A gazdasági válságkezelés kritikájával nyerhet az ellenzék

A fideszesek is bizalmatlanabbak a keleti vakcinák iránt

Lakner Zoltán | 2021.04.22. 12:00

Olvasási idő kb. 15 perc

Politikai elkötelezettség kérdése a kormányzati járványkezelés megítélése, habár az egyik oldalhoz sem tartozó szavazók inkább kritikusan ítélik meg. Még inkább ez a helyzet a gazdasági válságra adott kormányzati válaszok társadalmi fogadtatásával, azzal az eltéréssel, hogy a gazdasági intézkedésekkel még a Fidesz-szavazók egy markáns kisebbsége is elégedetlen. A Policy Solutions (PS) elemző intézet a Friedrich Ebert Alapítvány partnerségével és a Závecz Research (ZRI) módszertani közreműködésével végzett sokrétű felmérést a járvány eddigi egy évének hazai társadalmi-politikai tapasztalatairól, aminek alapjául ezer fős reprezentatív minta 2021. márciusi lekérdezése szolgált.

Egy héttel a PS friss, közel százoldalas kutatási jelentését megelőzően látott napvilágot a Medián felmérése – ennek adatfelvételére április elején került sor –, amelynek egyik nagy feltűnést keltő eleme volt, hogy a megkérdezetteknek alig több mint egyharmada tudta helyesen megbecsülni a koronavírus-járvány magyarországi halálos áldozatainak számát (ami akkor még a 20-25 ezer fő közötti sávba esett, azóta már meghaladta a 25 ezret). A válaszadók tizenöt százaléka a nagyságrendet sem találta el, másik bő egyharmad nem válaszolt a kérdésre, tíz százalék pedig alábecsülte a halottak számát. Első ránézésre meghökkentő válaszok születtek a tekintetben is, hogy másokhoz képest miként kell megítélni a hazai halálozási adatokat: a megkérdezettek 36 százaléka jónak vagy nagyon jónak tartotta a járvány hazai halálozási mutatóit, holott Magyarország sajnos hónapok óta a legrosszabb lakosságarányos mortalitást produkáló országok közé tartozik.

Mindez sok kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogyan tájékozódik a lakosság azon jelentékenyen nagyobb része, amely nem professzionális hírfogyasztó és hírfelhasználó. Lehet őket tájékozatlansággal vádolni, de kérdés, dolguk-e hogy naprakészek legyenek a járványadatokból és különösen azok nemzetközi összevetéséből. A számok megismerése és megítélése óhatatlanul a tájékozódás szokásos szűrőin keresztül történik, tehát ugyanonnan fogják megtudni, hányan betegedtek vagy haltak meg, vagy hány embert oltottak be, s hogy ez jónak vagy rossznak számít, ahonnan amúgy is szerzik az információikat.

Ugyanakkor a halálozási számok alábecsülése és a nemzetközi összevetés téves megítélése nem jelenti azt, hogy az emberek a Covid kockázataival se volnának tisztában. A PS felmérésből éppenséggel az derül ki, hogy ha nem konkrét számokat várnak a megkérdezettektől, hanem csupán a vírus veszélyességének megítélését, akkor az eredmények sokkal egyértelműbbek. A válaszadók 83 százaléka szerint komoly veszélyt jelent a koronavírus, 79 százalék aggódik családja egészsége miatt – általában véve pedig az emberek jobban aggódnak a szeretteik megbetegedése miatt, mint saját magukért.

A lakosság 74 százaléka tart a megfertőződés utáni hosszú távú szövődmények lehetőségétől. A szövődményektől nem a tájékozottabb, több információt fogyasztó diplomások, hanem a 8 általánost és szakmunkásképzőt végzettek tartanak a legnagyobb arányban, valamint az életkor előrehaladtával együtt is növekszik az ez irányú aggodalom. Az emberek több mint nyolcvan százaléka mos kezet, fertőtlenít, illetve hord maszkot a vírus elkerülése érdekében, több mint háromnegyedük kerüli még a barátokkal, közeli ismerősökkel is a testi kontaktust, valamint igyekeznek nem találkozni a különösen veszélyeztetett csoportokba tartozó emberekkel.

A kérdéssorban szereplő óvintézkedések közül a legkevesebben azt tartják be, hogy csak a legszükségesebb esetekben mennek el otthonról, de erre a kérdésre is 69 százalék felelte, hogy ekként viselkedik. Az talán kevéssé meglepő, hogy más településtípusokkal összevetve a fővárosban vannak a legkevesebben, akik mellőzni tudják a közösségi közlekedést. A válaszadók több mint fele elfogadhatónak tartaná, ha a pandémia utáni időkben is, például influenzaszezonban maszkot kellene viselni a tömegközlekedési eszközökön vagy a bevásárlás során.

