Fóti Tamás A Fidesz és az EPP: Kívül tágasabb

Többéves folyamat zárult le a Fidesz múlt heti kilépésével az Európai Parlament néppárti képviselőcsoportjából. Az elmúlt évek során számos kísérlet történt a párt eltávolítására, Orbán Viktor azonban mindezidáig sikerrel tartotta bent a Fideszt az EP legerősebb frakciójában. Még úgy is, hogy az Európai Néppárt két évvel ezelőtt felfüggesztette a tagságukat – elegánsan felkínálva a kormányfőnek, hogy arcát mentve úgy tegyen, mintha ezt ő kezdeményezte volna.

A Néppárt ismételten bírálta a magyar demokrácia leépítését, a kormány burkolt antiszemitizmusát, rasszizmusát, az akadémiai szabadság megsértését – egyszóval az illiberális berendezkedést –, mindezek ellenére a Fidesz a frakción belül maradhatott, főként a német kancellár elnéző patrónusának köszönhetően. Világos volt Brüsszelben, hogy a Fidesz eltávolítása nem történhet meg, amíg a német CDU/CSU védőernyőt tart fölé. Angela Merkel úgy vélte, hasznosabb a Fidesz belül, mint kívül, és ily módon még kordában is tarható Orbán. A nyomás azonban nem enyhült, a magyar kormányfő egyre magasabbra emelte a téteket, nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz immár ballaszt, amelytől jobb megszabadulni.

A minap a CDU élén történt vezetőváltás megpecsételte sorsát. Ugyanis Armin Laschet lett a CDU elnöke, aki kiszivárgott hírek szerint végleg elengedte Orbán kezét. Idén választások lesznek Németországban és a Fidesz kilépése az EP frakcióból kapóra jön a kancellárságra pályázó Laschetnek, mert választási kampányát nem fogják megzavarni az Orbán támogatását firtató kérdések. Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a magyar delegáció vezetője, Deutsch Tamás vérig sértette a frakció német elnökét, Manfred Webert.

A korábbi próbálkozások mostanra beértek, a frakció alapszabály-módosítást kezdeményezett, amely megnyithatta az utat a Fidesz eltávolításához. Miután a tagság elsöprő többsége, 84 százaléka megszavazta a reformot, Orbán megelőzte az elkerülhetetlent és Weberhez intézett levelében jelentette be a Fidesz kilépését. Meglehetősen átlátszóan indokolt: szerinte a pártcsalád szakított a konzervatív értékekkel, és ezért távozik a Fidesz, ami nehezen állja meg a helyét, hiszen csak az alapszabály módosítása után lépett. Weber amúgy hasonlóan indokolta, miért néznek már jó ideje ferde szemmel a Fideszre: nem a Néppárt, hanem a magyar párt az, amelyik eltávolodott a közös értékektől. Feltűnést keltett a kilépést bejelentő levél kormányfői fejléce is, a Néppártnak nem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a tagja, hanem a pártja, nem szokás felcserélni a pártelnök és az állami tisztség betöltőjének személyét.

Ami apróságnak tűnik az európai protokoll szempontjából, az nagyon is rátapint a Fidesz és a Néppárt problémájára, a demokráciáról, a hatalmi ágak szétválasztásáról vallott nézeteik különbségére. Mint ahogy árulkodó volt az is, hogy Orbán nehezményezte, Weber a pandémia kellős közepén azzal van elfoglalva, hogy a „Néppártot megbénítsa belső ügyeivel és elnémítsa tagjait”. Eltekintünk annak felsorolásától, hogy a kormány a járvány egy esztendeje alatt milyen intézkedéseket hozott az ellenzék megbénítására, arra azonban emlékeztetnénk, hogy Orbánnak éppen a járvány alatt jutott ideje és energiája, hogy Európa illiberális politikusaival építkezzen.

