A diktatúra mint nemzeti egység

A választók 96 százaléka megszavazta a proletárdiktatúrát – huszonegy hónappal azután, hogy tíz választóból négy az ellenzékre szavazott, és a kommunisták a szorosabb szövetségeseikkel és a kék cédulákkal együtt is 50 százalék alatt maradtak, pedig hevesen tagadták, hogy proletárdiktatúrát vezetnének be. Rendkívül gyors tanulási folyamattal jutott el az ország az első fülkeforradalomig. Még fülke sem kellett hozzá.

Pedig az 1947-es választások után még felmerült a gondolat, hogy a kommunistákat akár ellenzékbe is lehetne szorítani. Még a szociáldemokraták választmányi ülésén is jelentős kisebbség követelte, hogy lépjenek ki a koalícióból. A párt miniszterei éppenséggel sztrájkoltak is. Az ellenzéki pártok bejelentkeztek a kisgazdáknál, hogy együtt alakítsanak kormányt, hiszen a koalíció a kisgazdák nélkül elvesztette volna a többségét. A fölháborodott kisgazdák szinte megostromolták a párt főhadiszállását, és a nagyválasztmány elsőre, amíg Rákosi és Tildy közbe nem lépett, olyan vezetőséget választott, amelyben kisebbségben maradtak volna a koalíciós együttműködés feltétlen hívei. Arra még a kommunistákhoz közelálló pártelnök, Dobi István is hajlandó lett volna, hogy egyesüljenek a Balogh-párttal, és így növeljék a befolyásukat a kormányban.

A koalíciós pártokon belüli lázadásokat azonban felszámolták. Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán államelnök megérttette, akikkel meg kellett, milyen következményei lennének annak, ha kenyértörésre vinnék a dolgot a Szovjetunióval, amelynek csapatai a békeszerződés után immáron hosszabb távra berendezkedhettek az országban arra hivatkozva, hogy biztosítani kell az összeköttetést az osztrák megszállási övezet fenntartásához.

1946 végén felizzott a görög polgárháború, kommunista vezetésű ellenállam alakult az ország hegyvidékén. 1947 tavaszán meghirdették a kommunizmus feltartóztatását célzó Truman-doktrínát, az év nyarán beindult a nyugat-európai gazdaságokat az Egyesült Államok pénzével és vezetésével összefogó Marshall-program, 1948 áprilisában megalakult az európai polgári demokráciákat összefogó Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet. Felgyorsult az a folyamat, amelyben a világháborút megnyerő szövetségesekből két ellenséges tömb alakult ki. Ennek a folyamatnak mérföldköve volt a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának, a Kominformnak a megalakulása 1947 szeptemberének a végén. A Kominform alapító nyilatkozata szerint a háború utáni világ fő feladatainak a megoldásában a Szovjetuniót illeti a vezető szerep. Ezzel intézményesült az az igény, hogy a Szovjetunió mögött egységes tömb alakuljon ki. Ezt az egységet pedig csak egységes és a Szovjetunióéval megegyező társadalmi berendezkedésű országok alkothatták, amelyekben nem működhettek olyan pártok, nem lehettek olyan választások, amelyek az egységet veszélyeztethették volna.

Az 1947-es és az 1949-es választások között intézményesültek az ellenséges tömbök, 1949 áprilisában a NATO is megalakult.

Nem egészen két év kellett hozzá, hogy Magyarországot az egységes követelményeknek megfelelően úgy átalakítsák, hogy az ország gyakorlatilag teljes lakossága tisztában legyen azzal, hogy nincs más választása, mint az engedelmesség demonstrálása.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!