rázta meg az országot. Ezúttal nem idegen bombázók, hanem saját eltérített utasszállító gépeik fordultak emblematikus pontok ellen, radikális iszlamista terrortámadás részeként.

Míg Pearl Harbor esetében világos volt az ellenség kiléte, célja és következménye, a New York és Washington D.C. elleni merényletek elkövetői és azok motivációi nem voltak egyértelműek, nem állt mögöttük a Japán Császársághoz hasonló, kézzel fogható ellenség. 1941 sok szempontból fordulópont volt a második világháború menetében, hiszen az Egyesült Államok hadba lépése döntő jelentőségűnek bizonyult a csendes-óceáni és az európai nyugati front küzdelmeiben. 9/11 azonban más volt. Civil gépekkel támadtak főképp civil célpontokra, a merényletek alapvető célja az volt, hogy lerombolják az amerikaiak legyőzhetetlenségének hitét, megtépázzák a társadalom szövetét.

Szemben a negyvenes évekkel, amikor többnyire csak mozikban találkoztak filmhíradókkal az emberek, 2001. szeptember 11-ét az amerikaiak zöme otthonról, tévén követhette egyenes adásban. A támadások társadalmi hatása ezáltal hatványozódott. Azon a kora őszi kedd reggelen szikrázó napsütés örvendeztette meg a keleti part lakóit, az idilli reggelt változtatta földi pokollá a tizenkilenc terrorista. Az eltérített négy repülőgép közül három célt ért. Kettő az alsó manhattani Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba csapódott, a harmadik az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának jellegzetes ötszögű épületét, a Pentagont találta telibe, míg a negyedik gép az utasok hősies ellenszegülése következtében egy pennsylvaniai mezőn lezuhant.

A nyomozások szerint utóbbi, a United Airlines 93-as járata a Kongresszus épületét vette volna célba, így az akciók teljes sikere esetén az amerikai politika, honvédelem és gazdaság, azaz az ország összes támpillére súlyos sebet kapott volna. A támadások azonban – a merénylők szándékaival szemben – főképp az emberi sorsok miatt váltak a globális közvélemény elsődleges alakítójává. New York, a Nagy Alma örök optimista lakói az első becsapódást követő tizenhét percben még hihették, hogy csak tragikus baleset történt, a második robbanás után azonban egyértelművé vált, hogy Amerikát megtámadták. Közel háromezren vesztették életüket: utasok, a célpontokon dolgozó civilek és kormányzati alkalmazottak, a mentésben résztvevő rendőrök, tűzoltók, járókelők.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!