Érdemes megnézni, kik szavaztak az alapszabály módosítása ellen. A Fidesszel szembeni határozott álláspontjáról ismert Othmar Karas kivételével a teljes osztrák frakció ellenzi az alapszabály módosítását, vagyis bent tartanák a magyar képviselőket. Hasonlóan Fidesz-rokonszenvről tett tanúbizonyságot a román, bolgár és szlovén tagpárt számos tagja, a magyarokkal együtt összesen 28-n szavaztak ellene és 4-n tartózkodtak. Karas utóbb úgy fogalmazott, hogy Orbán túszul ejtette az EP képviselőit azzal, hogy a liberális demokráciát halottnak nyilvánította, ám zsarolási manővere most meghiúsult az EP-ben, és éppen azért kell a szankciók politikájával továbbmenni, hogy az EU-ban is megállítsák autokráciáját.

Hogyan tovább? Egy frakció nélküli nemzeti delegáció jelentéktelen szereplője az EP-nek, gyakorlatilag nincs befolyása az európai politikákra. Két politikai család tárná szélesre a kapuját a 12 fideszes képviselő előtt. Az EP negyedik legerősebb pártcsoportja, a 75 képviselőt felsorakoztató Identitás és Demokrácia (ID), amelyben olyan szélsőjobboldali pártok vannak, mint az Osztrák Szabadságpárt, az olasz Liga, a francia Nemzeti Tömörülés vagy az Alternatíva Németországnak – utóbbi szélsőséges nézetei miatt éppen most került a német alkotmányvédelmi hivatal látóterébe. A másik az EP hatodik legnagyobb frakciója 62 képviselővel, a lengyel PiS-t is magában foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR). Jól érzékelteti a két frakció dinamikáját, hogy korábban az ECR-ből kivált finn és dán delegáció inkább az ID-ben vélte megtalálni helyét. Ugyanakkor az ECR-ben nem mindenki van elragadtatva a Fidesz esetleges érkezésétől. A flamand N-VA delegációvezetője diplomatikusan arra hívta fel a figyelme, hogy pártja is megszavazta az uniós támogatások és a jogállamiság tiszteletben tartásának összekapcsolását.

Jörg Meuthen, az AfD társelnöke számára nem vitás, hogy a Fidesz helye az ID-ben van, szerinte a migráció, identitás és nemzeti szuverenitás kérdéseiben azonos állásponton vannak. „A Fidesz mindig is a konzervatív fügefalevél volt az álkonzervatív Néppárton” – nyilatkozta.

Orbán ismeretében alighanem egy új EP-frakció létrehozásának van realitása. Az elmúlt egy-két évben ismételten felmerült, hogy új jobboldali koalíció összekovácsolásán fáradozik. Ebbe az irányba tett puhatolózásnak tekinthető az olasz szélsőjobb vezetőivel, mint Matteo Salvinival és Giorgia Melonival kiépített szorosabb viszony. Pikáns helyzetet teremtene, ha a Liga és az Olasz Fivérek is csatlakoznának, hiszen egyikük tagja az olasz koalíciós kormánynak. Orbán már a kilépés után beszélt Salvinivel, aki egyébként a politikai közepet célozza és felmerült, hogy csatlakozik a Néppárthoz. Ha ez a hajó elmegy, fájdalmas veszteség lenne, hiszen a Ligának 28 képviselője van.

Kérdés persze, hogy mit szól majd mindehhez a 12 képviselő, akik között mérsékelten integrációpártiak is vannak, mint például Győri Enikő vagy Gál Kinga – az ő szakpolitikai tudásuk, tapasztalatuk és természetesen kapcsolatrendszerük meghatározza koordinátáikat. Nehéz elképzelni, hogy eddigi munkájukat euroszkeptikus pártok között is lehet elvek feladása nélkül folytatni. Bizonytalan továbbá a 27 lengyel képviselő álláspontja. Mivel a szélsőjobboldali tábort eléggé összeköti Moszkva-barátsága, érdekes lesz megnézni, miként érhetik el, hogy az oroszellenesség ne legyen ütközőpont egyfelől a lengyelek, másfelől a franciák, olaszok, osztrákok és németek között. Persze annak perspektívája, hogy az EP akár harmadik legerősebb politikai csoportját alakíthatják meg, vonzó lehet, hiszen az jelentősen több anyagi eszközt, a politikai befolyást növelő bizottsági helyet, több felszólalási időt és tisztséget hozna a konyhára.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.