Ami az emberi kapcsolatokat illeti, a baráti kapcsolatok sínylették meg leginkább az elmaradó találkozásokat, a válaszadók egyötöde viszont a családi kapcsolatok megerősödéséről számolt be. Különösen a budapestiek és a diplomások körében mondták sokan, hogy az együttélő párok viszonya még szorosabbá is vált a járvány időszaka alatt. Ez talán összefüggésben lehet azzal, hogy éppen e közegekben van mód az otthoni munkára, ezzel párhuzamosan a félelmek és remények közös átélésére, a folyamatos egymás közötti interakcióra. Az is igaz viszont, hogy ezzel együtt a családi és munkahelyi feladatok összeegyeztetése is a diplomás családoknak jelentette a legnagyobb problémát, vagy legalábbis ők élték meg ezt a leginkább nehézségként.

A megkérdezettek 36 százaléka tart attól, hogy a bezártság következtében a párja agresszívabbá válhat. Ez a félelem különösen azoknál erős, akiknek a családjában a válság munkahelyvesztéshez vezetett. Két százalék esetében az agresszió már be is következett, ami a lakosság létszámára vetítve körülbelül százezer embert érinthet.

Mindössze a megkérdezettek két százaléka értékelte úgy, hogy háztartásának helyzete javult az elmúlt egy évben, 59 százalék esetében nem változott, ám a háztartások 39 százalékának anyagi helyzete romlott a járvány alatt. Ennek megítélése kőkemény pártpolitikai kérdés. A Fidesz-szavazók körében csak 30, az ellenzéki szavazók körében viszont 43 százalék észlelt romlást saját háztartása anyagi helyzetében. A közhangulatot azonban jellemzi, hogy a pártpolitikai értelemben bizonytalan szavazóknak is 43 százaléka tapasztalta anyagi helyzete romlását 2020 márciusa óta. A nyugdíjasok körében vannak a legkevesebben, akik romló anyagi helyzetről számoltak be, ami érthető, mert ha például az élelmiszer-infláció sújtja is őket, jövedelmük nem a munkaerő-piaci változásoktól függ, ellentétben az aktív korosztályokkal. Az átlagosnál többen vannak a romló anyagi helyzetet érzékelők az alacsony iskolai végzettségűek és a megyeszékhelyeken lakók körében.

A PS felmérésében a válaszadók tíz százaléka mondta, hogy a járványválság során elvesztette az állását, egyharmaduknak csökkent a fizetése és több mint ötödük tart attól, hogy el fogja veszíteni a munkáját. Ezek a számok sokkal kedvezőtlenebb képet festenek a válság gazdasági és szociális hatásairól, mint a hivatalos adatok és a kormányzati nyilatkozatok. A fizetéscsökkenés a legnagyobb mértékben ugyancsak az alacsony végzettségűeket érintette, egyúttal ők azok, akik csak minimális mértékben tehették át munkavégzésüket otthonra: feltehetően arról van szó, hogy ha a járvány miatt lehetetlenné vált a munkahelyi fizikai tevékenység, akkor átszervezési lehetőség híján nekik meg is szűnt az állásuk.

Magának a válságkezelésének a megítélése egyértelműen és szinte kizárólagosan politikai kérdés. A kutatók arra kérték a megkérdezetteket, hogy az iskolai ötfokozatú osztályozással értékeljék a kormány egészségügyi válságkezelését. Az összérték 3,0 lett, vagyis közepes, ami azonban úgy oszlik el, hogy a kormány Fidesz-szavazóktól kapott átlaga 4,1, az ellenzéki szavazóké csupán 2,2, a bizonytalanoké 2,9.

A gazdasági válságkezelés esetében minden csoport szigorúbbnak bizonyult. Itt a társadalmi átlag csak 2,8, és a fideszesek is csak 3,8-ra értékelték saját pártjuk teljesítményét. Az ellenzékiek tolla fogott a legkeményebben, kettesre értékelték azt, amit a kormány gazdasági téren produkált tavaly március óta. A bizonytalanok itt is kicsivel az átlagérték alatt vannak, egyúttal a kormánypárti és ellenzéki szavazók között, 2,6-es osztályzattal. Olyannyira politikai jellegű a megoszlás, hogy a lakóhelyi, életkori vagy iskolai végzettségi bontásban vizsgálva az „osztályzatokat”, alig találunk eltéréseket – nem úgy, mint az előbb látott pártblokk alapú kategorizálásban. Különös azonban, hogy a kormány gazdasági válságkezelésének településtípusok szerint az ellenzéki fellegvárnak számító fővárosban a legpozitívabb a megítélése.

A gazdasági válságkezelés értékelését tovább árnyalja, hogy amikor a kutatók azt kérdezték, a kormány megtett-e mindent, amire lehetősége volt a munkahelyek védelmében, akkor még a Fidesz-szavazók 28 százaléka is nemmel válaszolt. Az ellenzékiek 85, a pártválasztásukban bizonytalanok 62 százaléka helyezkedett kritikus álláspontra. Összességében a társadalom egészének 59 százaléka szerint a kormány nem tudott megfelelni saját legfőbb gazdaságkezelési célkitűzésének, miszerint szociális juttatások helyett a munkahelyeket védi meg. Ezzel szemben arra a kérdésre, hogy szükség lenne-e egy megélhetési minimum biztosítására, a megkérdezettek 65 százaléka felelt igennel, és még a Fidesz-szavazók többsége is, 55 százalék, holott ez homlokegyenest szemben áll a miniszterelnök által többször is személyesen deklarált kormányzati filozófiával. A megélhetési minimum (alapjövedelemszerű alsó küszöb) támogatottsága az ellenzéki szavazók körében 75, a bizonytalanoknál 66 százalék.

Ami viszont a tényleges segítséget illeti, amire az emberek támaszkodhattak a válság eddigi időszakában, a helyzet meglehetősen drámai: 44 százalék kapott segítséget a családjától, és csupán 10 százalék a munkáltatótól (jobbára a diplomások), 7 százalék látta úgy, hogy segített neki a kormány és 6 százalék érezte, hogy az önkormányzatokra támaszkodhatott. Itt, persze, nehéz eldönteni, milyen konkrét segítségekről van szó, s hogy vajon az állampolgárok tudják-e pontosan, mi az állam és mi az önkormányzatok reszortja, de a közmegítélés szemszögéből így látszódnak a szereplők. A kormány és az önkormányzatok vitájában a többség a kormányt hibáztatja, de figyelemre méltó, hogy a legfőbb fronttelepüléseken, a fővárosban és a megyeszékhelyeken csak minimális többségben vannak azok, akik az elvonásokat az önkormányzatok kormányzati megbüntetésének tartják. Úgy tűnik, a politikai küzdelem maximálisan aktivizálja a politikai oldalakat ott, ahol a harc a legintenzívebb.

Az oltási hajlandóságot is érintette a kutatás, amely, hangsúlyozzuk, március első hetében készült. Ekkor lakosságarányosan 62 százalékos oltási kedvet mértek, amely az idősebb korosztályok körében, valamint Budapesten és a községekben a legerősebb. Továbbá jóval erősebb a kormánypárti szavazók esetében (71 százalék), mint az ellenzékieknél (59 százalék), míg a pártválasztásukban bizonytalanoknál csak 55 százalék. A kutatásból arra következtethetünk, hogy ez a megoszlás összefüggésben állhat az egyes vakcinák körüli vitákkal, hiszen az európai és amerikai vakcinák elfogadottsága jóval magasabb az egész társadalomban, de itt is igaz, hogy a kormánypártiak elfogadó attitűdje a legerősebb. A kínai és az orosz vakcinák iránt a fideszesek bizalma is kisebb – ami magyarázhatja a kormánypárt egyoldalú propaganda-kampányát ezen oltóanyagok érdekében: a sajátjait akarja meggyőzni –, de azért így is sokkal több kormánypárti adatná be magának a keleti vakcinákat, mint ahány ellenzéki vagy bizonytalan pártpreferenciájú.

Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypárti szavazók valóban szorosan „lekövetik” az aktuális kormányzati álláspontot: kicsivel többen vannak a körükben, akik nagy veszélynek látják a vírust és kimutathatóan többen, akik az oltást látják ellene a legjobb megoldásnak. Az ellenzéki tábor véleményét meghatározza, hogy alapállása a kormány véleményének elutasítása. Ugyanakkor szó sincs általános oltásellenességről, ellenkezőleg az ellenzéki tábor nagyobb része egyértelműen oltáspárti. Az oltási kedvet azonban lerontják a keleti vakcinák körüli bizonytalanságok – habár ezzel együtt figyelemre méltó, hogy a kormánypártiak oltási kedve a nyugati vakcinák esetében is felülmúlja ez ellenzékiekét. A bizonytalanok húzódozása az oltásoktól (30 százalék nem adatná be a nyugati vakcinákat, 42 százalék a kínait és 39 az oroszt) talán összefügghet pártválasztási ingadozásukkal is.

Mindebből úgy tűnik, hogy a járványkezelés és az oltási folyamat megítélése terén sem a kormány, sem az ellenzék nem tudta feltörni a pártpolitikai megosztottságot. A bizonytalanok az ellenzék szempontjából „nem eléggé” kritikusak a járvány kormányzati kezelése kapcsán, az oltásokat illetően pedig az ellenzéki és a pártválasztásában bizonytalan közvélemény szkeptikusabbnak tűnik, mint az ellenzéki politikusok nagy része. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az oltásokról a kormány a legkevésbé a bizonytalanokat tudta meggyőzni. Leghatásosabban a sajátjainak kommunikál, ami azonban az átoltottság célszámai szempontjából kevés.

Ily módon, szigorúan politikai értelemben, az ellenzék számára a kormányzati gazdasági válságkezelés megítélése, és azzal szemben az alternatív javaslatok megfogalmazása lehetne a legfontosabb téma. Itt a társadalom többségét – beleértve a választásokon sorsdöntőnek ígérkező bizonytalanokat – maga mellé állíthatná. Szociális válság van, miközben a kormányzati válságkezelésnek nincs szociális dimenziója: ez lehet egy ellenzéki ajánlat igazi terepe.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés