A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron | 2023.02.04. 08:33

Olvasási idő kb. 4 perc

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

A Háttér Társaság megbízásából a Medián készített ezer fős reprezentatív mintán, telefonos megkérdezéssel felmérést 2022. december 9. és 15. között, amelyből kiderül, hogy a megkérdezettek majdnem felének van LMBTQ ismerőse,  pedig 2018-ban még csak minden ötödik ember válaszolta ezt. Ez azért tűnik különösen fontosnak, mert a 2022. áprilisi érvénytelen névszavazás, amelyen 3,6–3,7 millió szavazó a kormány akaratának megfelelően voksolt, az LMBTQ emberek létezésének tabusítására irányult, elsősorban az oktatásban és a médiában. A mostani felmérésből azonban az látható, hogy a társadalomban épp ellenkező folyamat zajlik: a kormányzati uszítás ellenére is egyre többen merik felvállalni LMBTQ identitásukat, és egyre érzékelhetőbb a társadalmi jelenlétük mások számára is.

Az új Medián-kutatás szerint minden második válaszadó inkább egyetért azzal, hogy a 14-18 évesek az iskolában találkozzanak a homoszexualitás témájával. A tavaly áprilisi népszavazáson 3,6 millióan úgy szavaztak, ez a szavazáson résztvevők több mint 70 százalékát tette ki, hogy szülői hozzájárulás nélkül az iskolákban ne lehessen szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartani. Formailag egyébként még a népszavazási kérdésből sem következik az LMBTQ témák – és az egyébként az iskolákból szintén teljesen hiányzó szexuális felvilágosítás – teljes kirekesztése a közoktatásból, mint ahogyan az LMBTQ szervezetek sem törekedtek soha arra, hogy szülői beleegyezés nélkül tartsanak előadásokat a diákoknak. A jelenleg uralkodó gyakorlat azonban e témák hermetikus elzárása az iskoláktól, valamint a folyamatos hangulatkeltés a meleg és transz emberek ellen. Ezzel szemben a mostani kutatás számottevő társadalmi nyitottságot tárt fel.

A kutatásban a válaszadók 72 százaléka úgy vélte, engedni kellene, hogy a transznemű emberek hivatalosan is megváltoztathassák nemüket és nevüket az irataikban, amit a 2020-ban meghozott ,,családvédelmi” törvényben megtiltott a kormány. Ez a törvény azt is tiltja, hogy azonos nemű párok gyereket fogadhassanak örökbe, viszont a mostani felmérésben a válaszadók 56 százaléka úgy gondolja, hogy ezt igenis lehetővé kellene tenni. Ezt erősíti az is, hogy 71 százalékuk elutasítja azt a vélekedést, hogy a melegek és leszbikusok megrontanák a gyerekeket.

A 2020-a törvények egy másik kitételét, az LMBTQ emberek médiamegjelenésének cenzúrázását 2021-ben 55 százalék ellenezte, míg a mostani felmérésben ez már 60 százaléknál jár. A válaszadók 62 százaléka egyetért abban, hogy a kormánynak fel kellene lépnie az LMBTQ emberek hátrányos megkülönböztetésével szemben. Ez a jelenlegi körülmények között azt a paradox helyzetet eredményezné, hogy a kormánynak a saját intézkedéseivel szemben kellene cselekednie.

A Medián által készített közvélemény-kutatás alapján a tavaly áprilisi népszavazás eredménye, ami egy erőteljes LMBTQ ellenes kampány következménye volt, nem adott hiteles képet a magyar társadalom véleményéről. Könnyen elképzelhető, hogy a mostani felméréshez hasonlóan a kormánynak is voltak adatai a melegek és leszbikusok társadalmi megítéléséről, lassan javuló elfogadásukról, s talán ez a magyarázata annak, hogy az áprilisi népszavazási kérdések fókuszában olyan félelemkeltő lehetőségek szerepeltek, mint például a gyerekeken szülői beleegyezés nélkül végzett nemátalakítás, amit valójában a kormánypropaganda talált ki, hiszen egyetlen LMBTQ szervezet sem szeretne ilyesmit.

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés