Tanács István A hálapénz alkonya

A jogalkotó 2021. január 1-jétől kriminalizálja a hálapénzt. Nemcsak azt büntetik, aki elfogadja, hanem azt is, aki adja. Március 1-jétől kezdi figyelni az egészségügyet a Nemzeti Védelmi Szolgálat titkos nyomozó csoportja. Szintén március 1-jéig kellene aláírniuk az egészségügyi dolgozóknak az új munkaszerződésüket. Ez jelentősen megemeli a doktorok fizetését, de úgyszólván kaszárnyai parancsuralmi rendszert vezet be. Körvonalazódik, mi lesz majd az orvosokkal, de a betegek nem tudják, hogy ennek következményeként mi lesz ővelük. Úgy tűnik, akit csak lehet, át akarnak szorítani a fizetős magánellátásba.

– Hálapénzellenes vagyok, de a kisördög mindig ott bujkált bennem, hogy elvárják, illik adni. Ha nem adok, azzal a gyerekeimnek okozhatok kárt – mondja Erika, aki nevelőszülőként súlyos egészségi problémákkal küzdő kisgyermekeket gondoz.

– Sűrűn akad dolgunk kórházban. Amióta hadjárat van a hálapénz ellen, erőszakot teszek magamon, és nem adok. Örülhetnék, mert van helye a pénznek, de valahogy bizonytalan érzés fog el: amikor elköszönünk az orvostól, nem csúsztatok oda semmit, kezet sem fogunk. Mintha elszakadt volna valami bizalmi szál köztünk.

– Én sosem adtam hálapénzt senkinek – feleli kérdésemre Imre bácsi, a közel 80 éves nyugdíjas szakmunkás, aki hosszú éveket dolgozott bejelentett állásban Németországban. – Ott kint elláttak, elég volt az egészségbiztosítás. De itthon sem adtam. Az első feleségem vezető asszisztens volt a városi kórházban, sok orvos barátunk, ismerősünk van, nem várták el, hogy adjunk bármit is. Egyszer voltam a klinikán, és amikor az adjunktus úr megírta a zárójelentést, megkérdeztem, szereti-e a pálinkát. Azt felelte, nagyon szereti a barackot. Vittem neki egy demizsonnal.

Imre bácsi szerint nemigen lehet a hálapénzzel előbbre jutni.

– Amikor az első feleségem gyomorrákot kapott, az apósom mindent megtett, hogy megmentse. Elvitte a szegedi klinikára. Megműtötték, kis híján meghalt még ott. A hátra lévő időre visszahoztuk a helyi kórházba. Mondták neki a kollégái: na, látod, így mi is meg tudtunk volna műteni.

A tisztviselőként dolgozó Tímea viszont határozottan állítja: most, a járvány idején volna igazán igény a paraszolvencia segítségére.

– Az állami szakrendelések alig működnek. Három-hat hónap, míg sikerül bejutni valahová, de komolyabb betegség nem vár annyit. Muszáj megtalálni a módját, hogy ellátáshoz jusson az ember. Eddig két és fél esély volt: a legjobb a protekció. Ha van az egészségügyben barátod, ismerősöd, és ő segít. A másik a pénz, ha van belőle jó sok, mert akkor megfizeted piaci áron a diagnózist, a kezeléseket, és megkapod gyorsan, bár a nagy műtétekhez akkor is az állami kórházba kell bejutnod. A fél esély a hálapénz: csak az orvosnak adsz, hogy figyeljen rád. Ehhez kevesebb pénz is elég. Nem tudom, hogy vége lehet-e ennek. Ha az életed vagy a gyereked élete van veszélyben, de nincs elég pénzed a magánrendelőre, kevésbé számít a kockázat.

Angélát 2014-ben üldözték el egy kisvárosi intézmény éléről. Éveken át stresszben élt, szerinte ennek nagy szerepe lehetett abban, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála.

– Gyorsan megoperáltak, javultam, úgy tűnt, vége a rémálomnak. 2017 őszén azonban elkezdtem köhögni. A háziorvos írt föl ezt-azt, de szakorvosi beutalót nem adott, maga kezelgette a tüneteket. Elmentem egy tüdőgondozóba, mert oda nem muszáj beutalót vinni. A főorvosnő kurtán-durván közölte velem, hogy nem itt a helyem, hanem az onkológián, mert tüdőrákom van.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!